Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-188

188. országos ülés 1V03 január 21-én, szerdán, 395 nek le a napirendről. (Mérik helyeslés a szélső­baloldalon.) Ezen elleninditványomat megindo­kolom a következőkkel: Nézzünk szét, t. képviselőház, először ott. a mi hozzánk legközelebb áll, nézzünk szét sa­ját országunkban és hazánkban, nézzük és lássuk, mert tapasztalnia kell mindenkinek, lát­nia kell mindenkinek, hallania kell mindenkinek azokat a jajszavakat, a melyek az ország szo­morú és nyomorúságos viszonyai között most végighangzanak az egész országon. (TJgy van! TJgy van! a szélsöhaloldalon.) Nézzük meg a földbirtokosokat, nézzük meg a földmMelőket, mind panaszkodnak, mind keserű adatokat szol­gáltatnak ahhoz, hogy nemcsak megélni nem tudnak, de hogyha fokozódnak terheik, meg kell semmisülniük, el kell pusztulniuk. (TJgy van! a szélsöhaloldalon.) Járjuk végig az üzlete­ket akár a fővárosban, akár a vidéken, nézzük meg a kereskedőknek boltjait, az mind üres, tátong, nincs forgalom, nincs kereset, ezek is ott a csődnek, a megsemmisülésnek küszöbén vannak, (TJgy van! TJgy van! a néppárton és a szélsöhaloldalon.) és nézzük meg iparosainkat, t. képviselőház, betevő falatjuk nincsen, a leg­nagyobb nyomorúság között, nélkülözésekben tengetik rongyos életüket és családjuk nyomo­rúságát alig tudják eltitkolni. S ime, t. kép­viselőház, most előállanak katonai javaslatokkal, melyekkel nemcsak oktalan véráldozatokat köve­telnek a nemzettől, hanem pénzbeli olyan áldo­zatokat is, melyeket elviselni ez a nemzet már teljesen képtelen. (Elénk helyeslés a szélsöhal­oldalon.) Nézzük meg a fővárost, t. képviselőház, és a vidék nagyobb városait, azt látjuk, hogy éhező tömegek lézengenek az utczákon, (Igaz! ügy van! a szélsöhaloldalon és a néppárton.) nézzük meg a falvakat, a családoknak nincs mit enni, nincs betevő falatjuk. (Igaz! TJgy van! a, szélsö­haloldalon.) Hát nem lelketlenség-e attól, a ki ezt kMánja, nem hazafiatlanság-e attól, a ki idehozza e javaslatokat most, a mikor a népnek betevő falatja nincs ? Leszedik az utolsó rongyot a nemzet testéről, és odadobják, hogy annak a tátongó, éhező molochnak tegyenek vele szol­gálatot. (Igaz! TJgy van! a szélsöhaloldalon.) Hát, t. képviselőház, már ebből a szempont­ból, már a nyomorúságnak, és annak a sorvasztó betegségnek a szempontjából, a mely a nemzet testét pusztitja, mindjárt az első pillanatban is ellene kell mondanunk, annak, hogy a katonai javaslatok a magyar parlamentben tárgy altas­sanak, ellent kell mondani azért, mert ez olyan áldozatokat követel, a melyeket a magyar nem­zet már többé elbirni nem tud. (Élénk, helyes­lés a szélsöhaloldalon és a néppárton.) Hiszen látom, t. képviselőház, hogy a ja­vaslatoknak egyike, mely az ujonczjutalék fel­emeléséről beszél, csak egy esztendőre irányoz­tatik elő. Egy esztendőre azért, mert egy esz­tendő talán nem bántaná pénzügyi viszonyain­kat. Hiszen most harácsolt el az állam 50 mil­liót a vármegyéktől. Van készpénz elég, ezekből talán egy esztendőre az áldozatokat fedezni lebet. Tehát erre lehet számítani. De bizonyosan tudjuk, t. képviselőház, hogy ezek az áldozatok, ezek a követelések nemcsak to­vább fognak folytatódni az évek folyamán, hanem fokozódni is fognak, a mikor azok az állami készletek, melyeket az állam a vármegyéktől el­harácsolt, már elfogytak, s a mikor ismét a né­pek keserves filléreiből kell az ujabb áldozato­tokat meghozni. (Igaz! TJgy van! a szélsöhal­oldalon és a néppárton.) Azért nem járulhatok hozzá ehhez, t. képviselőház, és nem, azért sem, mert egész határozottan ki merem mondani, hogy a hadsereg létszámának felemelése nem Magyarországnak az érdeke. (Igaz! TJgy vau ! a szélsöhaloldalon.) Nemcsak nem érdeke Magyar­országnak, hanem anyagilag is, társadalmilag is, minden tekintetben egy kész veszedelem reánk nézve. Azzal tehát ne álljanak elő, hogy ezt a nagyhatalmi kérdést a nemzet kMánja. Mert Magyarország ezt nem kMánja, Magyarország ezt nem akarja. (Helyeslés a szélsöhaloldalon.) A hadsereg létszámának felemelése tisztán és kizárólag semmi egyéb, mint dinasztikus érdek­es valahányszor fontosabb életkérdésekről van szó, akkor, a mikor a magyar kormány a di­nasztiával tárgyalásokat folytat, szomorúan kell tapasztalnunk azt, hogy nem a kormány védi meg a nemzetnek érdekét a dinasztiával szem­ben, hanem megfordítva, a kormány itt mindig ugy jelentkezik, mint a mely a dinasztiának ér­dekeit védi nemcsak a nemzettel szemben, de a nemzetnek rovására, kárára és hátrányára. (Elénk helyeslés a szélsöhaloldalon.) Ezeknek a szem előtt tartásával, t. ház, első sorban ragaszkodnom kell azon felfogásom­hoz, és teszem meg azt az elleninditványt, hogy a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszá­mának megállapításáról szóló 199. sz._ törvény­javaslat vétessék le a napirendről. (Élénk he­lyeslés a szélsöhaloldalon.) Megjegyezni kívánom azt, hogy az igen t. miniszterelnök ur katonai javaslatokról beszélt, holott kétségtelen, hogy előttünk két katonai törvényjavaslat fekszik és három jelentés. Az egyik a katonaság létszámá­nak megállapítása, a másik pedig az ujonczjuta­lék megajánlása. Ez két külön törvényjavaslat. (TJgy van! TJgy van! a, szélsöhaloldalon.) A meny­nyiben netalán a ház, indítványom mellőzésével, kitűzné a katonai javaslatok tárgyalását, hatá­rozottan megkívánjuk, de. a házszabályok is ugy rendelkeznek, hogy első sorban az előbb benyúj­tott katonai javaslat, az ujonczjutalék megálla­pításáról, és másodsorban az ujonczjutalék meg­ajánlásáról szóló, külön-külön vétessenek tárgya­lás alá. (Helyeslés a szélsöhaloldalon.) T. képviselőház! A mennyiben ezen indít­ványom el nem fogadtatnék, ismét előállók azon gyakorlati indítványommal, hogy méltóztassék a katonai javaslatok mindegyikét, ugy az egyiket, 50*

Next

/
Oldalképek
Tartalom