Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-186
366 186. országos ülés 1903 január M-én, hétfőn. mellett a mi répaczukortermelésünk háttérbe ne szoruljon. (Helyeslés a baloldalon.) Ami magukat a termelési költségeket illeti, utaltak rá, hogy egy hektár nádczukor termelése körülbelül még egyszer annyi, mint egy hektár répaczukoré. Hozzájárul még, hogy a czukorültetvényt nem kell évről-évre megújítani, tehát ezeket a költségeket mindig megspórolják. EzenkMül más adatokra is lehet hMatkozni. Igaz ugyan, hogy a mi diplomácziánk, melyet ma ismételten emiitettek, nem szolgáltat nekünk adatokat erre vonatkozólag s igy mindig a külföldre kell hMatkoznunk. A mi diplomácziánk — és báró Parish mondta volt a delegáczióban épen a czukorkérdéssel kapcsolatban, — a mi diplomácziánk nem foglalkozik azzal, a mi anyagi érdekeinket érinti; (Ugy van! TJqy vem! a néppárton.) a mi diplomácziánknak egészen más dolga van, és igy kénytelenek vagyunk más diplomácziák informácziói után indulni. A német birodalom buenos-ayres i követsége és különösen gazdasági tudósítója, dr. Körger, a 90-es évek végére vonatkozólag kimutatást közölt a czukoreló'állitási árakról, és e kimutatás szerint Portoricoban az előállítási ár métermázsánkint öt márkát, Mauritius-szigetén 6 — 7 márkát, a Pülöprszigeteken 7 márkát, TJj-Seelandban 7 x / 2 — 8 1 /ä márkát, Nyugat Indiában 8—8 1 /? márkát, Cuba-szigetén pedig 9 márkát tesz ki. A mi az utolsó, Ouba-szigeti adatot illeti. a washingtoni német követség ismét kikorrigálta ezt, a mennyiben redukálta, azt mondván, hogy ott a produkálási költség alig tesz ki többet, mint 6 márka 50 fillért; e tekintetben ugy Wolff professzor, mint Martean angol raffináló adatai teljesen megegyeznek egymással. Mig tehát Németországban az előállítási ár 9—10 — 11 márka, ezek 6—7—8 márkán állítják elő a ezukrot. Ily körülmények között igen valószínű, hogy, a mint igen rövid idő alatt kiszorultunk az EgyesültÁllamokból, és oda többé ezukrot nem viszünk ki, ugy a legrövidebb időn belül ki fogunk szorulni Kelet-Indiából és Japánból is, és ezukrunkat majd magunk fogyaszthatjuk. Lehetetlen, t. ház, hogy ezen padokról ne szóljunk hozzá magához a kartell kérdéséhez is. (Halljuk! Halljuk! a néppárton.) A mióta bizonyos, hogy meg fog bukni a kartell, azóta különböző oldalról egészen objektíve és egész igazságszeretettel mondták el véleményüket a külföldön is, meg itt is. A külföldön Posadovsky gr. és Tielmann államtitkár elmondták nézetüket és könnyítettek a leikükön a kartellel szemben. (Halljuk! Halljuk! a néppárton.) Itt is hallottunk igen érdekes és értékes felszólalást a kartellre vonatkozólag Komjáthy Béla t. képviselőtársunktól. Legyen tehát szabad a saját szempontomból — mert csekélységemnek ismételve volt szerencsém itt az iparokról, főleg a kisiparról szólani — ezt a kisipar kérdésével összefüggésbe hoznom. A kisipart dezorganizálták; ha a kisipar számára bármily csekély mértékű javítást, haladást követelünk: az annyi meggondolást, megfontolást, skrupulozitást követel, (Ugy van! a néppárton.) hogy utoljára is azzal kell beérnünk, hogy várhatunk még; nem lehet tenni semmit. A nagyipar fittyet hány az összes elveknek; trusztokat, kartelleket, szindikátusokat, ringeket alkot és rayonirozza a nyerstermény-szállítókat. (Ugy van! a néppárton.) szuverén módon diktálja az árakat és kontingentálják maguk között a piaezot, szóval teljesen azt tes^i, a mi nekik tetszik. Mit tesznek ezzel szemben a t. kormányok ? (Halljuk! Halljuk! a néppárton.) Gyűjtik, egyre gyűjtik az adatokat, igy pl. Németországban, a hol 300 — 400 kartell létezik, folyton gyűjtik az adatokat, mig azután az o malicziózus szomszédjuknak, Oroszországnak pénzügyminisztere, Witle, az idén egyszerre rajok nem teritette a vizes lepedőt; t. i. kiszámította, hogy milyenek a viszonyok és állapotok a kartellek következtében épen Németországban. A szép szólam, az iparszabadság, mMé lett épen a kartel következtében? Hova lett mindeD, a miről beszélnek a termelésnek és az iparnak szabadságáról épen a kartellek következtében? A szegény kisipart kilökték védtelenül a konkurrencziába, rászabadították a fegyenczipart, megengedték, hogy többféle iparágat szabad legyen összekötni és gyakorolni. A nagyiparral szemben pedig teljesen képtelenek voltak bármire is. A múlt esztendő Julius 30-dikán az orosz pénzügyminiszternek a lapja különösen Németország ellen fordult összefüggésben a czukorkérdéssel. A pénzügyminiszter ur nagyon jól tudja, mert hiszen ő is megkapta az orosz pénzügyminiszter idevonatkozó jegyzékét, a melyről azonban a nyilvánosság előtt semmiféle említést nem tesz. Ez az orosz miniszter kiszámítja, hogy körülbelül milyenek lettek az állajiotok a nagyiparnál a kartellek miatt. A. kartell következtében Németországban a sinvasat a következőkép adják: a belföldön 115 márkáért tonnánkint, a külföldön pedig 85 márkáért, tehát 35°/o-kal olcsóbban, a rudvas belföldön 125, külföldön pedig 100 márka tonnánkint, tehát 25°,Vkal olcsóbb, a sodronyszeget belföldön 250, külföldön 140 márkáért veszik, tehát 78%-kal olcsóbban és még különösebb, a mi a népet első sorban illeti, a szén ára. Midőn az elmúlt években nagy volt a szénkereslet, akkor Németországban a szén tonnáját belföldön 18 márka és 50 pfennigért adták, külföldön pedig 8 márka 80 pfeningért, tehát 110 százalékkal olcsóbban. Ily módon képeznek ezek a kartellek államot az államban és befolyásolják a velük szemben tehetetlen és képtelen kormányt. TJgy történik, ha nem is teljes mértékben, a czukornál is, mert hiszen vannak adatok, melyeket levonásba kell venni, hogy pl. míg a nemzetközi ezukor ára Aussigban 18 korona 70 fillér, addig belföldön 84 korona. Kérdezhetném a t. miniszter úrtól azt is, hogy
