Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-185

185.'országos ülés 1903 január 17-én, szombaton. Ő35 ban az indokolás a következőképen nyilatkozik: Hogy kicsinyes érdekek által szított versengésea felülemelkedve, nemcsak tudatában vannak azoknak a magasabb szempontoknak, a melyeket hazánk közgazdasági érdekeinek eló'mozditása által szolgálnak, hanem megvan bennük a készség és a képesség is arra, hogy e magasabb szempontokat érvényesítsék. Mondom, épen a joggal igy megítélt czukorgyárosoktól várjuk és megköveteljük, hogy e magasabb szempontokat érvényesítsék akkor is, a mikor a gyárak és termelők közti viszony megállapításáról és lebonyolításáról van szó, és ha ezt teszik, mint a hogy remélem, hogy tenni fogják, ezzel legjobban a saját érdeküket fogják szolgálni, mert ha nem fogják megzavarni a gyárosok és termelők között szükséges harmóniát, és ha számolnak az ő jogosult érdekeik sérelme nélkül a répatermelők jogosult érdekeMel, akkor elejét fogják venni az ellentétek harczának, a mely, ba az ország két közgazdasági faktora közt egyszer keletkezik, hogy minő szomorú eredményeket szül, azt egy másik nagy, a mezőgazdasággal kapcsolatos iparágunknál épen a legutóbbi években elég alkalmunk volt tapasztalai. Ezek a kérdések, t. képviselőház, nemcsak nálunk játszanak szerepet. A répaár helyes meghatározása, a gyárak és termelők közti viszonyhelyes megállapításának kérdése ütköző pontjai az érdekellentéteknek majdnem minden országban, ösak jellemzésként hozom fel, semmiféle konzekvencziát belőle nem akarok levonni, és majdnem azt mondanám, hogy félve említem, nehogy félre értessem, egy tényt, a mely a legutóbbi napokban jutott tudomásomra. A gazdasági szabadság két tipikus hazájában, Belgiumban és Hollandiában megtétetett az az indítvány, és, horribile dictu, senki sem csodálkozott rajta és még kevésbbé botránkozott meg rajta, hogy a répaár helyes meghatározásának ezéljából és szempontjából a gyáraknak mérlege állami ellenőrzés alá helyeztessék. Papp Elek: Itt is ugy kellene! Rosenberg Gyula előadó: Ilyen indítványtU nagyon távol állok és ezt megtenni nem is akarnám. (Helyeslés jobbról.) Egyelőre kielégítő megnyugvást találok abban, a mit a felhozott panaszokra nézve a pénzügyminiszter ur a közgazdasági bizottságban kijelentett/ Halljuk!Halljuk!) mondván, hogy ugy a gyárosok nyilatkozataiban birja, de különben reméli, bogy egyébként is birtokában lesznek azon eszközök, a melyek neki a felhangzott panaszok orvoslását lehetővé teszik. Egy ilyen eszközt, t. képviselőház, még abban is látok, hogy a magyar törvényhozásnak ezentúl gyakrabban és legalább a legközelebbi 5 év letelte után okvetlenül lesz alkalma a czukoripar és az ezzel kapcsolatos többi gazdasági érdekek kérdésével is foglalkozni, és ez már magában véve is fontos momentum, a mely kell, hogy arra intse czukorgyárosainkat, hogy a mezőgazdaság jogosult érdekeit szem előtt tartsák, Ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra, (Elénk helyeslés és tetszés jobbról.) Rátkay László jegyző: Komjáthy Béla! Komjáthy Béla: T. képviselőház! Ugy a magam, mint a pártom megbízásából, a párt nevében kijelentem, hogy a tárgyalás alatt levő két javaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Kissé szokatlan terrénumon kell mozognom, és igy bocsánatot kérek a t. háztól, hogyha nem fogom érveimet ugy csoportosítani, a hogy kellene; de tényleg politikai pályám legnagyobb részén mindig az ellenérveket kellett, hogy felhozzam, és igy, midőn az az eset áll elő, hogy egy javaslatot el kell fogadnom, talán nem találom magamat egészen a helyemen. (Derültség.) De mégis bizonyos tekintetben erőt meritek magamnak a közvetlen előttem szóló t. barátom beszédéből, mert hogyha azon bevezető beszéd, azon kritika után ki tudta mondani, hogy mégis szükséges elfogadni ugy a konvencziót, mint az arra alapított javaslatot, akkor természetesen én is egy kicsit könnyebben érzem magamat és nem vagyok feszélyezve abban, bogy daczára az elfogadás iránti nyilatkozatomnak, mégis mindjárt az aggályok elősorolásával kezdem, mert tényleg nekem is vannak aggályaim, a melyeknek eloszlatását az igen t. kormánytól kérem és várom is. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Az első kérdés az, hogy vájjon a konvenczió és az annak alapján benyújtott törvényjavaslat által kontemplált helyzetnek bizonyosságát tudjuk-e biztosítani, igen, vagy nem ? Azért kell pedig erre a térre kiterjeszkednem, mert az előttem szólott t. barátom ugyan, mikor a veszélyeket feltárta, a melyek a konvenczió folytán Magyarországot érhetik, ugyanakkor nagyon helyesen kitért arra is, hogy a javaslat el nem fogadása esetében azonban a helyzet még rosszabbá válnék, tehát mintegy rámutatott arra, hogy azt a helyzetet, a melyet ez a javaslat megteremteni hMatva van, nekünk mégis biztositanunk kell. És ha figyelembe veszszük másrészről azt, a mit a pénzügyi bizottság előadója mondott, hogy ezen törvényjavaslatok elfogadása esetében — ha t, i. beválik az, a mire számítunk — ez az ország sokkal jobb helyzetbe jut pénzügyileg és közgazdaságilag, még inkább kötelességünkké teszi azt, hogy elsősorban a felett okoskodjunk, elsősorban a tekintetben szerezzünk magunknak bizonyságot, vájjon azon állapotok, a melyeket teremteni akarunk, bizonyosak, állandók lesznek-e, igen, vagy nem ? Erre a kérdésre különösen azért kell kiterjeszkednünk, t. képviselőház, mert, fájdalom, mi Ausztriával közösségben élünk, vele közgazdászati közösségünk van, és fájdalom — tán még sokkal fájdalmasabb — az, hogy még nem is remélhetjük, hogy ettől szabadulhassunk, mert a t. miniszterelnök ur tegnapi beszédéből és a kormányzatnak egész működéséből meggyőződtünk már arról, hogy önök minden áldozatra készek, csakhogy Magyarországnak önállósága a