Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-173
92 173. országos ülés 1902 deczember 17-én, szerdán. ez a törvényhozás. (TJgy van! Ugy van! a középen és balfelöl.) Gyermekek vándorolnak ki útlevéllel és útlevél nélkül. A konzulátusi intézmények, különösen Amerikában, nincsenek annyira kifejlődve, hogy az a gyermek, a kinek útlevele nem volt. ha tudta volna is, hogy ő évenkint útlevelének érvényét megújíthatja, módjában volna azt tenni, (Mozgás.) és igy daczára annak, hogy 10—15 éve van Amerikában, ha családot alapit és hazajön, előveszik mint katonaszökevényt és hMatalból besorozzák. Én elismerem, hogy nem szabad módot nyújtani arra, hogy a polgárok a katonai kötelezettség alól kibújjanak. De igen méltányos kérdés, és nagy nemzetgazdasági fontosságú dolog az, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.J ha létezik pl. egy olyan kerület, mint a minő az én kerületem, a mely 60 községet számlál, s a melyből 425 olyan család vándorolt ki, a mely bármikor visszatérne, ha legalább az a reménye volna, hogy a családok katonaköteles tagjait besorozásuk esetén a póttartalékba teszik, mert azok, mint -családos emberek, tudva azt, hogy idegenbe hozzák nejeiket, és tudva azt, hogy megérkezésük után pár nap múlva besorozzák és családjaiktól elragadják őket, ezáltal nemcsak hogy meg vannak félemlítve és a viszszatéréstől elriasztva, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal oldalon.) de még visszatérésük esetén is családjaikba olyan romlottságot és olyan erkölcstelenséget hoznának a katonaságtól, hogy talán még jobb, ha visszamaradnak_ és nem jönnek haza. (Ugy van! Ugy van!) Én szemrehányásokat nem óhajtok tenni; respektálni akarom és kívánom a törvényt, de legalább azt a remédiumot kérném az igen t. kormány részéről, hogy az ilyen esetekben a hatóságok figyelembe vegyék a méltányosságot és ne járjanak el a törvény hideg intézkedései szerint. (Helyeslés.) Azt hiszem, t. ház, egyáltalában felesleges ezen javaslat bírálatába bocsátkozni, mert ha azon képviselőtársaim, a kik már pártállásuknál fogva sem viseltetnek a kormány iránt bizalommal, elfogadják a törvényjavaslatot, — pedig a törvény végrehajtásának alapja, mondhatnám: koronája, a bizalom, — ezen javaslatban nem lehetnek lefektetve azok a hazafias, ideális nagy elvek, hogy ez a nem is kMándorlás, hanem mondhatnám, népvándorlás az ország javára irányittassék és vezettessék. A hazafias szempontok kultMálása, az egyházi és vallási intézkedések ellenőrzése, a melyeket a törvényjavaslat kontemplál, a melyeket különösen a t. belügyminiszter urnak többszöri kijelentése biztosit, elég indok arra, hogy mi elismeréssel adózzunk a t. belügyminiszter urnak, hogy ily nehéz kérdésben ily javaslatot adott a ház elé. Ez biztosítja a törvényhozást, hogy az a jó, az az előny, a mely a kMándorlás által az országra háramlik, nem fog elenyészni a rossz által, a mely ebből keletkezhetik, és hogy a kMándorlás irányítása, szabályozása, a külügyi képviselet oly kiterjesztése, a mely a kMándorlót hazájának nemcsak megtarthatja, de abba vissza is hozhatja, oly elismerésre méltó lépés, hogy én, mondhatom,legnagyobb örömmel és lelkesedéssel járulok csekély szavazatommal a törvényjavaslat elfogadásához. (Élénk helyeslés.) Rátkay László jegyző: Gr. Wilczek Frigyes \ Gr. Wilczek Frigyes: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) A kMándorlás szabályozásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes vita alapjául, ha meg is szavazom, mégis engedtessék meg nekem, hogy már itt az általános vitánál felemeljem szavamat, nem mintha szükségét érezném, hogy leadandó szavazatomat indokoljam, mert hiszen ha hozzájárulok a törvényjavaslathoz, csak természetes, hogy annak indokolását is legalább nagy részében magamévá teszem, de azért, hogy észrevételeimet a törvényjavaslatra vonatkozólag elmondhassam, (Halljuk ! Halljuk! a baloldalon.) azt tartva szem előtt, hogy a tárgyalásnak csak hasznára válhatik, hogyha az általános szempontok és irányelvek már az általános vitában ugy tisztázódnak, hogy részletes tárgyalás során már kiforrott álláspontok álljanak egymással szemben. AnnyMal is inkább tartom szükségesnek, hogy most itt szólaljak fel, mert észrevételeim egynémelyike, a melyeket a törvényjavaslat ellen tenni akarok, oly természetű, hogy előre meg vagyok róla győződve, hogy ha azokat konkrét javaslatok alakjában nyújtanám is be a ház elé, a köztem és a ház t. többsége közt sajnálatomra fennálló nagy elvi ellentétek folytán azok elfogadásra ugy sem találnának. Hogy mindjárt ezeknél kezdjem, t. ház, sajnálattal tapasztalom ebben a törvényjavaslatban azt, hogy egy csomó részletkérdést nem old meg, hanem azok eldöntését a minisztériumra, a kormányra bízza. Ez nem magában álló jelenség nálunk; a legut ">bbi évtizedekben hozott törvényeink majdnem valamennyié ugyanazt a jelenséget tünteti fel, a minek bizonyságául csak a törvénytárra kell hMatkoznom. Hogy pedig itt a jelen törvényjavaslatban ugyanaz a jelenség előfordul, annak bizonyságául ennek a törvényjavaslatnak csak 5., 6., 12., 33. es 42. §§-aira kell hMatkoznom. Sajnosnak tartom pedig e jelenséget azért, mert a végrehajtó hatalomnak a képviselőház jogainak rovására való túltengését látom benne; sajnosnak tartom azért is, mert a részletek közt is sok oly kérdés fordulhat elő, a mely elsőrendű fontossággal bir és a melynek eldöntése az azt megalkotó testület intencziója és felfogása szerint nagyon különféle megoldást nyerhet. De azonkívül a legnagyobb helytelenségét ezen elvnek abban látom, a miért talán ezen elvet oly gyakran szokták alkalmazni, hogy a rendelet sokkal mozgékonyabb, mint a törvény, a mi alatt azt értem, hogy egy másik rendelettel visszavonható, egy másikkal helyettesíthető. Ha elvi kérdésekről beszélek is, talán senki sem fog nekem abban ellentmondani,hogy ha nem is