Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-189

189. országos ülés 1903 január M-én, szombaton. 9 bérre, hanem csak politikájára, és politikai függést értettem ez alatt. Széll Kálmán miniszterelnök: De mint miniszterelnök sem függök tőle! Rakovszky István: A mi a t. miniszterelnök urnak feleletét illeti, annak a három első kérdésre adott részét tudomásul veszem, de a negyedik kérdésemre adott feleletét, hogy nem tiltja ki azt a lapot, nem fogadhatom el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert ón ezt a feleletet még méltányosnak sem tartom, a mennyiben nekem tudomásom van arról, hogy Magyarország területéről más lapokat, a melyek nem oly nagyfontosságúak és a melyek nem is tudnak oly nagy kárt okozni az ország érdekeinek, mint a »Neue Freie Presse«, a t. miniszterelnök ur, vagy elődei siettek kitiltani az ország területéről. Ilyen volt a bécsi »Information*, ilyen még mai napig is a »Deutsehes Volksblatt*. Széll Kálmán miniszterelnök: Az »Information« ma is jár! Rakovszky István: Most már igen, de a »Deutsches Volksblatt« mai napig is ki van tiltva az ország területéről. Széll Kálmán miniszterelnök: Mert folyton inzultálta Magyarországot! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Rakovszky István: Ez volt az az ingoványos talaj, a melyre felépítettem ezen állításomat, hogy helyes az a vélelem, mely lábra kap, hogy a t. miniszterelnök ur fél, mert a kis lapok ellen erélyes tud lenni, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon,) de a nagy »Keue Ereié Presse« ellen nem mer semmit tenni, és hogy minden gyenge kibeszólések daczára azon kötelessége alól akarja magát felmentetni, hogy ezzel a lappal szemben ugyanazon szigorral, ugyanazon ridegséggel és kíméletlenséggel lépjen fel, mint más lapok ellen. A feleletnek ezen részét nem veszem tudomásul. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloläalon.) Elnök: Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a miniszterelnök urnak, mint belügyminiszternek Rakovszky István képviselő urnak interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen I Nem!) Kérem a t. ház azon tagjait, kik az interpelláczióra adott választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház a választ tudomásul veszi. (Nagy zaj a szélsobaloläalon.) Következik Darányi Ferencz képviselő urnak interpellácziója az igazságügyminiszterhez a telekkönyvi törvény behozatala iránt. (Az elnöki széket gr. Apponyi Albert foglalja el.) Darányi Ferencz: T. ház! Ámbár el kell ismernem, hogy a jelenlegi igazságügyminiszter ur a tárczája körébe tartozó törvényhiányok pótlásán buzgón fáradozik és igy e téren én őt mulasztással vádolni nem akarom, mégis KÉPYH NAPLÓ, 1901 1906. XI. KÖTET. tény, hogy nagyon sok törvényünk hiányzik, a melyre pedig égető szükségünk volna jogéletünk biztosítása szempontjából. (Halljuk ! Halljuk!) Egyik ilyen hiánya törvénytárunknak a remélt telekkönyvi törvény, (Nagy zaj a szélsobaloläalon. Elnök csenget.) a mely ma annyMal aktuálisabb, mert a községi és körjegyzők országos mozgalmat indítottak, hogy e törvény hiányát jogtalan meggazdagodásra használják ki. Ezen törvényt nálunk eddig a gyakorlati életben az osztrák pátens pótolta, a mely eltekintve attól, hogy keserű megszületésének történeti emléke is, mert a Bachkorszakban hozták, másrészről nem felel meg eljárási szabályaink szellemének, nem felel meg a magyar jogrendszernek sem. így, hogy röviden csak néhány hiányára mutassak rá, a telekkönyvi pátensben pl. a felfolyamodási határidő 14 nap, holott a magyar törvénykezési eljárás ilyen jogorvoslati határidőt nem ismer. (Halljuk! Halljuk!) A telekkönyvi pátens szerint az előjegyzett zálogjog, még ha biztosítási végrehajtás utján szereztetett is, 15 nap alatt igazolandó, pedig az igen t. igazságügyi miniszter ur nagyon bölcsen tudja, hogy 15 nap alatt a biztosítási végrehajtás alapján foganatosított zálogjog igazolása nem lehetséges. (Zaj. Halljuk! Halljuk! a baloldalán.) Igaz. hogy az u. n. bírói gyakorlat ezen a kérdésen segített, azonban a gyakorlat először is ingadozó, másodszor nem törvény, tehát nem is kötelezi a birót. További hiba, hogy az 1., II., III. számmal jelzett jószágtestrészek zálogjoggal meg nem terhelhetők. (Zaj. Halljuk.' Halljuk ! a baloldalon.) Az érdembeli hibáknak felsorolásával nem foglalkozom most bővebben, de foglalkozni kívánok az e törvénynek hiányából megszületett amaz abszurd gyakorlattal, a mely szerint, a telekkönyvi beadványok legnagyobb részét, legalább a vidéken, az én tapasztalatom szerint a városokban zugirászok, a falvakban pedig községi és körjegyzők csinálják és ezzel (Zaj. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) elveszik mintegy jogos keresményét az ügyvédeknek és a közjegyzőknek egyrészt, másrészt pedig a nagyközönségnek gazdasági és jogi kárt okoznak. Igaz, hogy a községi és körjegyzők e tűrt foglalkozása mellett két látszólagos érv szól: az egyik az olcsóság, a másik a hozzáférhetőség. A ki azonban ismeri a gyakorlati életet, az ezt a két érvet rögtön hamisnak fogja felismerni és csak egy harmadik érvet fogadok el igaznak, és ez az, hogy a községi és a körjegyzők a választásokon jő kortesek és ezen kortesszolgälatok honorálását akarja a t. kormány ebben a tűrt foglalkozásban nyújtani. Rögtön be is bizonyítom, hogy sem nem olcsóbb a jegyző munkája, sem nem hozzáférhetőbb a telekkönyvi ügyek szemj)ontjából, mint az ügyvédi és a közjegyzői munka. A mi az olcsóságot illeti, merem állítani, hogy a mai nagy verseny mellett az ügyvéd, de a közjegyzői tarifa mellett a közjegyző is, egy