Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-194

/94. országos ülés 1903 január 30-án, pénteken. 110 (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Itt már valósággal fel kell hazafiúi szMemnek jajdulni, midőn erről a kérdésről beszélek. Hol van az ifjúi álmainkban látott magyar nemzeti állam kifelé, avagy mindazon intézményekben, melyek közösek akár Ausztriával, akár a velünk egy korona alatt álló Horvátországgal ? A mi Ausztriával közös, az német, a mi Horvátországgal közös, az a t. miniszterelnök urnak január 13-diki magyarázata szerint horvát. Hát hol van akkor a magyar, hol van a magyar nemzetnek joga, a magyar nemzetnek súlya? Én ugy látom, hogy sehol, legfölebb a szMünkben ég, és égre kiált a magyarok istenéhez, hogy nem szűnünk meg addig küzdeni, mig ezt a jogot ki nem vMjuk. (Helyeslés balfelöl.) Szégyenpír jő az arczomra, mikor rágondolok a t. miniszterelnök urnak január 13-diki azon magyarázatára, hogy az 1868. évi XXX. törvényczikk értelmében a magyar útlevél-ügy közös, s ennélfogva a horvátok dirigálnak abban, hogy az útlevél milyen nyelven állittassék ki. Ez csak olyan bécsi logika, mert ha közös, mint a törvénynek 10. §-a értelmében csakugyan közös, akkor ez legfölebb azt jelenti, hogy azoknak is van hozzászólási joguk, de nem azt, hogy nekünk nincs. Már pedig horvát állampolgárságot nem ismerünk, csak magyar állampolgárságot, s ha azt az útlevelet a magyar állam állítja ki, akkor hipokrizis és lehetetlenség, hogy horvát nyelven legyen kiállítva, annak magyar nyelven kell kiállítva lenni, magyar czimer alatt! Legfeljebb udvariasságból teszszük meg, hogy a horvát szöveget is alányomatjuk a magyarnak, mert különben a külföldit, a ki nem tud magyarul, abba a téves helyzetbe hozzuk, hogy vagy azt a magyar czimert nézi horvátnak, vagy a horvát szöveget nézi magyarnak. Már pedig én Horvátország kedvéért és az 1868: XXX. t.- ez. kedvéért nem vagyok hajlandó édes hazám nyelvét horvát nyelvvel felcserélni; viszont vagyok annyira hazafi, hogy nem akarom azt az idegen állampolgárt abba a kellemetlen helyzetbe hozni, hogy zavarban legyen az iránt, hogy melyik a a magyar czimer és melyik a horvát, vagy melyik a magyar nyelv és melyik a horvát. T. ház! Addig, mig a magyar miniszterelnöknek budavári palotája szomszédságában ily felírást lehet olvasni: »K. u. k. Militär-BauAbtheilung«, addig, a mig katonai épületek kapui és duezai fekete-sárga színnel vannak befestve, és csakis ezzel; addig, mig a vezényszó ebben a magyar hadseregben, melynek magyar voltát Hieronymi Károly t. képviselőtársam oly szépen hangsúlyozta, nem magyar: addig magyar nemzeti államról beszélni csak beteges képzelŐdés. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Igaz, hogy ezt a német vezényszót, meg a fekete-sárga szint a honvédelmi miniszter ur a hadsereg egységével okolja meg, azonban ezt még látszólagos érvnek sem fogadom el, mert én a hadsereg egységét nem abban látom, hogy ott németül beszéljenek és fekete-sárga szint használjanak; annak egysége az egy hadúrban van kifejezve. De megfordítom most a t. miniszter ur okoskodását. Én ugyan nem teszem magamévá, de feltéve, hogy helyes volna, hogy egy nyelv és egy szin kell, tekintettel arra, hogy az 1867: XII. t,-cz., a melynek alapján én is és t. pártom is áll, 4. és 11. §-aiban világosan, kifejezetten, s a mint azt latinul szokták mondani, espressis verbis fentartotta összes nemzeti aspiráczióinkhoz való jogunkat s a magyar nemzeti hadsereget, ha már ezen fentartás ellenében az az abszurd gyakorlat fejlődött ki, hogy a hadsereg egysége kedvéért 35 esztendőn keresztül, 1867-től 1903-ig, az osztrák hMatalos nyelvet és az osztrák színeket használták, akkor ezen 67-es kiegyezési törvény alapján követelem a t. miniszter úrtól és az egész kormánytól, hogy a nemzet jogát érvényesítse, s hogy további 35 esztendőn át ez az egységes nyelv a magyar nyelv, s az egységes szin a magyar szin legyen, (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) mert csak ugy lesz igazság és paritás. Ha pedig erre nem mer vállalkozni, akkor előre kijelenti, hogy a magyar nemzetnek érpekeit és jogait nem akarja, vagy nem tudja érvényesíteni. Ha nem akarja, akkor bűnön mint magyar hazafi és magyar képviselő és nem érdemes a mandátumra, ha pedig nem tudja, akkor felfelé tehetetlen magyar miniszter s akkor kérem a nemzet nevében, méltóztassék lemondani. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Élénk derültség a jobboldalon.) Azt is felhozzák érv gyanánt a feketesárga szin mellett, hogy hiszen az nem bánthat minket, mert az az uralkodóház családi színe. Én nem akarok trMiálisan nyilatkozni, de ez gyerekes beszéd, mert a világon mindenki tudja, hogy a fekete-sárga szin az osztrák birodalom szine. Ha pedig az osztrák birodalom színe, akkor legalább összeférhetlen helyzet forog fenn az uralkodóház és az osztrák birodalom közt. Már pedig ha ebben a parlamentben egy képviselő összeférhetlen esetét nem tűrjük meg, mert az ellenkezik a parlament tisztességével, akkor nem tűrhető meg az sem, hogy az uralkodóház és az osztrák birodalom helyzete egymással öszszeférhetlen legyen, mikor az uralkodóháznak trónbirtokosa egyúttal magyar király is. Nem kell ennek megszüntetéséhez, mint azt a t. miniszter ur mondta, hosszú tanulmány. Régóta tanulmányozzuk és fájlaljuk ezt mi magyarok; tudja, érzi mindenki, hogy nekünk van igazságunk, de nincs akarat ennek megszüntetésére, és én épen azt kérem, mint magyar képviselő, hogy legyen akarata ezen kormánynak, hogy ezen összeférhetlen helyzetet szüntesse meg, mert mig ez a helyzet meg nem szűnik, ez a fekete-sárga szin csak arra alkalmas, hogy a magyar szent koronának, a melyhez pedig nemcsak történelmi multunk és dicsőségünk, de nem-