Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-193

Í93. országos ülés 1903 január 29-én, csütörtökön. 107 hadsereg békelétszámának a 21.900 ujoncztöbbíettel való emelése három év alatt 65.700 főnyi legénységi létszámmái való emelése következtében : a) mennyi egyszersmindenkora való kiadás merül fel az 1903., 1904, 1905. és 1906. évi költségvetésben, a költségvetés czimei és tételei szerint; (Élénlc helyeslés a szélsőbal-oldalon.) b) mennyMel emelkedik a létszámemelés következtében a hadsereg rendes szükséglete az 1903., 1904., 1905. és 1906. években a költségvetés czimei és tételei szerint; (Élénlc helyeslés a szélsőbalon.) c) mennyi lesz az uj szervezések költsége az 1903., 1904., 1905. és 1906. években; d) hány tiszttel és havidijassal kell a szervezeti létszámot szaporítani, a legénységi létszámemelés és az uj szervezések következtében.« (Helyeslés a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! Ismétlem, erre feltétlenül szüksége van a képviselőháznak, különösen önöknek, a kik velünk szemben ülnek. Mert ezek a költségek nem kicsinyek, ezek alapjában fogják megtámadni államháztartásunkat. Ha önök tisztán látva, és meggyőződve ezekről, lelkiismeretüket meg tudják nyugtatni, ám szavazzák meg a törvényjavaslatot; mi is kötelességünket teljesítve, más irányban a magunk elvei mellett szigorúan és hMen megmaradunk. (Élénlc helyeslés a szélsobaloldalon.) Ez a határozati javaslat, t. ház, nagyon szükséges, és megvallom, nem akarom feltenni a többségről, hogy ezt el nem fogadja; mert akkor, a mikor arra törekszünk, hogy önök tisztán lássanak, akkor csak nem akarják oda adni szavazatukat, hogy az Istenért, tisztán ne lássanak ? (Derültség a szélsobaloldalon.) Ha be akarják bizonyítani, hogy öntudatosan, meggondoltan cselekesznek az ország érdekében, csak nem akarják szándékosan lehetővé tenni, hogy azt mondhassák, hogy a sötétbe ugranak? Az önök kötelessége ezt elfogadni, mert elmondhatják ugyan a szabadelvű körben és ismételhetik itt is bizalmuk kifejezését a t. honvédelmi miniszter ur iránt, de hogy önök iránt ily bizalommal legyen a nép, ha haza mennek, meg kell mondaniok, hogy azért szavazták meg a törvényjavaslatot, mert mindezekről a dolgokról meggyőződtek. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) A véderó'-bizottság jelentése önöknek, uraim, ne legyen irányadó; abban igazán könnyelmű bonhomiával van felvéve, hogy az egész javaslat lényeges költségtöbbletet nem fog okozni. Ez is őszinte szó volt, t. előadó ur ? (Halljuk! Halljuk f a szélsobaloldalon.) A mikor azt hiszem, hogy tárgyilagosan szólok, — mert senki sem vetheti szememre, hogy mesterségesen igyekeztem a számokat csoportosítani, mert minden egyes tétel az önök okmányából, a költségvetésből van merítve — akkor önöknek nem szabad megelégedniük az általános kijelentéssel, kötelességük a dolog lényegébe tekinteni. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Nem akarok arra kiterjeszkedni, hogy mily könnyelműség jellemzi ezt az országot. Már beszédem folyamán felhoztam, hogy annak daczára, hogy ily nagy költségekkel állunk szemben, ha a törvényjavaslat elfogadtatik, a t. pénzügyminiszter urnak az egészhez szava nem volt. Kötelessége lett volna, ismerve az állam erejét, felvilágosítani a nemzetet, hogy igaz ugyan, hogy terhek vannak, de vannak erőforrások is, a melyekkel a terheket fedezhetjük. Könnyelműséggel vádolhatnak bennünket eljárásunkért, különösen ha más országok példáját veszszűk alapul, és az ottani eljárást, a mi eljárásunkkal hasonlítjuk össze. T. képviselőház! Azt mondtam az előbb és fentartom, hogy önérzetes parlament a nélkül, hogy nem tudja, mily költségbe kerül egy alkotás, azt meg nem szavazza. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) És ne higyjék, hogy ezt azért mondom, hogy hangulatot keltsek ama törekvések mellett, a melyeket képviselek. Példaképen hMatkozom a német birodalomra, hol hasonló esetek megtörténtek. Kérem erre most kissé a t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Méltóztatnak visszaemlékezni, hogy 1893-ban a német birodalomnak hadügyi vezetősége szintén egy ilyen javaslattal lépett a birodalmi gvülés elé és kérte, hogy szaporítsák meg a hadsereget 72.037 legénynyel, 11,587 altiszttel; és mindjárt kimutatta, hogy szüksége van neki ezekre ezért meg ezért a szervezetért, és kimutatta az eddigiek alapján, hogy ennek összes költsége, ha be fog állíttatni, állandóan 64 millió márkával fogja terhelni az államkincstárt, egyszer s mindenkorra pedig 67 millió márkával. Hát higyjék el nekem az urak, hogy Németországban nem mertek volna e javaslattal igy előállni. Ott tudták, hogy a német nemzet féltékeny a maga jogaira, őrzi a jólétét és bele akar tekinteni mindenbe; de ott a kormányzat ab ovo tisztában volt azzal, hogy neki meg kell adni minden lehető felvilágosítást és fel kell fejteni minden utolsó márka kiadást. Ott persze más viszonyok vannak. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon. Félkiáltások: Ott nincsenek mamelukok!) Hogy nincsenek mamelukok, annak az a bizonysága, hogy daczára annak, hogy igy kimutatták ezt, a birodalmi tanács bizony még sem fogadta el, hanem a törvényjavaslat megbukott, ugy, hogy az ottani államvezetőség, a császár, a nemzetre hMatkozott. Ugyan, t. miniszter ur. próbáljanak önök a nemzetre hMatkozni ! (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Merjenek önök a nemzetre hMatkozni, szólítsák fel a magyar nemzetet: (Ugy van! a szélsobaloldalon.) akartok-e ti ennyi meg ennyi ujonczemelést, ennyi meg ennyi száz millióra menő állandó költséget magatokra vállalni? 1 i*