Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-182

182. országos ülés 1903 január 13-án, kedden. 271 a mely az' útlevél tartalmát szabályozza, egy módosítást vagyok bátor beterjeszteni, a melynek czélja az, hogy az útlevélben kitétessék az. hogy az illető, a kinek részérc kiállittátik, magyar állampolgár. Ezt a dolgot, t. ház, nem szükséges bővebben indokolnom egyrészt az elhangzottak alapján, másrészt a miniszterelnök ur kifejtett álláspontja alapján, a melynek ez egyenes folyománya. Hogy mennyire folyománya, mutatja az, hogy maga a törvényjavaslat a 3. §- ban ugyanezt a kitételt, t. i. a »magyar állampolgár« kitételt használja. Ezzel kapcsolatban bátor volnék ugy a t. háznak, mint a miniszterelnök urnak figyelmét felhívni arra a körülményre, hogy miután a most meghozott törvényjavaslatok kapcsolata folytán a kMándorlási jognak alapfeltétele az, hogy fiz illető útlevéllel birjon és miután az útlevél kiállítását alantas hatóságokra deczentralizálva viszsziik át, szükségesnek tartom, hogy a végrehajtási rendeletben záros határidő vétessék fel, a mely idő alatt az illető alantas hatóságnak döntenie kell a kérvény felett, mert különben az illető alantas hatóságnak módjában van az, hogy a kMándorlási jogot egyszerűen semmibe se vegye, negligálja. Ismétlem, a végrehajtási rendeletben záros határidőt lehetne felvenni, mint pl. Olaszországban történt. A törvényjavaslatba magába pedig kérem beiktatni módosil ásómat, mely az előadottak alapján a következőkép hangzik: »A 10, §. első bekezdésében ezen szavak után : »az utazó nevét«, a következő szavak veendők be: »annak megjelölését, hogy az illető magyar állampolgár*. Azután folytatódik a szöveg. Ajánlom elfogadásra. (Helyeslés.) Rátkay László jegyző; Gr. Wilczek Frigyes ! Gr. Wilczek Frigyes: T. képviselőház! Már az általános vita foljamán volt szerencsém említeni, hogy a 10. §-hoz módosítást kívánok benyújtani, a melynek értelmében a kötelező adatok közé az illető kMándorló fényképe is beveendő, vagyis, hogy az útlevél az illetőnek a fényképét is tartalmazza. Méltóztatnak ismerni a személyiéit ásókat, és méltóztatnak tudni, hogy azok alapján mily kevéssé lehet az illetőt megismerni, mert annak majdnem minden rovata, az arcz, szem, száj stb. rovata »rendes« szóval van kitöltve. Már pedig a kMándorlásról szóló törvényjavaslat — legalább annak indokolása és a javaslatra nézve történt felszólalások szerint — arra kívánt kiterjeszkedni, hogy megakadályozza azt, hogy egy útlevelet többen használhassanak. Azt hiszem, a fénykép bevételével is lehet ennek elejét venni. A mi pedig az előttem szóló t. képviselőtársam indítványát illeti, ahhoz a magam részéről készséggel hozzájárulok. Kérem a t. házat, méltóztassék elfogadni módosításomat, a mely ekként hangzik: Az első "sor e szava után »utazó«, beszúrandó a. következő szó: »fényképét«. Kérem e módosítás elfogadását. (Helyeslés a baloldalon.) Nyegre László jegyző: Bornemisza Lajos! Bornemisza Lajos: T. képviselőház! Azok az indokok, a melyeket az előttem szólott t. képviselő ur röviden előadott, engem is arra az elhatározásra bírtak, hogy ajánljam a t. képviselőháznak, hogy ezt a szakaszt, a mely a kMándorló, illetve az útlevél-birtokos személyazonosságára vonatkozik, preczizebben, világosabban tüntesse fel. Nagyon elismerem, miután ebben a tárgyban többekkel érintkeztem, hogy ez nehézségekkel jár, mert a többi államok egyike sem hozott be ily intézkedést és rendelkezést az útlevelekre nézve és ezért nehézségekkel jár, hogy mi itt Magyarországon ezen a téren olyant kezdeményezzünk, a mi az eddigi rendet és az eddigi intézményeket megbolygatná és felforgatná. Ez igen nehéz dolog. (Mozgás a baloldalon.) Azt hiszem, t. ház, hogy annak, a ki a kMándorlási törvényekkel foglalkozott, a ki azoknak hazánk viszonyainak megfelelő végrehajtását kívánja, okvetlenül az jut eszébe, hogy az. eddigi visszaéléseket, a melyek az útlevelekkel történtek, szanálni kell. Köztudomású dolog, hogy különösen a Felvidéken, a hol már egészen üresek a falvak a kMándorlások miatt, annyi útlevél, a hányan onnan kMándoroltak, egyáltalán nem adatott ki, és bebizonyított tény, hogy a kMándorlók egy negyedrésze ment ki útlevéllel, háromnegyed része pedig útlevél nélkül vándorolt ki; először is azért, mert a határrendőrségek nem voltak felállítva és különösen a közlekedési vállalatok a németországi viszonylattal szemben egyáltalán nem ellenőrizték a kMándorlókat, másrészről befejezett tény, hogy voltak utlev'éltulajdonoäok, a kik az útlevél elárusitása által 100—150—180 frt anyagi hasznot értek el. Ebből az következik, hogy a kMándorlóknak a helyett, hogy a szolgabíróhoz menje-nek jelentkezni, a ki személyazonosságukat és illetékességüket bizonyítsa, sokkal könnyebb volt, hogy öt-tíz forintért a szomszédjuktól megvegyék az útlevelet, mert az illető utlevéltulajdonosnak a leírása igazán olyan megfoghatatlanul alaptalan, hogy ezen útlevél alapján tehet, a mit akar. Méltóztassék figyelembe venni, hogy hazánk északkeleti részén magyar és galicziai községek annyira együtt vannak, hogy elegendő az illető kMándorlónak átlépni a község határán s már Galicziában van, a hol az ellenőrzés lehetetlen, miáltal a határrendőrségnek eljárása és ellenőrzése kétségessé van téve. Gróf Wilczek Frigyes t. képviselőtársam módosítását elvben helyeslem ugyan, de nekem mégis aggályaim vannak az iránt, hogy ezen törvényjavaslat megalkotásánál oly intézkedést teremtsünk, a mely az utlevélrendszert egész Európában, tehát a nemzetközi forgalomban megváltoztatja. Tudom és meg vagyok győződve, hogy a kormány és a hatóságok, a kik a kMándorlást figyelemmel., fogják kísérni j s akik