Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-186

,352 186. országos ülés 1903 január 19-én, hétfőn. nekurák megsemmisítése. (Élénk tetszés a baloldalon.) Mennyi anyagi erőt tudnánk ezzel megtakarítani! Erdély Sándor: Az adósságok nem fizetése ! Szüllő Géza: Igen, az adósságok nem fizetése ! Ez liberális finánczpolitika, tettünk is ilyen szép dolgot, mikor a konverziónál megcsináltuk, hogy nyereségnek tüntettük ki és gazdálkodásnak, hogy a törlesztéses adósságot járadékadóssággá alakítottuk át, s rátát nem fizetve, s emelve adósságunk állagát, azt nyereségnek tüntettük fel. Ez a gazdálkodás azonban nekem nem kell. (Tetszés a baloldalon.) T. ház! Én a czukorfogyasztási adó leszállítását nemcsak pénzügyi, de valóban gazdasági szempontból is igazán szükségesnek és fontosnak tartom. (Helyeslés a baloldalon.) Hiszen, t. képviselőház, a czukor nem élvezeti czikk, — a mint ez már hangsúlyozva lett — ; én nem akarom azt, hogy minden szegény ember czukrot egyék, Anglia sem azt akarta; hanem én a czukorfogyasztási adó leszállításában egy igen nagy jövedelmi forrásnak alapját látom. (Helyeslés a baloldalon.) Méltóztassék csak, t. ház, figyelemmel kisérni Angliát; Anglia azt a rengeteg mennyiségű czukrot mire használja? Angliának különösen nagy az exportja a teasüteményekben és az izekben, annak az Angliának, a melynek jóformán napja sincsen; legrosszabb gyümölcséből évenkint millió és millióra menő marmeladokat készit s milliókra menő süteményeket szállít ki. Ezzel szemben, t. ház, a mi országunk gyümölcse kitűnő; természeti éghajlata rendkívüli jó, népe szorgalmas és dolgozni is tud; lisztje pedig a legelső rangú a világon, a konjunktúra jobb, mint bárhol a világon és ez az ipar a czukor drágasága miatt még sem virágzik. Ha a czukor ára leszállana, akkor ez az ország népe is tudna marmeladokat és cakeseket termelni és produkálni, akkor ez a szegény néposztály ujabb anyagi erőhöz juthatna, ebben egy uj jövedelmi forrás teremtetnék s ez kétségtelenül szükséges és jó volna a szegény népre nézve. (Tetszés és helyeslés a baloldalon.) Ezért én minden módot szeretnék megragadni arra, hogy szállítsuk le a czukoradót és azért én nem fogadom el az igen t. miniszter ur okoskodását, a mely abban kulminál, hogy a czukoradót leszállítani nem lehet. Én igenis hangsúlyozom, hogy jogosultnak, de nemcsak jogosultnak, hanem egyenesen szükségesnek tartom a czukoradó leszállítását. Ennek bővebb megokolásával nem kívánok foglalkozni, mert hiszen e téma ma már ugy is teljesen ki van merítve, a mennyiben az előttem szólott t. képviselőtársaim meglehetős bőven foglalkoztak a czukoradó kérdésével és érvekkel támogatva, kifejtették a czukoradó leszállításának szükségességét. En tehát ismétlésekbe bocsátkozni nem óhajtok, (Hallyuk! Halljuk!) hanem kijelentem azt, hogy a czukorra vonatkozó törvényhozás tárgyában kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot elfogadom, ellenben a czukoradóról szóló törvényjavaslatot nem fogadom el. MMel azonban a miniszter ur határozottan kijelentette, hogy most a czukoradó leszállításába bele nem egyezik, ezért óhajtandónak látom a legsúlyosabb fogyasztási adók leszállítását, s ezért a miniszteri törvényjavaslattal szemben a következő határozati javaslatot vagyok bátor elfogadásra ajánlani (olvassa): »A ház a törvényjavaslatot oly módosítás végett utasítja vissza a kormányhoz, hogy a prémiumokra fordított egész összeg az 1903. év szeptember hó l-jétől kezdve a hus- és borfogyasztási adók leszállítására fordíttassák.« (Elénk tetszés és helyeslés a néppárton. A szónokot számosan üdvözlik.) Gr. Teleki Sándor jegyző: Neumann Ármin! Neumann Ármin: T. ház! Az előttem szólott igen t. képviselő ur engedje meg nekem, hogyha beszédem összefüggése szempontjából azokra, a miket ő mondott, majd beszédem későbbi fonalán fogok reflektálni. Tekintve azonban, hogy az igen t. képviselő ur különösen a czukorgyárosoknak, a kik nekünk annyi édességgel szolgálnak, viszonzásul keserűségeket mondott, legyen szabad arra megjegyeznem, hogy akkor, a mikor a czukoripar fejlesztése érdekében a czukoripart támogatjuk, akkor nem egy osztály érdekét mozdítjuk elő, hanem azon koinczidencziánál fogva, a mely ezen két termelési ág, t. i. a czukoripar és a mezőgazdaság között létezik, egyaránt mozdítjuk elő mind a kettőt. (Ugy van! Igaz! jobbról.) A t. képviselő ur felemiitette, még pedig bizonyos ellenszenvvel, hogy a czukorgyárosok milyen nagy nyereségre, milyen nagy haszonra tettek szert. (Felkiáltások a néppárton: Igaz!) Hát én mindig nagy kétkedéssel fogadom az ilyen állítást olyan részről, a ki nem járatos valamely iparág lényegében, ténykedésében; én azt hiszem, hogy mindig csak hipotetikusan lehet ilyen állításokat felállítani. (Felkiáltások a néppéirton: Szegények!) De feltéve, hogy ugy volna, azt hiszem, velem együtt minden jó hazafi csak örvendene, ha ezen országban a munka, a szorgalom, a tudás és a tőke megtalálja a maga gyümölcsét és bizony nagyon sajnos volna, ha ez máskép volna. (Ugy van! jobbról.) Szüllő Géza: Nemességet kap! A munka nemesit! Neumann Ármin: Ezek után áttérek sajátképeni beszédemre. Mindazok, a kik velem együtt nagy erkölcsi vívmányt látnának abban, ha a világot mozgató nagy gazdasági kérdések nemzetközi egyezmények utján nyernének békés elintézést, a brüsszeli egyezmény folytán ismét egy csalódással gazdagabbak lettek, mert csakhamar azon meggyőződésre kellett ébredniök. hogy ismét nem az erősebb jog, hanem az erősebb joga jutott érvényre és azért csak természetes, hogy az az instruktM és,a brüsszeli konvenczió által terem-