Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-180
180. országos ülés 1903 január 10-én, szombaton. 217 Elnök: Az interpellácziók az ülés végén a szokott időben fognak megtéteni, Következik a külföldieknek a magyar korona országai területén való lakhatásáról szóló törvényjavaslat (írom, 196, 242) általános tárgyalásának folytatása. Endrey Gyula jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. képviselőház! (Halljuk! Halljak!) Ezt a törvényjavaslatot a szerint bíráltam meg, vájjon az idegenjognak és rendészetnek a mai felfogások szerinti diszpozicziói mennyiben vannak benne meg és mennyiben szolgálnak azon ezélnak, a mely miatt a ház asztalára kerültek? hiszen az idegenjog és az idegenrendészet megalkotásánál valósággal mindig a »salus rei publicae suprema lex esto« elve szolgál irányadóul. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Katedrái, vagy elméleti nézetek, vagy kormányzati irányzatok, a melyek egy egész ország kormányzatának vagy vezetésének alapjául szolgáltak, az idegenjog és az idegen policziális elvek megalkotásánál bizony hova-tovább háttérbe szorultak. Nagyon érdekes megfigyelni a világtörténelmi átalakulás közepette, hogy miként alakultak át az idegenjog és az idegenrendészet elvei is a szerint, a mint az államnak legjobban felfogott érdekei azt megkívánták, mert az állam-raisonnal — és az állam magasabb érdekeMel szemben minden egyéb szempotnak háttérbe kellett szorulni. (Ugy van! a baloldalon.) Ha visszafelé tekintünk a legrégibb időkbe, nagyon érdekes tapasztalni, hogy volt olyan idő, és erről Ihering, a hires jogtudós »Die Grasfreundschaft in Alterthum« czimü munkájában igen érdekes dolgokat beszél el, a midőn az idegent ugy tekintették, mint a vadállatot. Azt mondták, hogy az idegeneknek szándékait nem ismerik; ha az valami gonoszat elkövet az állam ellen, elillan, a nélkül, hogy remény volna rá. hogy valaha visszatér; nem ismerik sem egyéniségét, sem czéljait, sem felfogását. Azt mondja ennélfogva Ihering, hogy ugy bántak az idegennel, mint a vadállattal, ugy, mint a kMel szemben az államnak minden körülmények között védekeznie kell. Hanem azután, a mint pl. közgazdasági, forgalmi tekintetek merültek fel az államokban és a javak felcserélése a népeket és nemzeteket egymáshoz közelebb hozta, akkor épen az ellenkező irányzatba csapott át az egész világ. Bekövetkezett t. i. az idegenek dédelgetésének a korszaka. Igen, mert akkor azután az a szempont uralkodott, hogy szükség van az idegenre: de mennyiben ? Csak annyiban, a mennyiben az államnak gazdasági erejét és gazdasági tőkéjót emeli. Az lett az elv, hogy az idegent kimélni kell. Ebből keletkezett azután —• a mint méltóztatnak tudni, — az u, n. vendégjog, a rómaiaknál az idegenjog, és hosszú időn át ez uralta a népek történelmében és gazdasági helyzetében a népek felfogását. Sőt azt látjuk, — KÉPVH. NAFLÓ. 1901-—1906. X. KÖTET. hazai helyzetünket is fogom röviden jellemezni, — hogy a középkorban, a mikor pl. a vásárok, vagy a német tartományokban a Messék keletkeztek, valóságos prMilégiumokat adtak az idegeneknek. Körülbelül ezzel esik össze Magyarországon is az a helyzet, a mikor városok keletkeztek, a mikor a vároBok indultak fejlődésnek, és a mikor itt is a kereskedelem és a gazdasági élet iránt való forgalom erősbödött és bizony Magyarország is sok bevándorlónak és idegennek egyenesen prMilégiumokat adott. Hiszen méltóztatnak tudni, a szászok prMilégiuma szintén azon nyugodott, hogy nekik, mint idegeneknek, ide esábitgatás czéljából, biztosítottak mindenféle kMáltságokat, de akkor is tisztán az akkori helyzetnek megfelelő s olyan kMáltságokat, a melyek az állam érdekeinek is megfelelnek, mert a nemzet gazdasági gyarapodását mindig szem előtt tartották. A jellemző főszempont mindig az volt, — és épen ez a döntő az idegen jog kérdésének elbírálásánál, hogy mennyiben van a nemzetnek saját állami vagy gazdasági erejének gyarapítására az idegenre szüksége, és a mily mértékben az államok vagy a városok saját erejükből kiépültek és kifejlődtek, a szerint változott az idegen jogra vonatkozó felfogás is. így pl. a német Hansa-városokban, a melyekben virágzó kereskedelem volt, vagy a velenczei köztársaságban, a hol emelkedett a gazdasági élet, mindig határozottan ellenséges indulat uralkodott az idegenekkel szemben, mert azok önmagukban bírtak azzal a képességgel, hogy a kereskedelmüket, kMitelüket és külforgalmukat saját erejükből elláthassák. Angolországban pl. ugyanabban az időben olyan korszak volt, a midőn az idegeneket roppantul dédelgették, s különösen nagy előszeretettel voltak a német Hansa városbeliek iránt, sőt, a »Magna Charthá«-ban, a mely tudvalevőleg az angol alkotmány egyik alapvető okirata és kútfője, a legmesszebbmenő kedvezmények foglaltatnak az idegenek részére. De mit látunk ezután? Angliában mára XM. században, sőt később a XVI-ikban teljesen átalakul az idegenekre nézve a felfogás. Anglia szüntette meg Európában legelőször az idegenek összes előjogait. Eőleg az u, n. fluktuáló idegenek számára biztosított előjogok szűntek meg. és csakis a munkabíró, szorgalmas, gazdaságilag értékes idegenek számára nyitottak u. n. állandósított kolóniákat az állandó letelepülésre. Hogy az államok változó érdekeihez képest milyen rohamosan változott az idegenekre vonatkozó felfogás, annak példáját Magyarországon láthatjuk legjobban, ha összevetjük Nagy Lajos királyunk és az utána következő Zsigmond királyunk ide vonatkozó intézményeit. Míg pl. Nagy Lajos király, a mint ezt intézményeiből láthatjuk, a legnagyobb mértékben előmozdította hazánkban a külföldieknek kereskedését ; mig ő Prága, Nürnberg, Boroszló, Köln városoknak egyenes szabadalmat és biztatást 28
