Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-194

í.94. országos ülés 1903 január 30-án, pénteken. 121 Darányi Ferencz: Engedelmet kérek, hiszen annyira vágjunk, hogy a közös hadseregtől minduntalan jönnek át a honvédséghez tisztek, és a pécsi honvédhadapród-iskoláhan megtörtént, hogy tavaly áthoztak egy közös hadseregbeli tisztet történet-tanárnak . .. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Magyar ember volt! Darányi Ferencz: ... és ez a tiszt ur még magyarul sem tud beszélni! Nekem nem volt szerencsém vele sohasem beszélni, nem tapasztalatból mondom, hanem, hallottam a növendékektől, hogy törve beSzéll a magyar nyelvet. (Zaj jobbfelöl.) DarÓCZy Aladár: Nem áll! Olyan tiszt nem volt! Ezt Darányinak tudni kellene; ilyen állapotot nem tűrne meg a hadapródiskola parancsnoka. Darányi Ferencz: Már most a többit el tudom képzelni, hogyan tanítja az a történetet, ha még a magyar nyelvet sem birja! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Zavaros fogások ezek. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Pichler meg volt elégedve! (Derültség.) Darányi Ferencz: Panasz merült fel az iránt, hogy még ma is kikötik a katonákat, még ma is ilyen megszégyenítő büntetéssel sújtják. A t. miniszter ur szMes volt nyilatkozni, hogy majd tanulmányozza és tanulmányoztatja ezt a nagy kérdést, hogy a mai czMilizáczió mellett, a mai jogi felfogás mellett lehetséges-e ez vagy nem. (Zaj balfelöl.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Pontos kérdés ez, mert mozgósitás alkalmával nem lövethetünk agyon minden embert, hanem más büntetésnek is kell lennie! (Zaj bal felől.) Darányi Ferencz: Különben, ha jó bánásmódban részesül, valószínűleg nem lesz szükség sem agyonlövésre, sem kikötésre! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nanananana! (Derültség.) Darányi Ferencz: Kérem, t. ház, nem-e kigyó-politika ez? Azt mondta a t. miniszter ur a magyar nyelvre nézve, hogy hiszen már van bizonyos intézkedés az iskolában, hogy ezt az ifjak elsajátítsák, mert Ausztriában is a katonai iskolákban vannak u. n. magyar társalgási órák. Kubik Béla: Vakulj magyar! (Derültség jobbfelöl.) Darányi Ferencz: Én köszönettel honorálom a miniszter urnak, hogy ez iránt volt oly kegyes a közös hadügyminiszterrel egyetértően intézkedni, azonban ez engem még nem elégit ki. Nekem nem az szükséges, hogy egyes társalgási órák legyenek, hanem az szükséges, hogy azok az ifjak megtanuljanak ugy magyarul, mint ahogy én beszélem a magyar nyelvet, mert csak akkor lehet jó katona Magyarországon, ha a magyar nyelvet tökéletesen birja. Azt is mondta a t. miniszter ur — ezt már közbeszóláskép jegyezte meg Komjáthy Béla KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XI. KÖTET. t. képviselőtársam beszédére — hogy melyik nemzet akarja a katonai létszámot felemelni és a katonai költségeket megszavazni? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ok nélkül! Darányi Ferencz: . . . vagyis, hogy egyik sem akarja, tehát a magyar sem akarja, tehát ő mint magyar képviselő szintén nem akarja, mert a nyilatkozatában ez impliczite benne van. Hát én ezt a kijelentését a t. miniszter urnak szintén köszönettel honorálom, hogy olyan szMes volt nekünk őszintén megnyilatkozni és tudomásunkra juttatni, hogy igenis ő se akarja, a mint mi nem akarjuk, mert egyáltalában magyar ember nem akarhatja sem a katonai létszám felemelését, sem a költségek szaporítását. Most már azonban, t. ház, azt kérdezem én, hogy ha a t. miniszter ur nem mint katonaminiszter, de mint képviselő, mint magyar ember nem akarja ezt, honnan tudja a lelkiismeretével összeegyeztetni, hogy mint miniszter mégis ilyen javaslatot terjesztett be. Ennek csak egy magyarázata van, hogy kényszerhelyzet előtt áll, a mint maga is megmondta, de ezt a kényszert nem a nemzetnek az óhaja, nem a nemzetnek a szüksége szülte, mert ha az szülte volna, akkor ott állnánk mi a leglelkesebben a törvény megalkotásánál, de kényszerhelyzet szülte, Bécsből kapta az utasítást. Már pedig magyar miniszternek Bécsből soh'se szabad utasítást elfogadni, onnan meríteni a nemzeti szükségleteket, mert ha ez a hadsereg közösnek is van nevezve, azért a törvény és ős jogainknál fogva az magyar hadsereg, magyar hadsereg felett pedig csak Magyarország, csak a magyar nemzet, csak mi dirigálhatunk és nem Bécs. Most leszek bátor áttérni, — hogy a kormány politikáját tovább czáfolhassam — Hieronymi t. képviselőtársamnak imént elhangzott tetszetős beszédére is. (Sálijuk! Halljuk! a néppárton. Felkiáltások jobbfelöl: Nagyon jól beszélt!) Ö azt mondta a hadseregre nézve, illetve a hadsereg nyelvére nézve, hogy igaz, hogy a hadsereg a törvénynél fogva magyar, de minket az mégsem bánthat, ha németül vezénylik és e mellett az szolgált érvül, — a mit az ellenzéki padokról is sokszor felhoztak, — hogy mikor szorul a kapcza, magyar jelszóval viszik a fiukat előre, mert szMesebben mennek, mint a német szóra. Azt mondja erre Hieronymi t. képviselőtársam, hogy különbség van a lelkesedés és a vezényzó között ; tehát a vezényszó lehet német, az nem bánt, az nem alterál minket, de mikor lelkesedni kell, akkor magyarul lelkesedjenek, Hát kérem, ez szofizma, a mMel szolgálatot akart tenni t. képviselőtársunk a kormánynak, a mely szofizmát azonban az egyenes magyar észjárás be nem veszi. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Érteni kell a dolgot! Gabányi érti! 16