Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-194

114 í.94. országos ülés 1903 január W-án, pénteken. sem szavaz meg. Rakovszky István t. képviselőtársam pedig múltkori beszédében azt mondotta, hogy a mit a hadsereg fejlesztésére fordítunk, azt mi mind a nagyhatalmi állás érdekében teszszük, holott külügyi politikánk egyáltalában nem felel meg a nagyhatalmi állásnak, Hát nekem az a vélekedésem, hogy elvileg helytelen álláspont azt mondani, hogy semmit sem szavazunk meg a hadsereg részére, de épen olyan helytelen álláspont nézetem szerint azt állítani, hogy mi a nagyhatalmi állásnak áldozunk. Nézetem szerint nem annak áldozunk. Egyáltalában a nagyhatalmi állás nem olyas valami, a mi valami dokumentumokkal bizonyítható. Az, kérem, magától jön. Függ az általános politikai viszonyoktól és különösen az illető nemzet erőviszonyaitól. (Ugy van! a jobboldalon.) Rakovszky István: És ügyes államférfiaktól! Hieronymi Károly: Az ügyesség nagyon hasznos dolog, de tessék elhinni, nem sokat pótol. Rakovszky István: Ott van Bismarck! Hieronymi Károly: Hát ha Bismarck mögött nem lett volna az iskolázott német nemzet, az az erőteljes faj ... (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Barta Ödön: Most vagyunk nyomon! (Zaj.) Hieronymi Károly: Bismarck sem tudott volna elérni semmit. Endrey Gyula: Nemzeti zászló alatt küzdjön az a hadsereg! Elnök: Kérem Endrey képviselő urat, hogy ne méltóztassék folyton közbeszólni. (Halljuk! Halljuk!) Hieronymi Károly: Én abban a vélekedésben vagyok, hogy nekünk a mi hadseregünket fejlesztenünk kell és meg kell neki adnunk mindazt, a mire szüksége van, hogy erőteljes akcziót fejthessen ki, még pedig nem a nagyhatalmi állásra való tekintetből, hanem, annak a közös védelemnek a szempontjából, melyre a pragmatika szankczió folytán kötelezve van. Barta Ödön: Kölcsönös védelemre! (Zaj.) Hieronymi Károly: Hát igenis, a kölcsönös védelemre. Barta Ödön: Igen és nem a pragmatika szankczió folytán, mert nekünk ilyen nincsen. (Zaj! Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Hieronymi Károly: Ha a t. képviselő ur csak egy perczig szíves lesz türelemmel lenni, mindjárt be fogja látni, hogy nem is erre helyezem a súlyt, hanem igenis azt mondom, hogy kötelezve vannak, de a mi az én felfogásom szerint ma Magyarországnak és Ausztriának ép olyan érdeke, nemcsak kötelessége, mint a milyen volt a pragmatika szankczió megkötésekor, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) mert, t. képviselőház, én azt tartom, hogy egy ország, a mely két olyan nagy katonai hatalom közé van ékelve, minő Németország és Oroszország, melyek mindegyike expanzív természetű, a mi Németországot illetőleg nem is erről az oldalról, hanem az ellenzék részéről, Holló Lajos t. képviselőtársam beszédében lett felemlítve, Oroszországról pedig köztudomású, hogy nemcsak Ázsiára és Mandzsúriára, hanem a Balkánra is igyekszik kiterjeszteni hatalmi szféráját; mondom, ha egy ország két ilyen expanzív természetű katonai nagyhatalom közé van ékelve, akkor annak kötelessége a védelem eszközeiről gondoskodni. (Igaz I Ugy van! a jobboldalon. Égy hang a szélsődaloldalon : Nemzeti irányban!) Igaz, t. képviselőház, hogy mi Németországgal szövetségben vagyunk (Egy hang a szélsőbaloldalon: S e miatt kell ellene fegyverkeznünk. !) és én óhajtom, hogy ez a szövetség továbbra is fennálljon. (Helyeslés jobb felől.) Az is igaz, hogy Oroszországgal megegyeztünk a legközelebbi teendőkre nézve, a mit helyes politikának tartok. De már olyan könnj^elmü nem szeretnék lenni, hogy hazámnak biztonságát, állami létét csak egyedül papiros szerződésekben állapítsam meg. (Helyeslés a jobboldalon.) Nekünk ezen szövetségek és az egyetértő politikai eljárás csak addig vannak biztosítva, a meddig saját erőnk szolgál annak hátteréül. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Helyeslés jobbfelöl. Gróf Zichy Jenő a terembe lép. Éljenzés a szélsőbaloldalon.) Hiszen én nem akarom a t. képviselőházat elcsépelt szólamokkal és statisztikai adatokkal untatni, de méltóztassék csak figyelembe venni, hogy Németország hadseregének békelétszáma 605.000, hadi létszáma pedig, a Landwehrt nem számítva, 2,550.000 ember; Oroszország békelétszáma 940.000, hadi létszáma pedig 2,883.000 ember. Ezekkel az adatokkal szemben abszolúte nem lehet azt mondani, hogy a mi hadseregfejlesztésünk valami szertelen. (Ugy van! jobbfelöl)

r Én szerencsétlenségnek tartottam mindig, hogy a hadi készülődések terén Európa államai között ez az őrült verseny van, (Helyeslés.) hiszen ez szívja ki a nemzetek legjobb erejét, mert akármilyen gazdag is Németország és akármilyen gazdag Oroszország, méltóztassék elhinni, ezeknek az államoknak gazdasági helyzetére ez a nagy katonai létszám és az ezekre fordított nagy költségek nem közönbösek, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Minket pedig tönkre tesznek!) és ha az uj világ, Amerika, túlszárnyalt bennünket, ennek nem a legkisebb oka abban van, hogy ott a militarizmus terhei a nép vállait nem nyomják. Ámde mi nem válogathatunk, mi itt vagyunk ebben a helyzetben és a magyar história azt mutatja, hogy volt már Magyarországon idő, a mikor hasonló — azaz helytelenül mondom, hogy hasonló — hanem mikor expanzív, erős katonai törekvésekkel szemben, a melyek a külföldről fenyegettek bennünket, az ország kicsinyelte a veszélyeket; beleesett abba a nagy hibába, hogy az ellenáramlatokat nem becsülte a maguk tel-