Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-193

1.93. országos ülés 1903 január 29-én, csütörtökön. 99 tudják pénzben kiszámítani. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) a mostani törvényjavaslatban 21.900-al kér több ujonczot a közös hadsereg számára a t. miniszter ur. {'Zaj jobbfelöl.) Olay Lajos: Odaát valóságos kaszinót csinálnak! (Elnök csenget) Komjáthy Béla: Ha most a védtörvény értelmében ezeket a számításokat megteszszük, akkor a békelétszámot három év alatt 65.700-al fogják szaporítani. Óva figyelmeztetek mindenkit — és azt hiszem, a miniszter ur is — sőt talán még az előadó ur is igazat ad nekem, hogy valahogy fel ne üljünk annak, hogy ezt nem fogják igénybe venni. Most már méltóztatik látni, hogy miért hoztam fel azon mozaikszerű bizonyitékokat, hogy ha már egyszer megszavazzuk az ujonczlétszámost, nohát akkor azt igénybe is fogják venni, és annak minden költsége a quóta arányában a nemzetre hárul. Pozsgay Miklós: Nemcsak igénybe veszik, hanem még emelik is! Komjáthy Béla: Méltóztassék visszaemlékezni az 1889-ki véderőtörvényre. Akkor is azt mondták, hogy az ujonczjutalék emelése csak a fogyatékok pótlására kell. Münnich Aurél előadó: Azonnal nem veszik igénybe! Komjáthy Béla : Ha már megölnek bennünket, mindegy, most, vagy két év múlva; ha egyszer a terheket reánk rójják. A tapasztalatok szerint, ha egy-két évig nem is, de bizonyosan igénybe fogják venni ezt a megszavazott 65,700 ujonczot. Hát most, t. képviselőház, legyünk egy kissé tisztában a helyzettel. Es én mindig azon uraknak, a kik a 67-es alapot elfogadták, azon az alapon beszélek, a melyen ők állanak, mert mi úgysem szavaznánk meg semmit a közös hadsereg számára; be akarom bizonyítani, esetleg őket is meg akarom győzni arról, hogy nekik sem szabad a törvényjavaslatot elfogadniuk. Mondom, nézzünk hát kissé körül. Lássuk, hogy mire kell ez az ujonczjutalék? Mert ez az első. Önérzetes, tisztességes és becsületes ember nem szavazhat meg valamit, ha nem tudja, hogy mire. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Világosítsuk meg kissé, mire akarják -ezt felhasználni ? Először is nézzük az adatoknak, a felvilágosításoknak a kutforrását, a delegácziót. A f. évi delegáczió konstatálta azt, hogy az ujonczjutalék elég a békelétszám fedezésére; másodszor megállapította,hogy felállitandók a tábori taraczkütegek először, és másodszor szükséges a hegyi tüzérség újjászervezése, és akkor megállapította, hogy kell legényben 5313, az ágyukhoz külön kell 80 legény, a tüzérhadapród-iskolához kell nekik 750 legény, összesen kell tehát 6748 legény. Ezt ismerjük a delegáczió irataiból. Itt meg visszaszámítva megint a három évre, ennek a fedezésére szükséges évenkint 2350 ujoncz. Azt hiszem, hogy ebben igazságot ad nekem t. barátom, az előadó ur is. De ha elég erre 2350 ujoncz, minek kell akkor a 21.900? (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert előre kell bocsátanom, hogy az a tény, hogy a delegáczió megszavazta a taraczkütegeket, a hegyi tüzérség újjászervezését és a költségeket is, bennünket meg nem akadályozhat abban, hogy külön bírálat a'á vegyük ezt és megnézzük, van-e szükség arra, hogy ezt azok, a kik a törvényt elvi alapon elfogadhatják, megszavazhatják- e? Hogy megláthassuk, van-e erre szükség, van-e joga ilyent kérni bármilyen szempontból a hadügyi kormánynak, először nézzük meg, hogy elegendő-e a mai ujonczjutalék a mai szervezeti létszámnak teljes fedezésére, mert csak ha ezt tudjuk, akkor vagyunk képesek megbírálni azt, vájjon a hadsereg vezetősége a jelenlegi békelétszám és a szervezet megszabásánál alkalmazkodott-e a törvényhez, vagy nem, mert, ha nem alkalmazkodott a törvényhez, hanem tetszés szerint emelte a létszámot és a szervezeteket, akkor ennek a nemzetnek joga tökéletesen ki van játszva. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Itt nem akarok visszatérni arra, a mit beszédem közben már előadtam, hogy a Felség joga a szervezetek és a keretek tekintetében meg van határozva azon ujonczjutalék által, a melyet az ország megszavaz. Ha tehát ők ezen ujonczjutalékot ujabb szervezetekben használják fel, ez mindig a nemzet jogainak kijátszásával jár. Ez evidens dolog. Én kérem a t. honvédelmi miniszter urat, — mert igaz, hogy prMátim, ezt hálás köszönettel elismerem, adott nekem a pénzügyi bizottságban erre felvilágosítást, azonban azt én itt nem akarom tudomásul venni, — hogy adjon itt a nemzet színe előtt felvilágosítást, melyik igaz: az-e, a mit a delegáczió albizottsága mondott, hogy kitelik a szervezeti létszám ujoncz jutalékából, vagy pedig az, a mit most mondottak, hogy fogyatékok vannak és szükség van ezeknek pótlására. Hát én nagyon kérem a t. miniszter urat, hogy nekem erre a felvilágosítást megadni méltóztassék. De menjünk tovább az okoskodással. Ha az országgyűlés megszavazza a 21.900 ujonczot, akkor micsoda jogot adunk a hadügyi kormánynak? Azt, hogy 65.700 emberrel a békelétszámot felemelhesse. Igen, de mikor ezt a jogot megadjuk, mondja meg nekem akárki, — mélységesen hallgatnak — hogy mire akarják felhasználni ezeket az ujonczokat, a mikor én már kimutattam, a mit eddig ismerünk, hogy erre mennyi kell. Mert, engedelmet kérek, az játék a nemzet jogaMal, mikor olyan .általánosságokat mondanak, hogy most nem elég, a mennyi legénységünk van, hogy elmaradni más államoktól nem szabad, a keretekben fogyatékok vannak. Mindezek a dolgok általánosságban nem elégségesek arra, hogy megnyugtassák akárkinek lelkiismeretét, hogy 13*