Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-185

344 175. országos ülés 1903 január 17-én, szombaton. Eddig, mielőtt még a brüsszeli ezukorkonvenczió ezt a természetellenes állapotot megszüntette, valósággal megfoghatatlan állapot állott be, mert az intézkedéseknek egész sora azt czélozta és nagy rész ben el is érte, hogy prémiumok és mindenféle egyéb mesterséges eszközökkel, a melyekre később még visszatérek, a termelés lehetőleg fokoztassék; és ugyanakkor, mikor kormányi intézkedésekkel a termelés lehetőleg fokoztatott, az adótétellel és a kartell utján megdrágított árak a fogyasztást korlátozták ; tehát ugyanazon állam intézkedései két egymással tökéletesen ellentétes czélra törekedtek. Mi volt ennek a vége? Miután ugyanazt a politikát folytatta valamenn}i kontinentális czukortermelő állam, az volt a vége, hogy a hasznot azok élvezték, kik ezukrot nem termeltek. A czukor ott volt a legolcsóbb, a hová a ezukrot importálni kellett, a hol azt egyáltalában nem termelték. Hát a brüsszeli konvenczió a dolognak az egyik részét, t. i. a termelésnek mesterséges fokozását megszüntette, a másik részét azonban, t. i. a belfogyasztás fokozását és akadályainak elháritását csak részbeu oldotta meg. Igaz, hogy a kontinentális államok szuverén jogaiba való ugyanazzal az erőszakos benyulással ezt is megtehette volna; — mert hiszen az, hogy minden állam a beviteli vámjait maga határozza meg, csak szuverén joga minden államnak, s ennek ellenére a brüsszeli konvenczión Anglia képviselői reádiktálták a többi államra, hogy a beviteli vám 6-nál több nem lehet — mondom, ugyanazzal az erőszakos benyulással reánk diktálhatták volna, hogy leszállítsuk az adót. Miután azonban ez meg nem történt, a mi dolgunk és feladatunk, hogy saját szabad akaratunkból ezeket a többi akadályokat elhárítsuk, (Elénk Jielyeslés a baloldalon.) s ebben a tekintetben nem vagyok teljesen megelégedve az előterjesztéssel. (Ugy van ! TJgy tan! a baloldalon.) Neményi t. barátom, a pénzügyi bizottság előadója, azt mondja, hogy a vám leszállításával a gyárak által elérhető kartellhaszon csökkenni fog és hogy ezáltal a czukor ára 14 koronával, vagy a mi ugyanazt jelenti, kilogrammonkint 14 fillérrel olcsóbb lesz. Én azt hiszem, hogy ennyMel nem lesz olcsóbb; azt hiszem, hogy a ezukornak az a megolcsobbodása, a mely a kartellhaszon elenyészése folytán elő fog állani, ennél csekélyebb lesz. Megjegyzem, hogy az erre vonatkozó számitások a dolog természete szerint mindig bizonyos ingadozó alapon állanak, mert hiszen ezután a mi belföldi ezukoráraink sokkal jobban lesznek alávetve a világpiaczi árak befolyásának, mint voltak eddig. Hogy pedig a világpiaczi árak az egészen uj viszonyok között miképen fognak alakulni, azt előre megmondani vajmi nehéz. Egy kis támpontot nyújt az, a mit az angol miniszterelnök az angol parlamentben novemberi beszédében mondott — és helyesen mondott — Hogy mig azelőtt egy angol mázsa ezukornak ára Angliában hat font sterling volt, ez az ár novemberben már nyolez font sterlingre ment fel és az ő vélekedése szerint fel fog menni tiz font sterlingre, a mely ár körülbelül 24 koronának felel meg mmázsánkint. Hát miután az angol miniszterelnök a ezukorkérdések tekintetében jól van értesülve, mert azok az ankétek és tanulmányok, a melyek Angliának ezen egész akczióját megelőzték, olyan tárházát képezik az erre vonatkozó ismereteknek, hogy azokból igazán nagyon alaposan lehet tájékozódni és nagyon sokat lehet tanulni: ennélfogva azt hiszem, hogy az angol miniszterelnök nézete helyes. Már pedig, ha az helyes, akkor a világpiaczi ezukorárak fel fognak szállani. És miután ezzel szemben az adó nem változik, ennélfogva az a különbség, a mely a világpiaczi árak és a belfogyasztási árak között előállana azáltal, hogy a vám 26 korona 40 fillérről leszállittatik hat koronára, illetőleg 6 frankra, nem lehet 14 korona, (ügy van! jobb felöl.) hanem ha a nyersezukor Prágában és Aussigban jegyzett múlt évi őszi árait veszem, akkor ugy találom, hogy ezen különbség csak 13 korona, sőt hogy ha az angol miniszterelnöknek világpiaczi árait veszem alapul, ugy azt találom, hogy ezen különbség csak tiz korona, vagyis kilogrammonkint csak tiz fillér. Nem akarom ezekkel a konjunktúrákkal a t. képviselőházat fárasztani, (Halljuk! Hall juh! jobb/elől és a szélsobaloldálon.) nem akarom különösen fárasztani azzal a számitással, a melyet e tekintetben tettem; (Halljuk! Halljuk!) csak azt akarom megemlíteni, hogy a midőn a t. előadó ur azt mondja, hogy hazánkban a czukor ára ezentúl 14 fillérrel, illetőleg 14 koronával olcsóbb lesz: akkor ő egy maximális számot mondott, a mely talán be fog következni, de meglehet, hogy a czukor megolcsobbodása talán ez alatt fog maradni. És itt foglalkoznom kell, t. ház, Komjáthy Béla t. barátomnak egy állításával. U t. i. összeköttetésbe hozta a kartellt és a kartell-hasznot a prémiumok kérdésével, pedig felfogásom szerint ezt tenni nem lehet, mert a prémiumok kérdése semmiféle összefüggésben sincs a gyárak kartellhasznával. A gyárak a kartellhasznot nem azáltal voltak képesek elérni, illetőleg nem azáltal voltak képesek a belföldi árakat a világpiaczi árak fölé emelni, mert prémiumok lettek nyújtva, hanem azért, mert a behozatali vám nagyon magas volt, t. i. 26 korona, és ők ezen nagy behozatali vám oltalma alatt képesek vol" tak kartellé alakulni, egyezkedni, és azután tetszés szerint meghatározni, — ezen vámadta korlátok között — a belföldi ezukornak árát. Hiszen nemcsak a czukornál van ez igy, hanem minden áruczikknél, a mely magas védvámokkal van védve; ott alakulnak kartellek és trusztok, hol a véd vámok magasak és az ameri-