Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-171

50 171. országos ülés 1902 a szélsobaloldalon: Éjjel!) A másik esetnél ugyancsak azt mondja, hogy a kihallgatások 16-án és 17-én leginkább esti 6 órától 11 óráig tartattak. Hát én valónak fogadom el, a mit 6 mond, bár nem hallgattatott ott ki egyetlenegy polgár sem arra nézve, hogy mikor történtek a kihallgatások, de mondom, én valónak fogadom el a jegyző bemondását. Csakhogy még akkor is ellenkezik a törvénynyel és a törvényes gyakorlattal, hogy a kihallgatások hajnalban vagy az éjjeli órákban foganatosíttassanak. Azután beismeri, hogy két egyént a községi irodából kikergetett. Arról nem beszél, hogy miért, azt mondja, hogy jussa volt hozzá. Helyes. De nemcsak ez a csendőrségi kihallgatás és asszistencziával való vizsgálat tartatott, hanem ő maga előadja a következőket (olvassa): »Végre igazolom azt is, hogy Udvary Ferencz országgyűlési képviselő megválasztása ellen benyújtott peticziónál leendő felhasználás czéljából dr. Klein Ignácz ügyvéd zirczi lakos; Holitscher Károly földbirtokos csernyei lakos, Povázsai György ág. hitv. evangélikus lelkész, Almán Brúnó ág. ev. tanitó, Brück Ignácz haszonbérlő, Morgenstern József földbirtokos, Klein Soma kereskedő helybeli lakosok megbízattak az adatgyűjtésekkel és ezek is a jegyzői irodában jegyzőkönyveket vettek fel«, a melynél ő segédkezett ós a mit, azt mondja, megkerestetvén az iránt, hogy az erről szóló jegyzőkönyveket felvegye, mint jegyző megtett. (Elénk- mozgás a baloldalon.) Konstatálom, hogy az: vájjon minő mérvű volt ez a kihallgatás, hány embert hallgattak ott ki és kiket, nem tűnik ki az aktából, mely a mentelmi bizottság iratai között feltalálható ; de elképzelni, azt hiszem, minden képviselőtársam elképzelheti. És most mit szól ez a t. jegyző ur, a midőn mindezeket ilyen nyíltan be meri ismerni? (Halljuk! Halljuk ! a bal- és a szélsobaloldalon.) Azt mondja (olvassa): »A fentiek következtében azon alázatos kérelemmel járulok a nagyságos megyei alispán úrhoz, méltóztassék az Udvary Ferencz által ellenem eddig beadott panaszokat Írásban részemre kiadni, mert nevezett országgyűlési képviselő ellen a megtorlási eljárást a büntető bíróságnál megindítani szándékozom annyMal is inkább, mert az ellenem eddig tett panaszai mind hazug feljelentéseken alapulnak és egy országgyűlési képviselőhöz nem illő eljárás az, hogy ha a be nem igazolt bemondások alapján egy köztisztviselő ellen a felettes hatóságnál panaszokat tesz.« Hát én kérdem, hogy helyesen járt-e el az a főbiró ur, a mikor ilyet bevenni engedett? Hiszen ha ő a kihallgatást foganatosítja és a panasztevő ellen valaki annak folyamán felszólal, vagy sértő kifejezést használ, neki kötelessége azt rendre utasítani, megbírságolni. (Igaz! ügy van! a néppárton és a baloldalon.) Itt pedig a helyett, hogy a kihallgatást annak törvényes rendje és módja szerint foganatosítaná, deczember 15-én, hétfőn. leülteti azt a jegyzőt és tűri, hogy az a jegyzőkönyvben egy országgyűlési képviselőről olyanokat mondjon, hogy az az eljárás tőle nem volt illő és »denuncziálás«-nak nevezze azt, hogy az illető panaszt tett. (Mozgás a néppárton.) Hiszen nem is volt az panasz! Nem tett panaszt, mert ha én képviselő létemre, vagy nem is mint képviselő elmegyek annak a jegyzőnek egy felettes hatóságához és annak tudtára adom, hogy mi történt, azt nem azért teszem, hogy engem, mint panaszost beidézzenek és nekem ide-oda szaladgálnom kelljen a végből, hogy beigazoljam igazamat; hanem teszem azért, hogy ő a saját hatáskörében, mint felügyeleti hatóság, megvizsgálja, hogy jelentésemnek van-e alapja vagy nincs ? Csak akkor, ha panaszom tárgyának bizonyosságáról megvagyok győződve,ha azt aktaszerű bizonyítékokkal támogatni képes is vagyok, akkor adok be panaszt. Ha azonban csak mende-mondáról van szó — mint itt — nevezetesen arról, hogy mit beszélnek a csernyei lakosok és az illető elmegy az alispánhoz, s elmondja, hogy mit hallott: még nem tesz panaszt, és ha az alispán a dolgot kötelességszerüleg meg akarja vizsgálni, az tőle igen szép és helyes eljárás, (Ugy van! a néppárton.) De a mikor igy beigazoltatik minden, a mikor beigazoltatik az, hogy az a főjegyző veszi magának a bátorságot a főbiró előtt ilyen nyilatkozatokat tenni: nohát ilyen esetben nincs egyébről szó, mint politikai zaklatásról és üldözésről akkor, a mikor valaki egy képviselővel szemben ilyen pökhendi modorban mert nyilatkozni. (Ugy van! a néppéirton és a baloldalon.) Most az a főbiró, a kinek kötelessége lett volna kihallgatni a tanukat; a mikor igazolva van az, hogy százakat meg százakat kellett volna kihallgatnia; a mikor igazolva van az, hogy az összes zirczi lakosok és ügyvédek lótottak-futottak az ő részvétele mellett: ez a főbiró nem hallgat ki egyetlen polgárt sem maga, hanem egy nyilatkozatot irat ugyanazon emberekkel, a kik az adatgyűjtésnél a jegyző által már felhasználtattak. (Mozgás a néppárton és a szélsőbaloldalon.) E nyilatkozatban az illetők azt mondják (olvassa): Alulírottak igazoljuk, hogy Borik Dániel körjegyzőnek fenti bemondása a tiszta valóságnak és igazságnak megfelel és hogy a felsorolt tényekről tudomásunk van, valamint hogy a választási visszaélésekre vonatkozólag nevezett körjegyző által irott jegyzőkönyvek felvételére őt mi alulírottak kértük fel és az adatokat mi szereztük be. Povázsa György s. k. Morgenstern József s. k., Almán Bruno s, k., Bruck Ignácz s. k. és Klein Soma s. k. (Derültség a szélsobaloldalon.) Ezek irják alá a nyilatkozatot! Hát ez az eljárás az uj rendszer szerint? (Mozgás a néppárton.) Hiszen annak a főbírónak ki kell hallgatnia, mindegyiket külön-külön, ha ez a fegyelmit megelőző vizsgálat volna; neki meg kellett volna kérdeznie egyenkint és egymástól elkülö-