Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-182

í&g, országos ülés Í903 január 13-án, kedden. 263 tälnunk kell azt is, a mit ez a törvény megint Horvát-Szlavonországok autonóm jogkörébe utalt. Már pedig ezt oda utalta és pedig nemcsak ebben utalta oda, hanem egyebekben is és ezekre vonatkozólag is rendelkezik, hogy ezekben az oda utalt ügyekben Horvátországban a hMatalos nyelv a horvát. Méltóztatnak emlékezni, én csak pár héttel ezelőtt olyan nyilatkozatokat tettem a köztünk és a társországok között fenforgó viszonyra nézve, a melyek minden magyar embert, de gondolom a horvátokat is, teljes mértékben kielégíthették, mert én azon kapcsolatból és összetartozóságból egy hajszálnyi engedékenységet sem admittálok soha, semmi körülmények között. De ha ezt fentartjuk, a minthogy fenn kell tartanunk, vezető miniszternek pedig épen fenn kell tartania, akkor respektálnunk kell azután azt a szférát is, a mely a horvátok részére, az ő autonóm jogkörükre nézve .a törvényben meg van jelölve és igy nem szabad ellenük interpretálni a törvényt, hanem ugy kell azt interpretálni, a mint a törvény a maga igazsága szerint szól. (Helyeslés jobbfelí'l.) Már pedig a nyelvkérdésben a horvát-szlavón társországok mint nemzet vannak elismerve és a nyelvre nézve ki van mondva, hogy a magyar állam területén a horvát nyelv az egyedüli, a melynek meg van adva az a jog, hogy a törvényhozás terén és körében is használható, a közigazgatás terén pedig az egész horvát területen más nyelvet abszolúte használni nem szabad. Azonban nemcsak a horvát országgyűlésnek és a horvát autonóm kormányzatnak, hanem Horvátországban a közös orgánumoknak nyelve is a horvát. Ha igy áll a dolog, nem lehet semmi olyan ténykedésre, a mely a horvát közigazgatás és autonóm kormányzat körébe van relegálva a törvény által, a mint hogy az útleveleknek kiállítása az 1868: XXX. t.-czikk által oda van relegálva, mást. mint a horvát nyelvet követelni. (Ugy van! a jobboldalon.) Ez előttem olyan tiszta, olyan világos, hogy én valóban kérem Eátkay képviselő urat, ne méltóztassék ilyen dolgokra és ilj en dolgokat illetőleg nekem azt inszinuálni, hogy én taktikázom. Én nem taktikázom sem ebben, sem másban, megmondom az igazat, ugy, a mint van. En megkövetelem Horvátországtól, hogy azt a kapcsolatot, amelyben élünk,respektálja és a magyar állam szuverenitásának következéseit minden irányban levonja, de viszont a nekik biztosított jogokat én a magam részéről kell, hogy ^respektáljam. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És az nem eltaktikázás, hanem egyszerűen kifejezésre hozatala annak, hogy kölcsönös jogtisztelet mely ezt a kapcsolatot állandóvá, erőssé teszi, mert a magyar nemzet és a magyar nemzeti állam máson, mint jogon és jogtiszteleten nem épülhet fel. (Zajos tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Azért én ezt a nyilatkozatot, a melyet kért tőlem Rátkay képviselő ur, nem tehetem, de ne is követelje tőlem, és önmaga se állítsa fel, mert akkor esetleg valóban jogsértésről lehetne panasz Horvátországban, a mire én nemcsak alkalmat, de még ürügyet sem akarok adni soha. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Szőts Pál jegyző: Simonyi Semadam Sándor. Simonyi Semadam Sándor: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy tisztán ehhez a kérdéshez szóljak, a melyet a miniszterelnök ur most érintett, és ebben a tekintetben nem vagyok vele egy véleményen. A miniszterelnök ur felolvasta az 1868. évi XXX. t.-czikknek azon részét, a mely az útlevél-ügyre vonatkozik. Abban az van, hogy maga az utlevél-ügy közös. Ez a törvényjavaslat maga is azt fejezi ki, és közösnek minősiti ez a javaslat az útlevél formáját, az útlevél szövegét és az útlevél nyelvi tartalmát, mert ha nem közös, akkor nincs jogúnk e felett intézkedni. (Helyeslés a néppárton.) Ha ez a törvényjavaslat intézkedik az útlevél nyelvéről, akkor eo ipso implicite kifejezi, hogy ez a mi hatáskörünkbe tartozik, törvényhozói jogunk van e felett disponálni, és ha ez a mi hatáskörünkbe tartozik, akkor ebben is meg kell óvni Magyarország államiságának egységét és kifejezésre kell juttatni azt, hogy egy részlete sem vonható ki téves magyarázat alapján a magyar törvényhozás jogköre és a közöseknek nevezett ügyek alól. (Helyeslés a néppárton.) Ha ki méltóztatott volna hagyni azt a passzust, hogy milyen legyen annak az útlevélnek nyelve Horvátországban, hogy milyen nyelven állítandó az ki, akkor megállana a miniszterelnök urnak logikája és magyarázata. Széll Kálmán miniszterelnök: Miért? Simonyi Semadam Sándor: Azért, mert ha itt rendelkezni méltóztatik az útlevél nyelvéről, akkor eo ipso joga volt rendelkezni ugyebár; ha pedig joga volt. akkor méltóztassék rendelkezni ugy, a mint azt a magyar állam eszméje megköveteli. (Helyeslés a néppárton és a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Egyezményi törvény ellen nem lehet rendelkezni. Simonyi Semadam Sándor: Engedelmet kékérek, akkor nem szabad oda bevenni. (Ugy van! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Előttem a dolog igy áll: Vagy jogunk van ebben a kérdésben disponálni, vagy nincs. Ha jogunk van disponálni, akkor nem látom be azt, miért ne vegyük be az állam nyelvét, mikor az az első követelés és első jogunk. Ha nincs jogunk e felett disponálni, akkor méltóztassék kihagyni belőle, mert a magyar állam gyengülését, gyengítését látom benne, és határozottan nem tudom más jogos, törvényes magyarázatát adni annak a passzusnak, a melyet a miniszterelnök ur felolvasott és annak az intencziónak, a mely abban benne van, mint hogy az útlevél nyelve felett mi disponálunkAz útlevéllel a magyar állampolgár, miután