Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-173

173. országos ülés 1902 deczember 17-én, szerdán. 87 tos összefüggést a közigazgatás rosszasága közt és a kMándorlás közt egyáltalában nem fogadhatom el, A másik ok, a melyet Csernoch János képviselő ur felhozott, már inkább méltatandó. Azt mondta ugyanis Csernoch János t. képviselő ur, hogy kMándorlás azért van, mert nincsen ipar. Ezt az okot nagyon is sokat olvashattuk és sokat halottunk róla mindenfelől. A kMándorlási kongresszusok is az utolsó nyáron sokat foglalkoztak ezzel az okkal. Hanem én itt nagy tévedést látok. Igaz, hogy nincsen ipar. Az is igaz, hogy van kMándorlás. Azonban a logikai helyes oknyomozás szabályai szerint az okoskodás lánczolatában nem szabad az egyik lánczszemnél megállani, ha annak az eszmelánczon még folytatása van- Ha azt konstatáljuk, hogy nincsen ipar, akkor kutatnunk kell, hogy miért nincsen ipar. És ha reájutunk ennek az okára, akkor reájutunk oly okra talán, és hogy a t, képviselő ur szavával éljek, olyan főokra, a melyből azután sok más baj is következik, a mely sok más bajnak ossz követkéz menye lesz a kMándorlás. A f< ok pedig, a mire czélzok, társadalmunk gazdasági irányának egyoldalúsága. (TJgy van! Ugy van! jobbfelöl.) Nálunk, t. ház, minden ember csak földet akar szerezni. A ki földet örököl, csökönyösen ragaszkodik birtokához, s a ki egy kis vagyonra, egy kis pénzre tesz szert, az rögtön birtokot vesz. Összeszed azután egy ember annyi birtokot és oly terjedelemben, a mihez hasonló terjedelmű birtokot egy kézben egész Európában nem látunk, (Ugy van! Ugy van! jobbelől.) Ezen nagy birtokok a földbirtokosoknak, vagy bocsánat, a földesuraknak, munka nélkül is, a megélhetésre meglehetősen módot nyújtanak. Az a földesúr tehát más kereseti ágazattal nem foglalkozik, iparral és kereskedelemmel nem törődik. Hiszen az igaz, hogy az ipar és kereskedelem meglehetős veszó'déssel, fáradsággal jár, és időt a sportra, vadászatra és kaszinóra nem hagy. Azután meg veszedelemmel is jár, pénzveszedelemmel, mindenesetre aránylag sokkal nagyobb veszedelemmel, mint a földbirtok. Sőt az első évben annak az iparosnak még számolnia kell azzal is, hogy a veszteség nagyon valószínű. Megszoktuk ezt a gondolkozást t. képviselőház, és most már a vérébe, ment át a magyar földesúrnak, hogy földbirtok, ipar és kereskedelem egy kézben, egy osztályban össze nem egyeztethető. Sőt tovább megyek, sokszor hallani, hogy a földbirtokosnak derogál iparral és kereskedelemmel foglalkozni. (Ellenmondások a baloldalon. Felkiáltások: Senki sem mondja!) A mi felfogásunk szerint a föld nemesit, az iparos és a kereskedő társadalmilag alig jő számba. Ez a felfogás kapott lábra minálunk. Ez a közszellem, és e közszellem befolyása alatt az a földesúr nemcsak hogy maga nem dolgozik, de másnak is elveszi a kedvét a vállalkozástól, elnyomja a vállalkozási szellemet. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) ÜSTem szólok magasrangu földesurakról, ellentétben a polgári elemmel, nem szólok az egyházi rendről, ellentétben a világiakkal, de nem szólok a régi ősi nevű földbirtokosokról sem, ellentétben az uj földesurakkal, nem szólok külön azokról a földesurakról sem, a kik külföldről bejőve, vagy soha be sem jőve hozzánk, itt vásárolnak birtokot és a jövedelmeket innen kMiszik ; általában beszélek a nagyobb földbirtokosokról, mert egyben mindig megegyeznek, abban t. i., hogy falanxot képeznek az iparral és a kereskedelemmel szemben. (Ellenmondás a baloldalon.) Pedig minálunk más, mint a földbirtokos, ipart teremteni nem bir, egyszerűen annál a természetszerű oknál fogva, hogy az iparhoz és a kereskedelemhez vagyon kell, a vagyon a földbirtokban van, ós a földbirtok a birtokos osztály kezében van. A földbirtoknak kell tehát megküzdeni az akadályokkal, mert más osztály azt nem birja megtenni. A törvény ad kedvezményeket uj iparágak keletkezésénél, a kormány ad szubvencziót a gyárak alapításánál. És mit látunk? Kik veszik igénybe a magyar államsegélyt? Többnyire külföldiek, a kik államsegélylyel itt néha-néha gyárakat alapítanak. Világra szóló malomiparunkat svájczi molnárlegények alapították, nagy gépgyári iparunkat svájczi lakatoslegény alapította. A bankokban két ezer millió korona betét van, és a mi nagyon sajátságos és jellemző, a betétek átlagos összege 1600 korona, tehát elég magas és inkább vagyonosodást mutat amaz osztály részéről, a melytől a betétek erednek. Már pedig iparos és kereskedő alig tesz be a takarékpénztárba pénzt, mert az azt maga forgatja. Az osztrák-magyar bank pénztáraiban 300 millió korona adómentes tartalék fekszik meddőn, a kamatláb tetemesen leszállt. Van tehát az országban pénz elég és még sincs vállalkozási szellem, az ipar és kereskedelem még sem lendül, sőt mindig jobban pang. De, t. ház, még más baj is van, gazdasági irányunknak egyoldalúsága még másként is veszélyesen befolyásolja közállapotainkat: megnehezíti a munkásosztály, a kisgazda életét. Minálunk a munkás, miután ipar nincs — helyesen jegyezte meg Csernoch képviselő ur tegnap — csak mezei munkára van utalva. A mit nyáron keres, télen feléli. Összetakarítani tehát valami kis vagyont nem bir; ahhoz pedig épen nem jut hozzá, hogy valami kis földbirtokot szerezzen, a melynek árát keresményével lassan-lassan törleszthetné. Ellenáll ennek a nagybirtoknak konzervatMizmusa és vonzó ereje. A nagybirtok magához vonzza még a középbirtokot is. és látjuk tényleg a középosztályt pusztulni. Ez így nem jól van. Az a nagybirtokos sokkal helyesebben tenné, ha időszakonkint birtokának egy részét lehasítaná és felaprózva eladná. Többszörös haszna lenne ebből, mert először is jó áron adná el birtokának egy részét, azután munkás