Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-179

179. országos ülés 1903 január 9-én, pénteken. 205 engedélyt adni. Avagy melyik községet lehet arra kényszeríteni, hogy egy már más területről kitiltott államellenes magaviseletű embert maga között megtűrje? Ha a törvénynek ezen világos rendelkezése megmarad, el lehetünk arra is készülve, hogy az eljáró hatóság mindenkor a dolognak könnyebb végét fogja venni és teljesen meg fog elégedni, ha a veszedelmes egyéneket járásának területéről fogja eltávolítani, mert hiszen az ország területéről való kitolonezolás igen sok formasághoz van kötve, néha hetekig, sőt hónapokig is eltart, mig az illetőnek illetékességét meg lehet állapítani, ez alatt pedig a deliquensnek fogvatartásáról, felügyeletéről, élelmezéséről is kell gondoskodni. Ez a tapasztalat épen arra kell hogy indítson bennünket, hogy mMel a kitolonczolást leginkább az nehezíti meg, hogy az illetőnek illetőségét nem tudják megállapítani, vétessék fel a törvénybe, hogy az illetőnek nemcsak állampolgárságát kell igazolni, hanem illetékességi helyét is, hogy a rendőrhatóságnak minden, az illető személyére vonatkozó adat kéznél legyen, hogyha okot szolgáltat arra, hogy az állam területéről eltávolíttassák, ez semmiféle akadályokba ne ütközzék. Ugyancsak a 3. §. csak esetleg kívánja meg a külfölditől az erkölcsi előéletnek igazolását. Ez ismét oly intézkedés, hogy mig a belföldieknél az 1886 : XXIL t.-cz. 9-ik §-a egyenesen előírja, hogy ha egy belföldi lakást változtat, más községbe megy át, föltétlenül tartozik erkölcsi előéletét igazolni, az a külföldi pedig csak esetleg tartozik. Azt hiszem, teljesen felesleges bizonyítanom, hogy még inkább meg lehet követelni a külfölditől, hogy igazolja erkölcsi előéletét. (Helyeslés a baloldalon.) Különben ez az egyedüli garancziális intézkedés a törvényben, a melylyel meg lehet akadályozni, hogy rovott multu egyéneknek ne adjanak tartózkodási engedélyt. De t. ház! meg igy sem fogunk czélt érhetni, mert a kitolonezolás, a mely fontos szerepet fog játszani a gyakorlatban, nincs véglegesen rendezve. A bevándorlók egy részét Oroszország szolgáltatja; kik Galiczián keresztül jönnek be hozzánk, java része ott ragad Ausztriában, a salakja hozzánk jön, talán Ausztria maga ide beszorítja őket. A külföldieknek legnagyobb részét azonban Ausztria szolgáltatja. Már most, hogy ha ily osztrák honosokat az országból kitolonczolnak, az osztrák hatóságok az alatt az ürügy alatt, hogy az illetőnek nincs elegendő pénze, hogy a vasúton illetékességi helyére el tolónczoltassék. a határnál egyszerűen elbocsátja őket, azok kerülő utón visszajönnek az országba, s közigazgatási hatóságaink kezdhetik az eljárást elölről. Oroszokat jjedig egyáltalában nem tudunk kitolonczolni, mert csak Ausztrián keresztül történhetnék ez, az osztrák hatóságok pedig nem veszik át ezeket a hozzájuk nem tartozó embereket. Ép ezért a miniszterelnök nr nagy szolgálatot tett volna az ügynek, hogy ha a kiegyezési tárgyalások folyama alatt osztrák kollegájával ezt a közös ügyet is megtárgyaltavolna. (Helyeslés a baloldalon.) Helyeslem a törvényjavaslat második szakaszának intézkedését, a mely szerint a jövőre, hogy ha külföldi valahol megszáll, a szállásadó, vagy helyettese tartozik ezt 24 óra alatt bejelenteni. Ez egyes helyeken eddig is fennállott, jövőre pedig az egész ország területére lesz kiterjesztve. Midőn ezt helyeslem, azon aggályomnak vagyok kénytelen kifejezést adni, hogy ezen intézkedés nem számol a helyi viszonyokkal. Ezen bejelentéseket ugyanis a körjegyzőnél kell eszközölni. Tudjuk, hogy a külföldiek legnagyobb számmal a határSzéll vármegyékben vannak. Ott a körjegyzőnek 10 —12 községe is van, (Egy hang: 30 is!) sőt harmincz is, amint a közbeszóló mondta; a községek roppant el vannak szórva, a közlekedési utakat a patakoknak kiszáradt kavicsos medrei képezik, és ha aztán egy nap a patakok megáradnak, az illető község napokon keresztül el van zárva a külvilágtól. Hogy lehet kényszeríteni a szállásadót, hogy a nála megszálló vendéget a körjegyzőnek 24 óra alatt bejelentse? Sok esetben teljesen képtelen lesz ennek megfelelni. És roppant terhet ró az illetőre, mert ha el is megy a körjegyzőhöz messze távolba, akkor is kérdés, hogy a körjegyzőt otthon fogja-e találni, s igy egy napba bele fog kerülni neki, mig a bejelentést eszközölheti. Én azt tartanám helyesnek, hogy az olyan kisközségekben, hol körjegyzői székhely nincs, hogy az ily bejelentéseket a bírónál is eszközölhesse. (Közbeszólás.) Ennél a törvényjavaslatnál különös az, hogy azt mondjuk, hogy bíró nem tud irni és olvasni s egyszerre oly fontos kérdésnek van feltüntetve az a bevándorlási ügy, hogy azt mondják, hogy a község ezt a munkát végezni teljesen képtelen. Ugyan édes Istenem, ennél fontosabb dolgokat nem végeznek azok a községek ? Hiszen az összes pénzkezelést, az adminisztráczió ügyeit a községi elöljáróság végzi. Akkor tessék kMenni ezeket is a törvény keretéből és tessék az abszolutizmust megteremteni és tessék azután az egész ország kormányzatát államrendőrileg eszközölni és az egész országot gyámság alá helyezni. T. képviselőház! Ezen közbevetett megjegyzések után helytelenítenem kell a törvényjavaslat 8. szakaszának rendelkezését, a mely szerint a rendőri hatóság feljogosittatik arra, hogy közegei által a bejelentést ellenőrizhesse szállodákban és magánházakban. Én ebben az egyéni szabadságnak nagymérvű korlátozását látom. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) A rendőri hatóság már most is annyi sok mindenféle dologra nyer megbízatást, hogy a magánlakásokba behatolhasson. Legújabban a pénzügyminiszter ur is törvényjavaslatát ugy kontemplálja, hogy a finánezokat is fel akarja ruházni ezzel a joggal, a kutatási rendszert akarja behozni. Akkor mondjuk meg, hogy nem alkotmányos államban