Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-179

198 179. országos ülés 1903 január 9-én, pénteken. országot értesíteni arró], hogy miben állnak annak a kiegyezésnek a főbb részletei, mely az ország vitális érdekeit érinti. Mint magyar embereknek jogunk van ezt megtudni, és mint képviselőknek kötelességünk megkérdezni; illesse a kormányt a felelőség, ha még _ma is sötétben akarja tartani az országot! (Élénk helyeslés a szélsőba lolda Ion.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Bálijuk! Ralijuk!) Azon kezdem, a mMel Kossuth igen t. képviselő ur végezte. Az országnak joga van megtudni, hogy mi történt a kiegyezés kérdésében és a kormánynak kötelessége erről nyilatkozni. Ha a t. képviselő ur csak ennyit állit fel kérdésében és nem ment volna tovább, kérdését minden tekintetben jogosultnak tartanám. Nem mondhatom azonban ezt azok folytán, a miket a t. képviselő ur kérdéséhez fűzni méltóztatott, mert a kérdésen túlmenve, már egy előzetes kritikáját méltóztatott adni a kiegyezés létesítése körüli eljárásnak. Kubik Béla: Ahhoz is joga van! Széll Kálmán miniszterelnök: ... De nemcsak annak, hanem a kiegyezés azon tartalmának, melyet a képviselő ur nem ismer, a melyet még csak ezután akar megismerni és akarok én a t. házzal megismertetni, a t. képviselő ur megelőzve az én előterjesztésemet, összeszedi azokat a hézagosan, helytelenül, rosszul, hamisan és endencziózusan előadott kombinácziókból álló ujsági közleményeket és azokat meg is kritizálja. Előre, nem ismerve a kiegyezés valódi tartalmát, ellene nyilatkozik, mielőtt ismerné. Barabás Béla: Hát halljuk a valót! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát igenis, meg fogják hallani, de akkor kell nekem nyilatkoznom és nem előbb — és ez nem titkolózás, mint a t. képviselő ur mondja — a mikor egy formailag is, részleteiben is, szövegében is véglegesen_ tisztázott, aláirt szerződésről számolhatok be. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Ellenmondás a szélsöbaloldalon) Nincsen senki ebben a házban, a ki inkább óhajtja, mint én, hogy mielőbb nyilatkozhassam, mert kívánatos és szükséges, hogy a sok helytelen és tendencziózus híreszteléssel szemben az ország tudja, hogy mi az igazi tartalma az egyezségnek. Nem is szorultam arra, hogy engem bárki figyelmeztessen arra, hogy mi a kötelességem, (Zaj a szélsöbaloldalon.) de anticzipálva nyilatkozni nem lehet szerződésről, mely véglegesen megkötve és formailag aláírva nincs. Magánosok közt is ugy van ez, (Zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon,) mint két államnak a kormánya közt. Mikor szerződési tárgyaknak és egyezményeknek egész hosszú sorozatáról és tömegéről van szó, a szöveg minden betűje határoz, minden kifejezés mérvadó és véglegesen akkor van formailag is befejezve, ha a szöveg is minden részében véglegesen revideálva és aláírva van. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás a szélsöbaloldalon.) Ez megtörténik j a legközelebbi napokban és én az ülések egyikét fel fogom használni, a jövő héten, talán még mielőtt maguk a törvényjavaslatok ide terjesztetnek, arra, hogy a kiegyezésnek tartalmát és lényegét minden részében megvilágítva, egész objektMitással és egészen hMen a t. házzal megismertessem. (Zaj és közbeszólások a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Azt gondolom, belátja a t. közbeszóló képviselő ur is, hogy az ország nincs megkötve mindaddig, mig a törvény az előterjesztések alapján létre nem jön, hogy nincs megkötve ma jobban, mint holnap vagy holnapután és nincsen kevé;bbé megkötve, ha előbb nyilatkoznám, mint a szerződés a kormányok között aláirva nincs. Akkor lesz csak megkötve az ország, mikor a törvényhozás a törvényjavaslatokat elfogadja és azok törvényerőre emelkednek. A mostani egyezkedés csak előkészítése annak, a mi tárgya lesz a törvényhozási aktusnak. Ezt valakinek elő kell készitenio; hiszen 450 képviselő együtt nem tárgyalhat a lieichsrath annyi képviselőjével; a két állam nem tárgyalhat máskép, mint természetszerű megbízottja, és képviselője, a két kormány utján; a két kormánynak ez természetszerű és parlamentáris hMatása; a két kormány eljár a maga felelősége érzetében, legjobb hite és meggyőződése szerint és eljárásának eredményét idehozza a törvényhozás elé. Ez nemcsak természetszerű eljárás, hanem ezt parancsolja a törvény is. Én a törvénynek tettem csak eleget, mert az 1899 : XXX. t.-cz. azt rendeli, hogy a vámszövetség előkészítésére a kormány indítsa meg a tárgyalásokat. Ezek a tárgyalások folytak, ezek a tárgyalások most befejezéshez jutottak az egész vonalon és az egyetértés a két kormány közt létre jött. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Miben? Ha megtörtént a megegyezés, megmond!tatja, hogy miben történt! Zaj. Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondja a képviselő ur, hogy a kormány titkolózik? A kormány nem titkolózik! Kubik Béla: Csak bujkál! (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Beszélhet ilyeneket a t. képviselő ur, a mennyit akar, ilyenekkel hangulatot csinálni nem lehet; az ilyen beszédnek abszolúte semmi alapja nincs. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Micsoda bujkálás van abban, mikor azt jelentem ki, hogy minden iránt nyilatkozom, mihelyt a megegyezés formailag is perfekt lesz, hiszen egy pár nap múlva ez bekövetkezik ? Épen az én érdekemben volna most bebizonyítani, hogy Kossuth Ferencz képviselő ur jogosulatlanul anticzipálva mond ítéletet. (Zaj a szélsöbaloldalon. Egy hang: 0 nem bujkál!) Kossuth Ferencz képviselő ur nem bujkál, az igaz, hanem botorkál tendencziózus czéllal és hézagosan i előadott, helytelen közlemények között és az álta-