Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-185
185 országos ülés 1903 január 17-én, szombaton. 347 kat. holddal több területet kell répával beültetni, azt teszi, hogy a magyar vasutak 10.000 inétermázsával több kőszenet fognak szállítani, azt teszi, hogy a mezőgazdasági munkásoknak 300—400.000 koronával több keresetük lesz, én csak (Ugy van! Ugy van.' jobbról és balról.) szerény számokat mondok — ez azt teszi, hogy a czukorgyárak 3 —400,000 koronával több munkabért fognak adni. A pénzügyminiszter ur előtt nem lehet közömbös, hogy a munkásoknak és más embereknek ilyen nagy száma jut keresethez; nem lehet közömbös a pénzügyminiszter ur előtt, hogy egy oly fontos állami intézetnek, mint a vasutak forgalma, emelkedjék, hiszen a vasút szállítja a répát, szállítja a szenet, a czukrot, mint terményt, — ismétlem — a pénzügyminiszter ur előtt nem lehet közömbös, hogy egy iparágat támogasson,* méltányos adóleszállitással akkor, midőn ezen iparágnak fejlődése olyan számos, sokoldalú keresetre nyújt alkalmat. (Ugy van! Ugy van! Helyeslés.) T. képviselőház! Bár igy vagyok meggyőződve, azért mégis elfogadom a javaslatot, és pedig elfogadom azért, mert annak a törvényjavaslatnak, melyet itt együtt tárgyalunk a brüsszeli konvenczióval, és a melynek elfogadása nélkül, — mint a hogy az előadó ur is egészen helyesen mondta — nem fogadhatjuk el a konvencziót sem, ennek a törvényjavaslatnak módosítására nincsen idő. Arra, hogy az adó leszállítása tekintetében a pénzügyminiszter ur az osztrák pénzügyminiszterrel tárgyaljon, — pedig kénytelen erre, mert hisz közös vámterületben vagyunk, és fogyasztási adóvonal nincs, — idő nincs. Már pedig mindazon fontos érdekek, a melyeket az előbb érintettem és a melyeket sokkal bővebben kifejtettek az előadó urak és Komjáthy t. képviselő ur, ezen okok arra indítanak engem, hogy, daczára annak, hogy meg vagyok győződve arról, hogy a javaslatnak hiányát képezi a czukoradó le nem szállítása, a javaslatot és a konvencziót elfogadom. Elfogadom abban a reményben, hogy a magyar képviselőház az indirekt adókkal és különösen a czukoradóval fog bőven foglalkozni, mert a viszonyok nagyon rá fogják erre kényszeríteni, és hogy ezen viták eredménye meg fog egyezni azon meggyőződésemmel, a melynek ma kifejezést adtam, hogy a kincstárnak sem áll érdekében mindig az adótételeket magasra emelni, hanem az is érdeke, hogy bizonyos iparczikkek termelését mozdítsa elő, és igy, ha talán nem is tesz szert közvetlenül jövedelmi többletre, alkalmat nyújt a polgároknak keresetforrásokra és ezen keresetforrások a polgárok adózóképességét is emelni fogják. Ennek következtében, daczára annak, hogy szerettem volna, hogy az adótétel már most leszállittassék és azon reményben, hogy az a jövőben meg^fog történni, a két javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és tetszés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Rátkay László jegyző: Szüllő Géza! Szüllő Géza: T. ház! Tekintettel arra, hogy a ház figyelme ki van fáradva, kérem a t. házat, hogy beszédemet, miután hosszabban kívánok beszólni, elhalaszthassam hétfőre. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: A t. ház beleegyezik abba, hogy Szüllő Géza képviselő ur beszédét a hétfői ülésen tarthassa meg. Jelentem egyúttal a t. háznak, hogy Szüllő Géza képviselő ur a 400, tandijat fizetni képtelen egyetemi hallgató kizárása tárgyában előterjesztett interpelláczióját meg nem tettnek kívánja tekinteni, igy tehát az törültetik. (Helyeslés.) A hétfői ülés napirendjére nézve javaslom a t. háznak, hogy hétfőn a mai napirendet méltóztassék folytatni. Elfogadja ezt a t. ház? (Igen!) Ezt tehát határozatilag kimondom és az ülést bezárom. {Az ülés végződik d. u. 1 óra 35 percekor.) Ai"
