Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-185

185. országos ülés 1903 január 17-én, szombaton. 337 nagyon helyesen mondta, — hogy a saját fogyasztásunk a mi részünkre biztosítva legyen, akkor kérdem, hogyha Ausztriában egy perfid eljárást követnek, vagy a birodalmi tanács nem fogja szankczióját megadni és nem respektálja azon törvényes intézkedéseket, a melyeket mi megalkotunk, minthogy, fájdalom, közös vámterület alatt élünk Ausztriával és, fájdalom, az alatt is fogunk élni, akkor, engedelmet kérek, ennek a törvénynek minden hatálya, minden hozzákötött remény azonnal megsemmisül és tönkremegy. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Már pedig — nem merem mondani, hogy józan észszel, mert félek, hogy a t. miniszterelnök ur kifogást tesz ez ellen . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy! Komjáthy Béla: . . . hanem azt mondom, a mit ő szokott használni minden alkalommal, — hogy az objektív felfogás nekem azt súgja, (Derültség a széls'baloldalon.) hogy ezt nekünk akként kell magyaráznunk, hogy ne kapkodjunk ide-oda, mint Bernát a ménkühöz, hogy mit csináljunk, hanem számoljunk ezen eshetőséggel szemben, a melyre nézve meg kell a biztosítékot szereznünk. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mert én, t. képviselőház, ezeket az aggályokat a pénzügyi bizottságban mind előadtam, és meg kell mondanom, hogy az igen t. pénzügyminiszter ur nem tért ki azok elől, sőt tett egy nagyon előzékeny nyilatkozatot, a mely nyilatkozattal szemben én akkor rögtön, elismerésemet nemcsak hogy kifejeztem, de megvallom, hogy részben megnyugtatást is találtam abban. A t. pénzügyminiszter ur ugyanis azt mondta, hogy ha pedig ilyen eshetőségek bekövetkeznek, akkor Ausztriával szemben ép ugy fogunk eljárni, mint mindazon államokkal szemben eljárnánk, a melyek a konvencziót el nem fogadva, ezen státusokon kMül vannak, tehát ép ugy fogjuk a vámokat szedni vele szemben, mint azokkal szemben is. (Egy hang a szélsiibalóldalon: Csakhogy ezt nem merik!) Kossuth Ferencz: De hogyan, mikor nincs önálló vámterület? (Zaj.) Komjáthy Béla: Bocsánat, ezt kijelentette a t. pénzügyminiszter ur, hMatkozom a t. pénzügyi bizottság előadójára. De — meglepetésemre — méltóztassék a pénzügyi bizottság jelentését megnézni, már abban ilyen határozottan ez nincs meg. Ha jól emlékszem, abban csak az van, hogy nem tehető fel Ausztriáról . . . Pozsgay Miklós: Mi nem tehető fel róla?! Komjáthy Béla: ... hogy ő ezen saját érdekei ellen való állapotok megteremtését megengedné. Hát helyesen mondja egy igen t. barátom, hogy mi nem tehető fel Ausztriáról? Ebben tökéletesen igaza van. Nekünk mindent fel lehet tenni Ausztriáról, csak irántunk való jóindulatot nem, semmi körülmények között. (Elénk helyeslés a széls baloldalon.) Ha, mint hiszem, komolyan mondta ezt a t, miniszter ur, mert másképen nem is mondKÉpvn, KAPI.Ó, 1901—1906. x. KÖTET. hattá, akkor azt hiszem, annak gyakorlati eredményét is akarja biztosítani. Az én t. barátom, Kossuth Ferencz előbb azt mondta közbeszólás alakjában, hogy mikép lehet keresztülvinni, mikor nincsen a vámsorompó felállítva? Én csakugyan szintén kérdést intézek a miniszter úrhoz, hogy, ha bekövetkezik ezen eshetőség, és ha neki ideje és alkalma lesz, ezt a férfiasan kijelentett akaratát Ausztriával szemben érvényesíteni, vájjon meglesznek-e a kellő eszközei arra nézve, hogy szavát beválthassa az ország érdekeinek megóvására? (Zaj a bal- és a szélsiibalóldalon.) T. ház! Ebben a kérdésben világosságra van szükség. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És miért bocsátottam én látszólag szükségtelenül előre azt a megjegyzésemet, hogy sem engem, sem azt a pártot, a melyhez tartozom, ebben a kérdésben pártmotMumok ezúttal nem vezettek? Mert daczára annak, hogy a javaslatot elfogadjuk, a bizalom sem nagyon vezet, (Derültség.) és azért az ország érdekeit sem az igen t. kormány egyes tagjai iránt való személyes bizalomra nem akarjuk épiteni, s annál kevésbbé akarjuk az ország érdekeit az osztrák miniszter iránt való bizalomra, vagy pedig az ottani törvényjavaslatokra fektetni.Világosságot kérünk at. kormánytól és méltóztassék azt itt kijelenteni, hogy most már miként akarja a törvényben biztosított azon jogunkat érvényesíteni, hogy akármi történjók is Ausztriában, Magyarországon ez az állapot, melyet megalkotni fogunk, azon időre, a melyre az megalkottatni fog, fenn is marad ? Már most, miután abból indulok ki, hogy ezt a kormánynak meg kell tennie, és nincs okom, sőt jogom sem ezúttal arra, hogy kételI kedjem abban, hogy megteszi — áttérek maguknak a javaslatoknak a tárgyalására. Első sorban magam és pártom nevében kijelentem azt, hogy a brüsszeli konvencziót elfogadjuk, elfogadjuk pedig azért, mert a kMiteli jutalmakat megszünteti, ez a párt pedig ebben az irányban már több ízben állást foglalt. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Másodszor pedig elfogadjuk azért, a mire Rosenberg Gyula t. barátom is kiterjeszkedett, mert ezen törvényjavaslat alapján Magyarország fogyasztása saját termelésére biztosítva lesz; és harmadszor, nem mondom, hogy azon okból is, de ugy hatott rám, hogy ezen konvenczió megkötése alkalmával, ha nem is ugy, mint óhajtanám, de mégis látszólag éa részben, Magyarország önállása bizonyos mértékig kifejezésre jutott. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Hiszen azok a t. barátaim, a kik itt ülnek, következetesen nem is tehetnek mást, mint hogy elfogadják azt az intézkedést, mely a prémiumokat eltörli. De méltóztassék visszaemlékezni, hogy ezelőtt évekkel, 1897-ben, ugyancsak pártom megbízásából én már a prémium-rendszer ellen a képviselőházban felszólaltam. Igyekeztem akkor bebizonyítani annak minden hátrányát, rámutattam arra. hogy az 43