Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-172

80 172. országos ülés 1902 deczember 16-án, kedden, Daróczy Aladár előadó : T. ház ! Van szerencsém a kérvények ötödik sorjegyzékét (írom. 276) tiszteletteljesen bemutatni. Tiszteletteljesen megjegyzem, hogy ebben a sorjegyzékben ama kérvények foglaltatnak, melyeket a képviselőház a múlt szombaton, 1902. évi 2052, jegyzőkönyvi sz. a. hozott határozatával az ugyanakkor tárgyalás alá vett harmadik és tárgyalásra kitűzött negyedik sorjegyzékben foglalt kérvények közül a bizottsághoz visszautasított. Kérem ezen sorjegyzéket kinyomatni, szétosztatni és napirendre tűzni. Elnök: A sorjegyzék ki fog nyomatni, szét fog osztatni és napirendre tűzése iránt a ház annak idején fog határozni. Következik a félbeszakadt vitának folytatása. Rátkay László jegyző: Csernoch János! Csernoch János: T. ház! Azon érdekes felszólalások után, a melyeket nem annyira magáról a kMándorlási törvényjavaslatról, hanem inkább annak kapcsán hallottunk, azt gondolom, hogy magam is igen röviden végezhetek a kMándorlási javaslattal, inkább akarva rátérni az imént itt elhangzottakra, a melyeknek egy részét figyelmen kMül nem hagyhatom. (Halljuk ! Halljuk!) A mi magát a kMándorlásról szóló törvényjavaslatot illeti, az az egész ház által helyesnek tartott azon elven alapszik, hogy a kMándorlást magát nem lehet megtiltani, mert ez minden embernek vele született joga. Minden ember ott boldogul, a hol neki tetszik, és ha valaki ebben a hazában nincs megelégedve a sorsával, senki sem akadályozhatja meg abban, hogy kMándoroljon és magának jobb sorsot és biztosabb jövőt, ha ő azt ugy hiszi, alapitson. De a mint minden személyes szabadságnak, ugy ennek a szabadságnak is megvannak a maga korlátai, a melyeket az állam szokott megszabni és pedig azért, mert a közjó ugy kMánja meg. Ilyen korlátokat von a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat is bizonyos tekintetben és ezeket a korlátokat két osztályba sorozhatjuk. Az egyik az, a melyikben elő van sorolva az u. n. cselekvési képesség. Az állam egyes alattvalóitól ugyanis megvonja a kMándorlási képességet, vagy bizonyos időre felfüggesztik a kMándorolhatás jogát, a mig egyes viszonyok elmúlnak, a melyek folytán bizonyos egyének ki nem vándorolhatnak ; nem vándorolhatnak ki pedig addig, a mig fennálló kötelességeiknek eleget, nem tesznek. A mi pedig a tárgyi korlátokat illeti, azok vonatkoznak az u. n. utlevélügyre, a szállításra, s általában mindazon formalitásokra, a melyekhez a kMándorlás kötve van. Ha már most figyelembe veszem az egész javaslatban lefektetett szép intézkedéseket, akkor azt mondom, hogy ez a javaslat olyan, mint annak az orvosnak eljárása, a ki kísérleteket tesz az ő betegével, s mielőtt egész biztos szert tudna adni, ad neki más szereket. A mikor azután a betegséget teljesen kiismeri, biztos szereket ad, a melyek a betegséget biztosan ki is gyógyítják. Olyan ez a javaslat, mint egy csepp a tengerben, olyan mint egy felcsillámló remény, a mely talán képes lesz minket kMezetni abból a tömkelegből, a melybe a folyton szaporodó kMándorlás folytán jutottunk. Vájjon el fogjuk-e érni ezáltal a czélunkat, az más kérdés. Én a magam részéről azt gondolom, hogy nem fogjuk elérni teljesen a törvényjavaslat által kontemplált czélokat. Nem fogjuk elérni azért, mert a mit eddig akadályoztunk és korlátoztunk, azt ezentúl maga az állam fogja előmozdítani azáltal, hogy létesíteni fog egy vállalkozási intézményt, a melynek számára ezen törvény által jogokat fog biztosítani; a mely jogosítva lesz hirdetéseMel, ha nem is csábítani népünket a kMándorlásra, de legalább neki útbaigazítással szolgálni, egyszóval ezentúl maga a kMándorlás meg lesz könnyítve, s én azt gondolom, hogy ezentúl sokkal több ember fog az országból kMándorolni, mint eddig. Egyébként lehet, t. ház, hogy csalódom. De nem ebben találom én a javaslatnak legfontosabb intézkedését, hanem abba% hogy gondoskodása tárgyaMá tette a hazánkon kMül, a tengereken túl élő honfitársainkat is, (Helyeslés balfelöl.) és hogy ezeknek lehetővé teszi azt, hogy, ha még felébredne bennök egyszer az ősi haza iránti szeretet, ismét visszatérhessenek apáik helyére. (Ugy van! balfelöl.) Ebben látom én a javaslat legfontosabb, s azt hiszem, legüdvösebb intézkedését, s ez az, a mi engem és azon pártot, a melyhez tartozni szerencsém van, azon elhatározásunkban vezérel, hogy ezt a javaslatot mi általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadjuk. T. ház! A javaslathoz csatolt indokolás nagyon kimerítően, alaposan, okosan, nagy tudással ós nagy tapasztalatok segítségével van megszerkesztve és helyesen sorolja elő a kMándorlás főbb okait. Elmondja, hogy az egyik fó'ok a folytonos szegényedésben rejlik; hogy továbbá a kereseti alkalmak hiánya okozza a kMándordorlást. Én mindezeket elfogadom és a magam részéről is ezekben látom a fó'okokat. Azonban egy hiányt látok a javaslatban, és ez az, hogy nem mutat rá a kMándorlás egyik, főokára, a mely legalább is a felvidéken dívik s a mely nem más, mint a közigazgatási tisztviselők helytelen magatartása és bánásmódja a néppel szemben. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Major Ferencz: Valósággal kikergetik a népet! (Mozgás a baloldalon.) Csernoch János : A javaslathoz csatolt indokolásból (Halljuk! Haüjulc! bal felöl.) világosan látható, hogy a legtöbben felvidéki honfitársaink közül hagyják el hazájukat. Nemcsak azért, mert ezen vidéknek földje aránylag a legszegényebb ; nemcsak azért, mert a felvidéken aránylag a legkevesebb gyár van, a melyben az a