Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-186

186. országos ülés 190. 3 január 19-én, hétfőn. 357 és itt a házban tett nyilatkozatai után Ítélve, a rayonirozásban a czukorgyárosoknak azon szövetkezését látja, a mely a czukorrépa-árakat mesterségesen nyomni és egyáltalán a répaczukortermeló'ket hátrányos függőségbe kMánja hozni a czu korgyáraktól. Én ezt a felfogást nemcsak hogy helyesnek nem tartom, hanem szerintem az egész kiindulási pont is téves. Már az a tény magában véve, hogy a rayonirozási rendszer alatt rohamosan emelkedett a répatermelők száma, és a répával bevetett terület mutatja, hogy a répatermelők és gyárosok között nem forognak fenn azok az ellentétek, melyekről oly gyakran említés tétetik. Akkor, a mikor a répatermelők száma 1890/1— 1901/2-ig 23.099-ről 34.750-re, és a mikor ugyanezen idő alatt a czukorrépatermelés 7,133.729 mótermázsáról felszökött 23,755.222 métermázsára, a mikor a czukorrépa ára egészen le az utolsó krízisig folytonosan emelkedő tendencziát mutatott, akkor a rayonirozás nem lehetett a czukorrépatermelőkre oly káros, mint azt sokan feltüntetni akarják. Azonban, t. ház, bármiként lett légyen a múltban, most a brüsszeli konvenczió és a czukor kontingentálása által teremtett helyzet, azt hiszem, ugy a czukor- mint a répatermelők érdekében nélkülözhetlenné teszi a rayonirozást. Ha a répatermelési túlprodukczió káros volt a múltban, akkor az most egyenesen csapás, volna, mert a fogyasztáson felül megmaradó czukrot nem lehet többé oly könnyű szerrel elhelyezni mint eddig. A répatermelés túlprodukcziójától tehát nagyon is óvakodni kell. A répatermelőnek előre tudnia kell, menynyire terjeszkedhetik termelésével és van-e termesztett répájának biztos vevője; a gyárosnak pedig tudnia kell, hol kapja meg biztosan czukorrépáját. Rayonirozás nélkül az országban levő 21 czukorgyár saját érdekében azon lesz, hogy a gyárhoz legközelebb fekvő termelőtől szerezze be répáját, a répatermelés tehát csak a gyárak körül fog konczentrálódni, azonban rayonirozás esetén az országnak minden részében termelt répa fog a gyárosok között felosztás alá kerülni, miáltal az országnak minden vidéke részesülhet a czukorrépa termelésének áldásaiban. Másrészről pedig a répatermelési szerződések földrajzi szempontból való rendszertelensége ugy az érdekelt gazdaságra, mint a czukorgyárakra nézve volna hátrányos, a mennyiben ily esetben az egyes gyárak nagy összegeket volnának kénytelenek egészen fölösleges szállítási költségekre fordítani, mely kiadásokat részben répaár-feljavitásokra fordíthatna. Bármily eltérők legyenek tehát elvben a nézetek a kartellek hasznossága iránt, azt hiszem, az oly kartelleket senki sem perhorreszkálhatja, melyek a termelést azért szabályozzák, hogy egyfelől túlprodukczió be ne álljon, másfelől pedig, hogy egy fontos iparnak lételét biztosítsák. Ilyen áldásos kartellt képez a rayonirozás. Hogy ott, hol körülbelül 40.000 fél közötti üzletlebonyolitásról van szó, hogy ott számos esetben súrlódások is fordulnak elő, az a dolog természetében fekszik; sőt megengedem azt is, hogy a termelők panaszai sok esetben jogosak is, mindez azonban nem lehet ok arra, hogy magát a rayonirozás intézményét, mely mindkét érdeknek szolgál, elejtsük, ez csak arra int bennünket, hogy a sérelmeket, a mennyire lehet, orvosoljuk. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) E tekintetben a pénzügyminiszter ur részéről a közgazdasági bizottságban igen megnyugtató nyilatkozatok tétettek; ezen nyilatkozatok annál megnyugtatóbbak, minthogy a czukorgyárosok a maguk részéről is kijelentették, hogy minden, az intendált czélnak megfelelő intézkedésekhez a jog és méltányosság határain belül szívesen fognak hozzájárulni és mert, mint tudom, a földmMelésügyi minisztérium kebelében az összes érdekelt felek közreműködése mellett egy, a répaszállitásra vonatkozó oly szerződési minta készül, mely mindkét fél érdekét kielégíteni képes. T. ház! Felszólalásom fonalán bátor voltam rámutatni arra a nagy fontosságra, melylyel a czukoripar gazdasági életünkben bir, és a.zokra a nagy nehézségekre, melyekkel a czukorkérdés sikeres megoldása jár. Csak az összes itt mérvadó tényezőknek összbangzatos és czélirányos közreműködésétől remélhető ezen fontos iparágnak a megmentése; minden széthúzás, minden kicsinyes rMalitás itt kiszámithatlan és pótolhatlan károkat okozhat. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) A brüsszeli egyezmény egy nehéz gazdasági probléma elé állítja ezt az országot; ezt a problémát csak becsületes összefogó munkával lehet és fogjuk is sikeresen megoldani. A konvencziót és a czukoradóról szóló törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Trubinyi János jegyző: Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. képviselőház ! (Halljuk! Hall Juli!) Ha az előttem szóló t. képviselőtársaim indokolását és fejtegetését figyelemmel kisérem, és azokból következtetést akarnék vonni, e helyen nem volna mást mit tennem, mint hogy ezt a két törvényjavaslatot, a mely előttünk fekszik, nem fogadhatnám el. Kezdve a közgazdasági bizottság előadójától, folytatva igen t. Hieronymi képviselőtársamon és a többi felszólalókon, ezt az egész brüsszeli konvencziót oly alakban mutatták be, hogy abból az látható, hogy itt tulajdonképen egy vesztett csata után elébünk terjesztett kapituláczióról van szó, a melyet nekünk kényszerhelyzetből kell aláírni, Hogy e vesztett csata miként következett be, t. előttem szólott képviselőtársaim terjedelmesen fejtegették. Ez a kapituláczió keletkezett az európai államoknak és benne Magyarországnak is azon egészségtelen, káros közgazdasági