Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-181

242 isi. országos ülés 1903 január 12-én, hétfőn. .Ferencz képviselőtársam javaslata mellett és kérni a t. házat, hogy méltóztassék a valóságot, az életet mérlegelni. Nagyon szép az a theoria, a melyet fel méltóztattak állítani, de tessék elmenni a vidéki községekbe és én azt hiszem, hogy a t. miniszterelnök urnak a kerületében szintén vannak olyan községek, mint pl. az én kerületemben, a hol egyes községek 4—5 kilométer területen feküsznek szétszórva az erdők között. Hathót ilyen község tartozik egy körjegyzőséghez. A körjegyző madárvonalban, levegővonalban körülbelül 10 kilométernyire van, de hogy egyikmásik községbe elérhessen, hát majdnem két napi járás kell, különösen rossz időjárás alkalmával, sőt az én kerületemben, a németujvári kerületben, az egyes, hegyek között fekvő községekhez még nyáron sem lehet ennyi idő 'alatt eljutni. Méltóztassék elképzelni a helyzetet. Bejön a bevándorló, s ezeknél a szegény embereknél, a kik a hegyek közt eldugva laknak, a kiknek halvány ideájuk sem lesz az uj törvényről, mert hisz a törvénykihirdetésnek mai módja általánosságban véve egy nagy fikczió. mert abból, hogy a hMatalos hírlapban megjelenik, azok a szegény parasztok ott a hegyek mögött még nem értesülnek arról, ezeknél az a bevándorló ép ugy meg fog szállni, mint a hogy beszállt eddig és az eredmény mi lesz? A csendőr megtalálja és jön a bírság, állandóan a birság, mert azt a parasztot fel nem világosítják és nem mondják meg neki, hogy neked 14—15 kilométert kell gyalog megtenned akkor, ha betéved hozzád egy vándor és neked nincsen szMed, hogy kidobd, rossz időben, esőben, sárban; kénytelen vagy hajnalban felkelni, hogy este beérkezzél a jegyzőhöz, hogy megtegyed a jelentést s aztán addig az a vándor talán már nem is lesz ott nálad. Ez az élet, ez a praxis. Én azt hiszem, hogy az, a mit az élet kíván meg, összeegyeztethető azzal, a mit a miniszterelnök ur hangoztatott, t. i. én nem tartom azt az indítványt, a melyet Buzáth Ferencz képviselő ur tett, olyannak, mint a mely egyedül a községi bíró kezébe akarja letenni a bejelentést. Méltóztassék kötelezni a községi birót, kinek úgyis, mondjuk hetenkint vagy bizonyos időben, kötelessége jelentést tenni a körjegyzőhöz, sőt tovább megyek, a határrendőrség, meg a csendőrség úgyis czirkál ezekben a községekben, azoknak a járőröknek módjukban van naponta, minden második nap a községi biroknál megjelenvén, összeszedni ezeket a községi bírák kezébe letett bejelentéseket és hMatalosan átküldeni a jegyzőhöz és a jegyző utján átküldeni a szolgabíróhoz. A miniszterelnök ur figyelembe fogja venni a községeknek ilyetén természetét ugy a stájer határszélen, mint még jobban az északi és az északkeleti határszéleken, a hol a legtöbben jönnek be, és akkor nem fogja azokra azt mondani, hogy itt egy princzipium kedvéért, mert hisz ez doctrinair álláspont volna, az életnek nem megfelelő intézkedéseket kell tenni. Én csak azért vagyok bátor a miniszterelnök ur figyelmét felkérni , miután véleményét előre kijelentette ebben a dologban; azonban én azt hiszem, hogy ő maga, ha figyelmet fordít ezekre a községekre és a dolog praktikumát veszi, talán mégis eltér az előbb kijelentett álláspontjától és meg fogja találni az ő közigazgatási tudományával azt a módozatot, a melylyel, ha mindjárt nem is kény szeritjük azt a szegény parasztot arra, hogy 20 kilométer utat 24 órán belül egy egyszerű vándor miatt megtegyen, még azt az u. n. nagy princzipiumot nem fogjuk megsérteni. Ennélfogva én arra kérem, kegyeskedjék fontolóra venni a határSzéll községeknek majdnem mindig ilyen természetét, hisz ott alig van olyan rendezett község, a milyenről itt szó van; méltóztassék a dolognak ezt a természetét figyelembe venni és nem doctrinair szempontból venni a kérdést, hanem ugy, a mint a praktikus élet megköveteli. (Helyeslés a haloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! Én elismerem azt, hogy az ország határszélén és olyan vidékeken, a hol nag^n sürüek bár a községek, de kicsik, igen sok község képez egy körjegyzőséget, a melyek aztán meglehetősen el vannak szórva, hogy ott bizonyos nehézséggel jár az, hogy a bejelentést a jegyzőnél kell tenni. Ezt én elismerem. De, t. képviselőház, oly fontossággal biraz az elv, hogy az ellenőrzés hatályos legyen és hogy, a mint előbb voltam szerencsés illusztrálni, mindjárt az első beszMárgásnál megfogjuk a beöíönlést, hogy ón ettől az elvtől eltérni nem tudnék. De beismerem, hogy lehetnek oly vidékek vagy oly esetek, — majd a tapasztalás megtanít bennünket arra, — hogy ha nehézségek vannak, akkor talán találunk majd módot azok legyőzésére is. Talán a végrehajtási rendeletben és később a törvény alkalmazásánál lehet valami módot találni, hogy az elöljáróság utján, a körjegyzőknél vagy ilyen valami módon történjék a bejelentés, — nem akarok obligát nyilatkozatot tenni, — a mi esetleg megkönnyíti mégis a bejelentést az illetőre nézve, a ki bejelenteni tartozik a nála lakást vagy szállást kereső idegent. Talán lehet valamit találni, ami egy kissé könnyít a helyzeten, a mMel azonban nem adjuk fel az elvet, mert azt én semmi körülmények között nem szeretném feladni. Talán a t. képviselő ur belenyugodnék abba, hogy a törvény végrehajtásánál mutatkozó, felmerülő tapasztalatoknál fogva és azok alapján majd intézkedni fogok az iránt, hogy megkönnyítessék ez a teher, a mit itt mindenkire rovunk, a mely teher azonban nem mindennap fordul ám elő; mert elvégre nem nagyon gyakori az az eset, hogy valaki magához befogad egy idegent, miután - pláne figyelmeztetve lesz, hogy jött-