Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-180

180. országos ülés 1903 január 10-én, szombaton. 221 gos és fontos akeziót befejezni és megcselekedni, azt legjobban bizonyitja egy igen érdekes munkálata, a melyet talán Egán Ede, hattyúdalának lehetne nevezni, de a melyről az én t. barátomnak még tudomása nincs. T. i. hogy mennyiben nem felekezeti kérdés ez, és hogy akkor, ha ott a felső vidéken segiteni akarunk, vállvetetten kell közreműködni és az ország kormányzatának a kezében lévő hatalmi eszközökön kMül egyéb eszközökkel is kell segiteni, hogy, a mennyire lehet, a nemzet és állam felszívó képességével azon elemek, a melyeket még fel lehet szívni, felszMassanak, a melyeket nem lehet felszívni, azok a törvény erejével ártalmatlanokká tétessenek ; de a mely elemeket fel lehet szívni, azokat a nemzet asszimiláló képességével fel kell szívni, becsületes munkára kell szorítani, rá kell szoktatni a tisztességes kenyérkeresetre. Hogy mennyire Egán felfogása volt ez, bizonyitja érdekes munkálata, a melyet ő halála előtt készített. Ezt a munkálatát szerencsém volt elolvasni, mert ő tzt a munkálatát egy hármas-tagu bizottság elé bocsátotta, a mely Bartha Miklós képviselőtársamból, Földes Béla egyetemi tanárból és csekélységemből állott. Hogy ez a munkálat mennyire ennek a felfogásnak nyomán haladt, bizonyltja az, hogy ő ezen igen terjedelmes, mély tudományosságtól áthatott és a legnagyobb ügybuzgalmat feltüntető munkálatában azzal az érdekes kérdéssel foglalkozott, hogy vájjon szemben azon depraváczióval és szomorú állapotokkal, a melyek a felső vidéken előfordulnak, mennyiben lehetne az ottani azon elemeknek egy részét, a melyek arra alkalmasak, s a melyek szintén szegények és nyomorultak, és a melyeket azért vagyunk kénytelenek eltűrni, mert az általános jog és törvény szempontjából, mint honpolgárokat tartozunk itten eltűrni és tőlük nem menekülhetünk, hogy ezeket a zsidó elemeket menynyiben lehetne becsületes munkára szoktatni. Ezen munkálatában azzal foglalkozott, hogy ezen elemeket mennyiben lehetne a földmMelésre szorítani. Ezen munkálatot, sajnos, ő már, azt hiszem, nem adta át a földmMelésügyi miniszternek, már csak azért sem, mert nem az ő részéről lett felszólítva ezen nézeteinek előadására, hanem a budapesti zsidó földmMelési egyesület által; azonban mégis nagyon érdekes világot vet ez Egán munkásságára azon szempontból, hogy igenis, ha azon állapotokon, a melyeket Buzáth Ferencz t. képviselőtársam is itten előadott, segiteni akarunk, ne igyekezzünk az azokon az állapotokon való segítséget ugy előtérbe tolni, hogy a felekezeti gyűlölséget felkeltsük és hogy azt ezen törvényjavaslat keretén belül igyekezzünk megoldani, a mely javaslatnak czéljával ez a munkálat nem is függ össze, hanem vállvetve igyekezzünk két irányban, először, hogy a bűnösökkel, a pusztítókkal szemben, a kik törvénybe ütköző cselekedeteket követnek el, alkalmazzuk a törvényt a maga teljes szigorában, ugy, a mint azt megkívánják ezen kihágások és ezen büntettek, másrészt azokra nézve, a kik becsületesek és becsületes munkára szoríthatók, alkalmazzuk az állami hatalomnak minden erejét és minden hMatottságát, hogy megnyerjük őket a tisztességes és becsületes munkára. Ebben a tekintetben — higyje meg nekem Buzáth t. képviselőtársam — felekezeti különbség nélkül minden magyar embert az ő oldala és az ő felfogása mellett fog találni. (Helyeslés a néppárton.) De, ha kirekesztem már most ezt a kérdést a törvényjavaslat keretéből, akkor nem tehetek egyebet, mint hogy ezt a törvényjavaslatot, a mely nem czéloz egyebet, mint az idegenjognak a mai tudományos és kormányzati felfogásnak megfelelőleg való kodifikálását, nem czéloz egyebet, mint kodifikálását annak a jognak, a mely rendeleti jog alapján már létezik, s nem czéloz egyebet, mint a feltornyosuló szomorú viszonyok folytán a rendszabályok szigorítását, ezt a törvényjavaslatot helyeseljem és pártom nevében is, a mely a felszólalással megbízott, elfogadjam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert mit tervez ez a javaslat? Tervezi azt, hogy elveszi az idegenrendészetet a közigazgatási hatóságtól és átadja a rendészet vezetésére hMatott hatóságnak. Beismerem, hogy az intézkedések némelyike, a mely fokozza a policziális beavatkozást, sok aggodalomra ad okot és kijelentem már most is, hogy azokra a szakaszokra nézve különösen, a melyekről a közigazgatási bizottság és annak t. előadója is elismerte, hogy sokkal erősebb hatalmat adnak a rendészet kezébe, mint a minővel eddig birt, a magam módositványait elő fogom adni és azt is kijelentem, hogy a végleges szöveg elfogadását attól teszem függővé, vájjon a t. miniszter ur és a t. kormány ezen módositványokat menynyiben fogadja el. Azonban, t. képviselőház, nem hunyhatok szemet az előtt, hogyha egyszer szigorú rendszabályokra van szükség, akkor nekem meg kell adnom a módot az államkormányzatnak arra is, hogy szigorúan intézkedhessek és szigorúan működhessék. Már pedig az kétségtelen, Buzáth t. képviselőtársam is belátta azt, hogy az eddigi hatóságok, a melyekre az idegenrendészet bizva volt, sem az 1886-dik évi törvényt, sem az ezzel összefüggő 1888. évi miniszteri rendeletet, sem a toloncz-rendeletet nem hajtották végre, annyira nem, hogy ime azzal a szomorú helyzettel állunk szemben, hogy mikor a magyar kormány ilyen fontos törvényjavaslatot nyújt be a törvényhozás házának, akkor minden statisztikai adatot nélkülöznünk kell, mert annyira sem mentünk az eddigi idegenrendészeti hatóságunkkal, hogy ezen legfontosabb, vitális életérdekünket érintő kérdésről a t. miniszter ur valami statisztikai adatot adott volna nekünk. Zboray Miklós: Megvan! Visontai Soma: Már pedig ha az 1886-diki