Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-183

302 183. országos ülés 1903 január l'i-én, szerdán. hoz, mint belügyminiszterhez fordultak, hogy a vidéken is dühöngő zugsajtónak, a krajczáros ]apok czime alatt a közönség körébe betolakodó, azt szellemi tartalmukkal megmételyező sajtónak hatása ellen nála keressenek orvoslást, A mint emiitettem, a sajtónak egyes kMáló férfiai a bírósághoz fordultak, ezek azonban a hatósághoz fordulnak és ennek kérik támogatását. Nálunk a sajtónak hMatása talán más, mint a külföldön. Nálunk nagyobb feladatokkal kell neki megküzdenie. Hatásköre is nagyobb, mint más országok sajtójáé. Főleg a vidéki lapokra áll ez, hiszen vidéki lapok egyes vidékeken nagy nemzeti hMatást teljesítenek s megbecsülhetetlen tért foglalnak el művelődésünk terén. Nem zárkózhatunk tehát el panaszaik elől, meg kell őket hallgatni. Ha életfeltételeikben gátakat, akadályokat látunk, kötelessége a hatóságnak, hogy a törvény korlátai között és értelmében segítségükre menjen. Ezek a hírlapírók tehát, a kik a t. miniszterelnök úrhoz fordultak, helyes utat választottak, midőn előadták panaszaikat, hogy a vidéken főleg a krajczáros lapoknak elterjedése és visszaélései nemcsak a vidéki sajtót, annak fennállását veszélyeztetik, hanem egyszersmind a társadalomnak olyan megmételyezésére, olyan beszennyezésérc szolgálnak, hogy azoknak korlátozására a hatóságoknak minden eszközt meg kell ragadniok. Mik legyenek ezek az eszközök ? Hiszen a hatóság most is gyakorolja az engedélyek megadásával a hírlapok utczai árusítása esetén a maga jogát. Csakhogy az engedély folytán való elárusitás nem áll ellenőrzés alatt. Ttt kell valami módot és eszközt találni, mert ha nincsen az üzleti világban megengedve, hogy valaki a maga czikkét minden korlát nélkül árusíthassa, ugy a sajtótermékek sem követelhetik azt, hogy árusításuk korlát nélkül, a tisztesség minden határának áthágásával történjék. Nem is akarok én egyebet, mint a tisztességtelen sajtó üzleti eljárásának ellenőrzését. Benedek János: Nincsen igaza abban, a mit mond! Csávolszky Lajos : Mindenütt van tisztességtelenség! Van a kereskedő-világban, van az arisztokraták között is, van másutt is. Szederkényi Nándor: Mindenütt van ám, de nem szólalunk-e fel mindenütt a tisztességtelenség ellen ? Benedek János: Ez az eljárás a sajtószabadság korlátozására vezetne! Szederkényi Nándor: Hát a sajtószabadság templomában mióta engedtek jogot a tisztességtelenségnek ? Benedek János: A krajczáros újságok nem azonosithatók a tisztességtelenséggel! Szederkényi Nándor: A sajtószabadság nem olyasmi, a minek levegőjében joga volna a tisztességtelenségnek felburjánozni. Nem a krajczáros lapokról van itt szó, nem azok ellen beszélek, hanem a krajczáros lapok tisztességtelen üzelmei ellen szólok. A tisztesség ellen ki szólalna fel? De vájjon tisztességes-e az, mikor lapok jelennek meg, elárasztva vidékeket uj, ujabb és legújabb czim alatt ugyanazon tartalommal? A közönséget ezzel nemcsak megtévesztik, hanem lehet mondani, kizsebelik. Hát tisztességes eljárás-e ez ? Meg vau-e engedve akármelyik ipar- vagy üzletágnak az, hogy czikkeit ily módon árusíthassa a közönség jóhiszeműségének félrevezetésével ? Nincs. Erről van szó és ha ezt most megnem akadályozzuk, ennek az lehet a következménye, hogy ha majd egyszer nálunk Magyarországon, a hol annyiféle nemzetiség van, az a tisztességtelen sajtó ráveti magát azokra a nemzetiségekre és azokat fogja továbbra is megmételyezni, akkor azután késő lesz azzal elő! állani és azt mondani, hogy » Rajta, irtsuk ki j a szennyet, a hogy lehet!« Előrelátóan kell erről ! gondoskodnunk, t. ház; a panasz itt van előt! tünk; a vidéki sajtóösszessége járult megbízottai j utján a miniszterelnök ur, mint belügyminiszter elé. Benedek János: Én sem járultam, pedig én is vidéki szerkesztő vagyok! Szederkényi Nándor: Az lehet, hogy a képviselő ur azok sorából kimaradt, de én ugy vagyok informálva, hogy a vidék sajtójának öszszessége bizta meg azokat; ők elő is adtak kérelmüket s a t. miniszterelnök ur maga is beismerte, hogy itt valóban nagyon sok a tennMaló; azzal bocsátotta el őket, hogy gondolkodni fog a kérdés fölött és igyekszik eleget tenni a kMánságuknak, azonban ez mindezideig nem történt meg. Epén ezért és a vidéki sajtó ezen megbizottainak felhívása folytán is kötelességemnek tartom interpeilácziómat a sajtószabadság védelme, a tisztesség védelme érdekében, a paraziták kiirthatása czéljából a következőkben előterjeszteni (olvassa): »Néhány héttel ezelőtt a vidéki hirlapok ! küldöttsége jelent meg a t. miniszterelnök ur | előtt, reámutatva azon visszaélésekre, melyek a lapok utczai elárusitása tisztességének korlátait áttörve, magát a sajtót is a közbotrány utczai sarába tapossák: kérelmezték, hogy a tisztességtelen verseny ellen minden téren jogosult korlátozás itt is alkalmaztassák. Ez indokból odfiirányult kérelmök, hogy az utczai elárusitás délután 2 órától este 9 óráig engedélyeztessék, mert az árusítás tisztessége igy lesz ellenőrizhető. Kérdem a t. miniszterelnök urat, mint belügyminisztert, a ki a küldöttség előtt maga is méltányolta a visszaélések elleni felszólalást: Fog-e mielőbb a hirlapok utczai árusításánál a tisztesség korlátai megóvásáról intézkedni?* (H-lycslés a bal- és a szélsöbalollalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Talán felesleges a t. képviselő urat arról biztositanom, hogy én, a ki a sajtószabadság uralma alatt kezdtem meg poli-