Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-183

183. országos ülés 1903 január Ih-én, szerdán. 291 Kubik Béla: Mert muszáj, de törni fogunk ellene mindig! (Zaj.) Elnök (csenget): Méltóztassék a szónokot meghallgatni. Széll Kálmán miniszterelnök: Hogy Kubik Béla képviselő ur szenvedélyes kifakadásának mennyire nincsen helye . . . Kubik Béla: A miniszterelnök ur tört ki szenvedélyesen, nem én ! Széll Kálmán miniszterelnök: .. . mutatja az, hogy én abból semmi következtetést nem vontam le és akkor volna az ő felháborodásának talán szubjektív jogosultsága, objektM akkor sem lenne, ha azt mondtam volna, hogy a ház az én válaszomat tudomásul vette, ne történjék többé semmi. De én nem azt mondtam, hanem jme, alkalmat adtam a t. képviselőháznak arra, hogy ezt a kérdést tárgyalja és tovább menve alkalmat adtam arra, hogy megvitassa, hogy ez a beczikkelyezési törvényjavaslat helyesen van-e megcsinálva. A lényegben pedig azt az álláspontot foglaltam el, a melyet Visontai Soma képviselő ur interpellácziójában felállított és én akkor is azt mondtam, hogy a magam részéről azt nem ellenzem, és hogy ennek az egész ügynek, vagyis a választott bíróság Ítéletének beczikkelyezését tartom magyar közjogi felfogás szerint helyesnek, (Ugy van! jobbfelöl.) Ha pedig idáig megyek el, akkor a t. képviselő uraknak ez a,— nem is tudom, hogy mondjam — rossz iuformáczió, preokkupált nézet alapján való állásfoglalása — nézetem szeriut — nem jogosult. Mert miről van szó? Itt arról van szó, ho<;y egy vitás területre vonatkozólag 1896-ban . . . (Felkiáltások a szélsöbálóldálon : Nem volt vitás!) Kubik Béla: Nem volt vitás, most persze már vitás! (Derültség a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Bocsánatot kérek, de igy azt is lehetne mondani, hogy innét felülről nem süt be ide a nap, pedig mégis besüt. (Derültség.) De hogy vitás volt, azt jogosítva vagyok mondani, mert a két fél egymással perelt, egymással veszekedett, egyik állította, a mit a másik tagadott és a másik tagadta, a mit az egyik állított, (ügy van! jobbfelöl.) Ha pedig ez sem vitás, akkor nem tudom, mi a vitás. (Ellenmondások a szélsöbálóldálon.) Én azonban nem konverzálok az urakkal, hanem előadom kötelességszerüleg, hogy miképen áll a dolog. (Ralijuk! Halljuk!) Egy választott bíróság kiküldését határozta el a törvényhozás. Ezen törvény értelmében a választott-biróság megalakult, meghozta ítéletét, a melyet minden czMilizált nemzet, ha törvény alapján küldi ki a választott-bíróságot és ha az a választott-bíróság a maga hatáskörében és illetékesen ítél és megmarad a maga hatáskörében, respektálni szokott, Ennek folytán én idehoztam ezt a törvényjavaslatot, hogy respektáljuk a magunk törvénye által kiküldött azon választottbiróság ítéletét és czikkelyezzük be az ítéletet. így áll a kérdés. Visontai Soma képviselő ur azonban már akkor azt mondotta, — ámbár akkor ő még ugy tárgyalta a kérdést, hogy feltette, hogy az nem is kerül többet a ház elé — hogy parlamenti bizottságot kell kiküldeni, hogy a kérdést megvizsgálja. Erre én azt mondtam akkor, és most talán még nagyobb jogosultsággal mondom, minthogy ezen választott s mMel birói Ítélet beczikkelyezés végett törvényjavaslat alakjában idekerült, ezt a törvényjavaslatot a ház egy szakbizottsága, vagyis egy parlamenti bizottság — mert az is csak olyan parlamenti bizottság, mint a minő a Visontai Soma képviselő ur parlamenti bizottsága lett volna — megvizsgálta, — én még nagyobb jogosultsággal mondom ma, hogy mindent megtettem, a mi a legmesszebbmenő skrupulozitással a mi közjogunk értelmében megtehető. (Ugy van! a jobboldalon.) Azért terjesztettem elő e törvényjavaslatot beczikkelyezés végett, mert az ország területének kiigazításáról, illetőleg az ország területe egy részének elidegenítéséről van szó. Tehát ezért kell törvénybe czikkelyezni ezt az Ítéletet először, de másodszor azért, hogy a törvényhozásnak alkalma legyen ítéletet mondania felett, hogy végre lett-e hajtva azon törvény ugy, a mint azt a törvény rendelte: igen vagy nem? És csak erről van szó. Ha azután a t. képviselő ur be tudná bizonyítani, hogy a törvény nem lett végrehajtva, hogy a választott-biróság nem a felett itélt, a mMel meg volt bizva, avagy, hogy hatáskörén tulment: akkor igaza volna. (Tetszés és helyeslés a jobboldalon.) De még akkor is módot adtam a parlamenti megvizsgálásra, mert az igazságügyi bizottság vizsgálta meg. Az igazságügyi bizottság ezt a kérdést tárgyalta. Ha a t. képviselő ur az igazságügyi bizottságot nem szerencséltette azon a napon jelenlétével, arról én nem tehetek; de a bizottság tárgyalta és a bizottság tárgyalásának bona fides-ét, teljes korrektségét nem lehet hMatva kétségbevonni a t. kéjjviselő ur, a ki a bizottságot azon a napon nem tisztelte meg jelenlétével. Visontai Soma: Hiszen tudja a miniszterelnök ur, hogy mikép eszközöltettek a meghívások ! Kubik Béla : Kiszámították ! Tiszta dolog ! (Derültség a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nahát nem tiszta dolog: a t. képviselő ur is hi^zi, hogy nem tiszta dolog, csak mulatságból mondja ezt itten! (Derültség.) A dolog ugy áll, hogy az igazságügyi bizottság véleménye szerint az ítélet korrekten létesült a törvény alapján és a választott-biróság hatáskörét túl nem lépte. A t. képviselő ur nem is tudja az ellenkezőt kritikájában igazolni semmMel sem, hanem azt mondja, hogy még egyszer meg kell azt vizsgáltatni egy uj parlamenti bizottsággal. 37+