Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-186

362 186. országos ülés 1903 január 19-én, hétfőn. de megkívánhatja a magyar mezőgazdaság is azoktól a czukorgyáraktól, hogy azok ne tisztán nyerészkedésre dolgozó magánvállalatoknak, ha­nem közérdekű és közhasznú intézményeknek is tekintsék magukat, hogy eljárásukat ne tisztán az önérdek, de részben a közérdek is vezesse. Hiszen e nélkül, t. ház. a jövőben beállhatna az a helyzet is, hogy — tegyük fel, a mi nincs kizárva — a közel jövőben az exkontingens el­helyezése vagyis a czukorkMitel veszteséggel fog járni és hogy ez a veszteség esetleg nagyobb lesz, mint az a regie-különhözet, a mely a meg­szorított termelés mellett a kontingentált meny­nyiség előállításánál egy métermázsára esik és akkor a czukorgyárak egyszerűen a kontingens előállítására szorítkozhatnak, ez rájuk nézve talán előnyösebb lehetne, mint többet termelni esetleg csekély áldozatok árán is, és ezáltal megfosztanák a mezőgazdaságot a fejlődésnek egy hatalmas faktorától és a munkások tízezreit a megélhetéstől. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat egyik vívmánya gyanánt tekintem azon alapelvnek ér­vényesülését, hogy a hazai fogyasztás teljesen a hazai termelés javára biztosittatik. Ezt van hMatva szolgálni és elérni a fogyasztás kontin­gentálásáról szóló törvény, feltételezve igen ter­mészetesen Ausztria részéről is hasonló eljárást. De itt engedje meg a t. pénzügyminiszter ur, hogy egy aggályomnak adjak kifejezést, an­nak t. i., bogy ha Ausztria czukorkontingense a valódi szükségletnél nagyobbra lesz megálla­pítva, pedig Ausztriának ez lesz az érdeke, akkor ez a czukortöbblet mennyiség Magyar­országba fog visszaszMárogni, Magyarországot fogja elárasztani, mert hiszen az osztrák czu­korgyár a magyarral szemben már a természet által semmiféle brüsszeli konvenczió által ki nem egyenlíthető premirozásban részesül, mert az olcsóbb czukordúsabb répát olcsóbban dol­gozza fel és igy mindig előnyösebb helyzetben lesz a magyar czukorgyárral szemben. Hiszen hogy ez az aggályom nem indokolatlan, erre nézve fényes preczedenst hozhatok fel, mert ez a helyzet a szesziparnál máris beállott, a hol tudvalevőleg az eredmények bizonyítják, az osz­trák szeszkontingens az ottani szükséglethez képest túlnagy, és ime ma az osztrák szesz^özönlik be Magyarországba, ezen osztrák szesz beözön­lésének káros hatása alatt áll az egész magyar szeszipar, itt felhalmozódnak, daczára a kontin­gentálásnak, az elhelyezést nem találó készletek és a szeszárak napról-napra folytonosan csök­kennek. T. ház! Ha vizsgáljuk azt az arányt, mely az egyes országokban a czukortermelés és a czukorfogyasztás között létezik, azt látjuk, hogy az egy Oroszországot kMéve, mely épen ez okból nem is járult hozzá a brüsszeli konvenczióhoz, ez az arány hazánkban még aránylag a leg­kedvezőbb. Hazánkban a fogyasztás a termelés­nek egy harmada, Ausztriában már csak egy ötöde, Németországban ez az arány még rósz­szabb, és ha bekövetkezik — és erre biztosan számithatunk — hogy a konvenczió hatása alatt, Anglia protektorátusa mellett, oly államok nád­czukortermelése, melyek eddig bevitelre szorul­tak, nagy mértékben emelkedni fog, ugy, hogy nemcsak képes lesz az ottani szükségletet fe­dezni, de esetleg — ez az eshetőség sincs kizárva — még a külpiaczra is jöhet termeMé­nyével, még hozzá, — a mit egész biztosnak tartok — premirozott czukorral: akkor, t. ház, bennem mind erősebbé válik az a meggyőződós, hogy egész czukoriparunk jövője hazai fogyasz­tásunktól függ és hogy legfontosabb, ugy köz­gazdasági, mint állami érdek minden lehetőt elkövetni ezen fogyasztás emelésére, annyMal is inkább, mert nálunk a fogyasztás e tekintetben még csekély és nagy mértékben emelhető. E czélra szolgálna elsősorban a czukor­fogyasztási adónak aránylagos leszállítása. Ez az óhaj már sok oldalról megnyilvánult. Ugy tudom, hogy maguk a bizottságok, tárgya­lásuk alkalmával ezen óhajuknak kifejezést is adtak, sőt ezen óhajtásoknak méltányos és indo­kolt voltát maga a t. miniszter ur is elismerte, és a maga részéről csak azért nem járult ahhoz hozzá, mMel a czukorból befolyó 5 millió ko­rona jövedelmet az államháztartás egyensúlyá­nak szempontjából ma még nem nélkülözheti. Itt azonban csak mellékesen kívánom megje­gyezni, hogy tulajdonképen az az 5 millió korona ma még budgetiinkben hézagot nem hagyna maga után. Mert igaz ugyan, hogy ez befolyt eddig is, de ezen aktívummal szemben még meg­felelő passzívum állott prémium alakjában és igy csak a konvenczió életbelépte után fog ez az 5 millió, mint tényleges jövedelem szerepelni. Nem zárkózom el azonban attól, hogy ezen 5 millió rögtönös elmaradása meg nem zavarná az államháztartás egyensúlyát. Ámde, t. ház, és ebben teljesen egyetértek Hieronymi Károly t. képviselőtársammal, talán el lehetne ezt a czélt érni még a nélkül is, hogy az állam adó­jövedelmében károsodnék. Mert ha ez az adó­leszállitás nem egyszerre, hanem fokozatosan tör­ténik, akkor azt hiszem, hogy az olcsó ezukor mellett előálló ezukorfogyasztási többlet bizo­nyára fedezné az adócsökkentést; sőt talán azt meg is haladná. Ha pedig ugyanezt a czélt, vagyis az egyforma adójövedelmet elérhetnők ezukorfogyasztásunk emelésével, ugy szolgálatot tennénk ezzel a ezukoriparnak, a mezőgazdaság­nak és szolgálatot tennénk egy egészséges, hogy ugy mondjam, czMilizáltabb tápszer terjesztése által, magának a népnek. Ugyanezt a czélt lenne hMatva elérni, ha mi a közfogyasztásra egy használhatóságra nézve egyenértékű, de előállítás tekintetében olcsóbb ezukorminőséget lennénk képesek a fogyasztás­ban népszerűsíteni. Teljesen igaza van Komjáthy t. képviselőtársamnak, hogy semmi szükség arra, hogy a nép a fogyasztott ezukrában a raffinálás

Next

/
Oldalképek
Tartalom