Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-181

254 181. országos ülés 1903 január 12-én, hétfőn. Németország között, még ebben az esetben sem adtak egyik államban sem a mi szolgabiróinkhoz hasonló kis jogkörű közegeknek olyan jogot, hogy saját szubjektív felfogásuk alapján külföldi polgárokat az ország területéről kiutasíthassanak. Ugron Gábor: Be sem eresztették, csak engedélyMel ! Visontai Soma: Árról van sző, ha olyar viszonyok között találják azt az idegent, a melyek mellett kitiíasitása szükségessé válik. Hiszen ezzel nemzetközi szerződések hiúsíthatok meg, mert ha a kiutasítás pl. tévesen történt, a helyreigazítás azért nehéz, mert mikor a t. miniszter ur intézkedik, akkor, miután az elsőfokú ítélet birtokon kívül felebbeztetik meg, a baj már megtörtént. Hogy ezt a t. miniszterelnök ur is érezte, azt bizonyítja az a körülmény, hogy csekélységemnek azt az indítványát, hogy a t. miniszterelnök urat, mint belügyminisztert az ilyen kiutasításról mindig idején értesítsék, maga a miniszterelnök ur is elfogadta. Csak nem kívánta azt a törvénybe beleiktatni,, a mint én azt óhajtottam, hanem csak a jelentésbe vette. A t, miniszterelnök ur ós, azt hiszem, a t. háznak minden tagja érzi, hogy nagyon messzemenő hatáskörrel ruházzuk fel a szolgabírákat. Megjegyzem még, — ezzel tartozom reputácziómnak, — hogy mikor kiszolgáltatásról és kiutasításról beszéltem, akkor nagyon jól tudtam, hogy ez két különböző dolog. A forrásuk azonban egy. S hogy nem hibáztam, mikor a kettőről egyszerre beszéltem, azt bizonyítja pl. dr. Störk, egy híres németországi egyetemi professzornak munkája, a ki azt mondja (olvassa): »Die zwangsweise Entfernung ist entweder a) Auslieferung, oder b) Ausweisung. lm Sinne der Fremdenpolizei ist naturgemäss auch die Auslieferung Ausweisung, aber mit juristisch besonders qualifizirtem Character: während sie uämlich immer zugleich auch — mag man sie nun als Act der Rechtshilfe, oder als Act der Strafrechtspílege ansehen — das Rechtsleben eines, oder mehrerer anderer Staaten ím Auge hat, verfolgt der Staat bei Voraahme der administratMen Ausweisung lediglich seine individuellen Zvecke, er wird ohne völkerrechtliche Beziehung zu irgend einen anderen staatlichen Verbande blos in einer Bichtung seiner staatlichen Bedürfnisse thätig.« Ez annyit jelent, hogy az u. n. kiszolgáltatás és a kiutasítás tulajdonképen egy dolog, vagyis a kiutasításnak és a kiszolgáltatásnak forrása egy: az államnak szuverén hatalma, (Mozgás a baloldalon.) azonban a különbség mégis az, hogy mig az egyik nemzetközi viszonylatokat keres és tartozik kutatni és ez a kiszolgáltatás, ... Simonyi Semadam Sándor: És csak kérelemre ! Visontai Soma: Nem mindig csak kérelemre! Simonyi Semadam Sándor: De igen, csak kérelemre! (Mozgás a szélsobahldalon.) Visontai Soma: Én csak azt mondom, hogy nem mindig az illető államnak kérelmére tartozik egy állam valakit kiszolgáltatni, (Mozgás balfelöl.) mert előfordulhatnak ott más esetek is . . . Simonyi Semadam Sándor: A kiutasítás csak spontán lehet! Visontai Soma: Szóval a kiszolgáltatásnál nemzetközi viszonylatokat keresnek és ott nemzetközi viszonyok szolgálnak alapul. A kiutasításra nézve elismerem, — és ezt az általános vita alatt elmondott beszédemben is kiemeltem, — hogy ez egy államnak felsőbb szuverenitási jogán alapszik ; a midőn az állam indMiduális érdekét kutatja és ennek folytán eszközli a kutatást. El is fogadta ma már Európában minden állam az államnak azt a jogát, hogy azt, a kit az államra nézve veszélyesnek tart, területéről kiutasíthatja. Az elvre nézve tehát nincs különbség köztünk, hanem csak a hatáskörre nézve, és azért voltam bátor ezt elmondani, hogy ne méltóztassék engem félreérteni és azt hinni, hogy én csökkenteni akarnám a törvénynek hatályát. Még csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy abban is félreértett engem t. barátom, a mi az »aggályos« és »veszélyes« szavakra vonatkozik, és bátorkodom felhívni figyelmét arra, hogy ez nincs kodifikálva a tolonczszabályzatban, mert az 1885. évi február 14-én kelt 9389. szám alatt kiadott tolonczszabályzat idevonatkozó 2. §-ának b. pontja igenis azt a kifejezést használja, hogy a kiknek az országban való maradása a közbéke vagy az állam biztonsága szempontjából »veszélyes«, tehát nem használja az »aggályos« kifejezést. Ha tehát én, mint alkotmányos érzelmű ember a felől gondolkozom, hogy valamely fogalom belekerüljön-e a törvénybe vagy sem: ebben a kérdésben, eltérhetnek a nézetek, de ott, a hol nemzetközi viszonyról és más nemzetközi dolgokról van szó; a hol, ha nem is a szorosan vett honpolgárok értendők, de általános emberies szempontok mérvadók: ott én mindig % szabadabb felfogás hMe vagyok. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! íBálijuk

I Halljuk!) Otrenclbeli módosítás adatott be (Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) a felszólalt t. képviselő urak részéről ; Buzáth Ferencz képviselő ur kettőt adott be, Visontai Soma képviselő ur pedig hármat, de négyet proponált. Visontai Soma: Az egyikben kettő foglaltatik ! Széll Kálmán miniszterelnök: Akkor hát az egyik javaslat két módosítást tartalmaz. A mi Buzáth Ferencz t. képviselő ur módosításait illeti, azt hiszem, hogy nagyon hamar megbékülünk egymással és hamar elintézzük a köztünk levő differencziát. A mi aző első módosítását illeti, az ugy szól, hogy a szakasznak azon rendelkezése, a mely megengedi, hogy azon bizonyos esetekben, a midőn kiutasításnak helye