Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-182

260 182. országos ülés 1903 január 13-án, kedden. alapján a rendeletekkel való igazgatás helyébe a törvényhozó hatalom akaratának megnyilatkozását, törvények alkotását kezdeményezi. Az utlevéliigyről eddig külön törvény nem intézkedik és ennek hiányában az utlevélügy részben egyes kormányrendeletek által szabályoztatott, részben pedig a kifejlődött gyakorf lat alapján nyert elintézést, a mi azonban különféle eltérésekre vezetett és az eljárást ingadozóvá ós gyakran hosszadalmassá tette. Ezen rendszertelenségnek és ezen eltéréseknek megszüntetése az utlevéli egységes szabályozást igényelvén, a képviselőház már 1896. évi február hó 5-én egyhangúlag hozott határozatában utasította volt az akkori belügyminisztert, hogy az utlevélügyről Horvát-Sziavon- és Dalmátországokra is kiterjedőleg törvényjavaslatot terjeszszen be. A képviselőház ezen határozatának is eleget tett az igen t. belügyminiszter ur, midőn a jelen törvényjavaslatot beterjesztette, a mely a kMándorlásról benyújtott és már letárgyalt és elfogadott törvényjavaslattal szoros kapcsolatban áll, Ezen törvényjavaslatban, mely a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok között létrejött közjogi egyezmény beczikkelyezéséről szóló 1868-ik évi XXX. t.-cz. kellő figyelembevételével van megszerkesztve, az állampolgárok elé uj korlátok nem állíttatnak, hanem a gyakorlatban és az ide vonatkozó rendeletekben már létező szabályok szabatosabban egybefoglaltattak, sőt az útlevelek megnyerése hozzáférhetőség és gyorsaság szempontjából megkönnyittetett azáltal, hogy azoknak kiállítása vármegyékben a törvényhatóság első tisztviselőjére, törvényhatósági joggal felruházott városokban a rendőrkapitányra, székesfővárosunkban pedig a főkapitányra ruháztatott át. Nem állit ezen törvényjavaslat a szabad mozgás elé sem indokolatlan korlátokat, nem megkötni akarja a forgalmat, a szabad közlekedést, nem zaklatni akar ezen törvényjavaslat, de a közjóért állit fel védelmi szabályokat az állam és polgárainak biztonsága érdekében. Ezen röviden felsorolt indokok, valamint az igen tisztelt belügyminiszter ur által a törvényjavaslat kapcsán előterjesztett alapos, helyes és kimerítő indokolás alapján ugy az igazságügyi, mint a közigazgatási bizottság az útlevél-ügyről szóló törvényjavaslatot általánosságban egyhangúlag, részleteiben csekély módosítással elfogadta, miért is ugy a közigazgatási, mint az igazságügyi bizottság nevében kérem a t. házat, hogy az utlevéliigyről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Elénk helyeslés a jobboldalon. ) Nyegre László jegyző: Rátkay László! Ráíkay László: T. képviselőház! Midőn a függetlenségi párt nevében kijelentem, hogy a törvényjavaslatot a résaletes tárgyalás alapjául elfogadom, ezen kijelentésemhez nem fűzhetem az öröninek és elismerésnek azon nyilatkozatát, melyet a t. előadó ur előbb hangoztatott. A kormány egyszerűen kötelességét teljesiti, régi időknek mulasztásait pótolja, mely mulasztás pótlását sem tekinthetem olyannak, a melyet megelégedéssel vehetne a függetlenségi párt tudomásul. Ha mégis elfogadja a párt ezen törvényjavaslatot, annak magyarázata csak az, hogy ez a nagyon rossz helyzetet valamMel javítja, hogy az eddigi mulasztásokat valamMel pótolja. Azonban van a törvényjavaslatnak egy pontja, a melynek megváltoztatását annyira fontosnak tartja a függetlenségi párt, hogy abban az esetbeü, hogy ha erre a pontra nézve a t. miniszterelnök úrtól Ígéretet nem kap, a törvényjavaslatot kénytelen volna visszautasítani és általánosságban sem fogadná el a részletes tárgyalás alapjául. Széll Kálmán miniszterelnök: Melyik pont az ? Rátkay László : Majd rátérek erre a pontra; előbb azonban még egy-két megjegyzésem van ezen törvényjavaslatra nézve. Hogy miért nem hiszem, hogy ennek a törvényjavaslatnak a gyakorlati életben valami nagy eredményei lennének, ennek magyarázatát abban a szerencsétlen helyzetben találom, a melyben Ausztriával szemben vagyunk. Törvényeink szerint, papiros törvényeink szerint, Ausztria velünk szemben különálló hatalom, egy egészen külön állam, a gyakorlatban azonban elmosódnak egészen közöttünk ugy a nemzeti, mint a honpolgári jogokat illető válaszfalak és egy áradat zuhog Ausztria felől reánk már évszázadok óta, egy áradat, a mely veszélyes és a melyre azt mondhatnám, a mit Tompa mondott az ő költeményében, hogy: a nyugatnak söpredéke jön és öli el, verébként csiripelve üli meg Magyarországnak tereit. Ezen ái-adat veszedelmes reánk iparilag és nemzeti önállóságunkat tekintve; de van még egy másik bevándorlás, a melyről azt mondhatnám, hogy a gondolatoknak, az eszményeknek bevándorlása, s ez még veszedelmesebb talán, mint a másik. Akkor, t. ház, a mikor egy közös hadseregünk van, a mely nem ismer honpolgári jogokat, a mely közös hadseregben nem domborodnak ki nemzeti eszmények . . . Madarász József: Nincs hazája! Rátkay László: . . . a mely azért mégis keresztülvonul Magyarországon és a legfontosabb . jogot tartja kezében, a nemzeti védelemnek jogát: akkor, t. ház, eredményt várni ettől a törvényjavaslattól, a midőn még csak az a joga sincs meg a nemzetnek, hogy a magyar nemzeti védelmet magyar kézbe adja és magyar katonai szellemmel intézze: nincs semmi reménységem, hogy ennek a törvényjavaslatnak nálunk valami gyakorlati eredménye legyen. De tovább megyek. Még egy-két példát hozok a t, ház elé. Sehol a világon nem áll annyira az a jelszó, mint Magyarországon, hogy a föld a nemzet. És mi történik nálunk, t.ház? Nálunk a magyar nemzet földét az veszi, a kinek tetszik. Egyáltalában nem gondoskodunk