Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-180

180. országos ülés 1903 január 10-én, szombaton. 231 lita van, kikről azt hangoztatják, hogy ők a mi kereskedő osztályunk, őket istápolni kell, mert ha nem volnának, megszűnnék a kereskedelem. Ezeknek legalább 95°/o-a kereskedő. A Tisza-balparti városokban 39.811 a kereskedők lélekszáma, vagyis megint az izraelitáknak mintegy 95°/o-a. Mert most, ha levonjuk a városokat, az azokban lakó kereskedelmi osztályt, a gyermekeket, a nőket, látjuk, mily kevés egyén között oszlik meg a földterület, a mely 5—8°/

0-nyi terjedelemben zsidó kézben van, mint tulajdonos 54, illetőleg 68°/o-nyi ^mennyiségben pedig mint haszonbérlő kezében. És ha igaz az. a mit folytonosan hangoztatunk, hogy a föld birtoka adja meg az erőt, és hogy azé az ország, a kié a föld; ha eltekintünk most attól a sokszor ostorozott és szidott hitbizománytól, a mely kétségtelenül megakadályozza azt, hogy ezek a birtokok is ilyen kézbe kerüljenek, és ba figyelembe vennők most azt a be nem mutatott statisztikát a kis- és a törpebirtokokról, — mert ez itt csak a nagybirtokokról szólt — a melyeket összeszedve most már csinálnak nagy vagy középbirtokokat, vagy azokat megközelítő nagyságú birtokokat: akkor látni fogjuk, hogy ezen Tiszajobbparti és Tisza-balparti országrészeken a föld-területnek majdnem fele már zsidó kézben van. (Mozgás a néppárton.) Elismerem, hogy ez magában véve nem baj, nem hiba . . . Rakovszky István: Dehogy nem ! Zboray Miklós: . . . Nem volna hiba, ha ez a sok föld nem egy bevándorlóit elem kezén volna nagyrészt: a szíij)orulatot. a mint előbb kifejtettem, nem tudom kimutatni, és abból a menynyiségből tisztán az 54°/

0-ot veszem. (Mozgás és zaj a néppárton. Halljuk! Halijuk !) Ezzel a kis statisztikával akartam kedveskedni, (Helyeslés a néppárton.) és reá akartam ezzel mutatni annak a szükségére, hogy igenis gondoskodnunk kell arról, hogy az a galicziai és oláhországi bevándorló el ne lephesse az országot olyan mértékben, hogy a föld-területet teljesen és egészben kisajátíthassa. Folytonosan hallom, — maga az előadó ur is mondotta — hogy bizony a múltban nem történt meg a törvényeknek olyan végrehajtása, a mely a bevándorlást megakadályozhatta volna. Ezt én teljesen aláírom, de megtoldom azzal, hogy félek tőle. hogy a jövőben sem fog megtörténni a törvénynek olyatén végrehajtása, a mely a bevándorlást egészen korlátozhatná. Visontai Soma t. képviselőtársam felhozta azt is, hogy ő azért is óhajtaná ezt a törvényjavaslatot életbeléptetni és kimeríteni, (Halljuk! Halljtik! a néppárton.) hogy az Oláhországból való bevándorlást megakadályozza: a melynek előidézése szerinte a nemzetközi jogba ütközik. Már azért is bele kellene szólanunk szerinte ebbe a kérdésbe, hogy érvényt szerezzünk a nemzetközi jognak, a berlini szerződésnek, és nem tudom még minek. Azt hiszem, t. ház, hogy a midőn Visontai Soma t. képviselőtársam ezt mondja, akkor bizonyos szubjektív érzelmeket is táplál, azon irányban, hogy az a romániai zsidó ott megmaradhasson. Ez emberbaráti szempontból szép és helyes dolog, de én azt hiszem, hogy politikai szempontból a mi beavatkozásunknak abszolúte semmiféle alapja és szüksége sincs. Nincs azért, mert az a bevándorlás megtörtént azelőtt is, mielőtt Romániában meghozták azokat az ipari és egyéb törvényeket, a melyek az ottani zsidóság létfentartását megnehezítették, és meg fog történni azután is, ha ezek a törvények eltöröltetnének ; megtörténik azért, mert a mi fajunk, a mi népünk nem olyan élelmes, nem olyan ügyes; mert gyengébb, és mert jobban kihasználhatják és kizsákmányolhatják. Védelemre van itt szükség; olyan védelemre, a minőre a gyengébb szorul az eresebbel szemben. (Elénk helyeslés a néppárton.) És az az igazi helyes politika, hogy ha látom, hogy népfajunk, hogy az a vidéki lakosság gyönge, akkor megadom neki az eszközöket arra, hogy erősbödjék, és megadom a módot arra, hogy kizsákmányolókkal és a kufárokkal szemben megélhessen. (Elénk helyeslés a néppárton.) Én is azt mondom, hogy igenis nem tapasztalom, nem látom azt, hogy a törvényhozás az uzsorával szemben szigorúan járna el. Igenis azt mondom, hogy nem látom, hogy a kormány a szövetkezetekkel, a pénzintézetekkel, a takarékpénztárakkal szemben, ügyészsége révén olyan erélyt fejtene ki, a melyet kifejteni kötelessége volna, mert megtörténhetik, hogy az ország egyes részeiben sorra egymásután buknak meg a bűnös manipulácziök folytán az intézetek, s a kormány nem emeli föl kezét, hogy a bűnösöket felelőségre vonja és hogy megbüntesse azokat, a kik tönkretesznek egész vidékeket, (Ugy van! a néppárton.) és az ország lakóinak nagy részét megkárosítják. (Ugy van! a néppárton.) Napirenden van, hogy panaszokat hallunk. Felkeresnek engem is oly egyének, a kik egész vagyonukat vesztették el, mert ebben, vagy abban az intézetben bízva, ott elhelyezték azt. A soproni, szombathelyi bankok, továbbá az iparbank és nem tudom én miféle bankok bukása egész vidékeket tesz tönkre, ép ugy mint tönkre teszi ez a bevándorló elem, de valamint azokat nem védi meg a kormány a bevándorló elemektől, ugy nem intézkedik abban az irányban sem, hogy amott a gyengébb pénzét el ne veszítse. Én ebben a törvényjavaslatban sem látom azt, hogy ez alkalmas volna arra, hogy megvédje a szegényt, mert a szolgabíró, a csendőrség kényére van bizva, hogy mit tegyen és hogyan tegyen és tudjuk azt, hogy az a bevándorló faj egyik községből a másikba fog húzódni ezek elől és a mint nem hajtották végre a törvényeket a múltban, ugy minden valószínűség szerint nem fogják azokat a jövőben sem végrehajtani. És ép azért, mert elég garancziát magában ebben a törvényjavaslatban sem látok, de