Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-186

354 186. országos ülés 1903 Méltóztassanak csak tekintetbe venni, bog}' akkor, midőn benn az országban, illetve Odesszában a fogyasztási czukor ára pudonkint 4 rubel 73 kopek, ugyanakkor az export-czukor ára pudonkint 1 rubel 73 kopek volt, ugy, hogy Oroszország törvényes kartellje folytán állítólag métermázsánkint 17 frank 60 centim rejtett prémiumot juttat a czukorgyárosoknak. Sőt, hogy a fogyasztás alá nem kerülő czukrot úgyszólván kiűzze az országból, arra a czukorra, mely a fogyasztási szükségleten felül az országban marad, még egy tetemes pótadót vet ki. Illetékes oldalról ki lett számítva, Hogy a kartell Oroszországban oly nagy nyereséget biztosit a czukorgyárosoknak, hogy még akkor is, ha a fogyasztáson felül maradó összes czukrot a tengerbe dobják, akkor is a fogyasztás alá kerülő czukron nyereségre tesznek szert. Lehet, hogy Oroszország rendkívüli nagy területénél fogva idővel képes lesz egész termelését benn az országban fogyasztani. Tény azonban az, hogy Oroszország ez idő szerint körülbelül oly nagy kMitellel bir, mint Magyarország, amennyiben kMitele 10 millió pudot. vagyis körülbelül 1 millió 560 ezer métermázsát tesz^ ki. Ezt a fölösleget eddigelé nagyrészben Észak-Amerikába, részben Angolországba és kis részben Kelet-Indiába vitte. Malmost ezen czukor Észak-Amerikában a kiegyenlítő vámok és azon vámkedvezmény által, mely ott a Sandvich-szigeteknek, Kubának és a Filippineknek nyujtatik és később még nagyobb mérvben nyújtatni fog, kiszorittatik; ezenfelül a konvenczió folytán ki fog szoríttatni Angolországból, ennek a következménye pedig nem lehet más, mint az, hogy fel fogja keresni azokat az államokat, különösen a Balkánt, ahová mi ugyan eddig is gravitáltunk, de a melyekre ezentúl még inkább leszünk utalva. (Ugy van! Ugy van ! jobbról.) De még súlyosabb az a helyzet, amelyet a konvenczió a brit gyarmatok és különösen Kelet-India tekintetében teremt. Az angol képviselőknek Brüsszelben tett idevonatkozó kijelentéseit, mint a tárgyalási jegyzőkönyvek tanúsítják, homály fedi és példátlannak mondható az az eset, hogy egy egyezmény, még mielőtt életbe lépett volna, annyi koiitroverziának és interpretácziónak képezte volna tárgyát, mint a brüsszeli konvenczió. Ez a homály különösen az anyaországnak az angol autonóm gyarmatokhoz és Kelet-Indiához való viszonyára vonatkozik. A keletindiai hMatal a konferencziában Ozanne által volt képviselve; mégis az angol képviselő. Pipps, Kelet-Indiára nézve mindig csak hipotetikusan beszélt, mindig csak reményeknek adott kifejezést, pedig a ki ismeri azon közjogi viszonyt, mely Angolország és KeletIndia között fennáll, tudhatja, hogy Angolország Kelet-India nevében is határozott nyilatkozatokat tehetett volna, mert Indiának január 19-én, hétfőn. autonómiája üres czafrangnál nem egyéb, a mennyiben minden fontos kérdésben az angol parlamenttől függ, budget-joggal nem is bir,hanem az az angol parlamentnek van fentartva; az indiai alkirályt az angol miniszterelnök nevezi ki és ez az alkirály az indiai hMatal államtitkárának van alávetve. Sőt Indiának a maximumban 18 tagból álló törvényhozásában csak 5 nem angol tag van. Angolország tehát, ha tiszta bort akart volna önteni, Kelet-Indiáról ép oly határozottsággal nyilatkozhatott volna, mint magáról az egyesült királyságról, a helyett csak azon reménynek adott kifejezést, hogy India a konvencziőhoz hozzá fog járulni, hogy India az egyezmény elfogadása után a konvencziós államoktól kiegyenlítő vámokat nem fog szedni, hogy ott prémiumok nem fognak adatni, sőt még ezen óhajtások és Ígéretek sem lettek a konvenczió szövegébe felvéve, és teljesen kétes, vájjon India a nem konvencziós államokban prémiált czukorral szemben fog-e kiegyenlítő vámokat szedni, igen, vagy nem? A konvenczió 4-ik czikke kötelezi ugyan a szerződő államokat arra, hogy ilyen esetben kiegyenlítő vámokat szedjenek, azonban a 11-ik czikk szerint a konvenczió intézkedései csak annyiban vonatkoznak a brit és németalföldi gyarmatokra, a mennyiben az a zárójegyzőkönyvben körülírva van, Amdc ebben a jegyzőkönyvben Nagy-Britannia kijelenti ugyan, hogy a koronagyarmatok ezukrának semminemű közvetlen vagy közvetett jutalmat nem fog nyújtani, arról azonban, hogy a korona-gyarmatok saját erejükből se adhatnának prémiumokat, arról az egyezmény hallgat és arról is hallgat, vájjon nem adhat-e Anglia az autonóm gyarmatoknak prémiumokat. Ez annál is inkább kétes, mert a zárójegyzőkönyv 2-ik pontja világosan kijelenti, hogy Angolország fentartja teljes cselekvési szabadságát, a gyarmatai és birtokai közötti pénzügyi viszonyokat illetőleg. Hogy ez mit jelent, kitűnik abból, hogy Angolország — mint Rosenberg t. barátom is kiemelte — Nyugat-Indiának már is 6 millió koronányi szubvencziót ád, hogy a gyáraknak kamatbiztositást nyújt, a hajókat nagy szubvencziókkal támogatja és azért nézetem szerint addig, mig Kelet-India be nem lép a konvenczióba, teljesen tetszésétől függ, vájjon akkor, ha akár az autonóm Mauritius, akár a koronagyarmat Queensland nádezukrát prémiálja, ezen czukrot kiegyenlítő vámokkal fogja-e sújtani? Sőt valószínű, hogy ezt nem fogja tenni azért, mert ezzel Angolországnak a nádezukorra vonatkozó koloniális politikáját sértené. De a konvenczióból még az sem tűnik ki világosan, hogy akkor, ha az autonóm gyarmatok prémiált nádezukrot fognak Angolországba küldeni, hogy akkor Anglia büntető vámokat fog ellenük alkalmazni, mert a zárójegyzőkönyv ide vonatkozólag csak azt mondja, hogy a nádezukor magában Angliában előnyben nem fog részesülni a