Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-176
176. országos ülés 1902 deczember 20-ún, szombaton. 183 Szederkényi Nándor: T. képviselőház! Nagyon röviden felelek a t. miniszterelnök urnak nagyon megnyugtató kijelentésére, hogy t. i, az olasz szerződésnek a borvámklauzulára vonatkozó része január 1-ével felmondatik. Már a nyáron válaszolt a t. miniszterelnök ur az én interpellácziómra, a mely körülbelül hasonló volt a mostanihoz, azonban a t. miniszterelnök ur akkor válaszában csak arra szorítkozott, hogy gondoskodni fog, hogy az uj szerzó'désben, mely Olaszországgal köttetni fog, ehhez a régi borvám-klauzulához hasonló rész nem fog előfordulni. Ez akkor megnyugtató volt, de időközben felhangzott, hogy valószínűleg a szerződések nem fognak felmondatni s igy valószínű, hogy, ha fel nem mondatnak a szerződések, egy esztendőre meg fognak hosszabbodni azok és meg fog hosszabbodni velük egyszersmind a borvám-klauzula is, a mely Magyarország bortermelésére nagy veszélyt rejt magában, A t. miniszterelnök ur oly élénk színekkel és alapossággal fejtegette és fejtette ki azt, hogy a magyar bortermelőkre mily káros hatású a borvám-klauzula főleg azon viszonynál fogva, hogy pl. Olaszországban más a termelés, mások a munka és a tőke viszonyai, mint nálunk, hogy ehhez nekem többet adnom felesleges- Ez igy van, ezt mindenki tudja, tudják a bortermelők is s ennélfogva a meggyőzés arra, hogy miért kell a borvám-klauzulát felmondani, szintén felesleges. A t. miniszterelnök ur, ugy mint én és az egész ház, ebben teljesen egyetértünk. Aggodalom volt az iránt, hogv a szerződések fel nem mondása folytán legalább egy évre meg fog a borvám-klauzula hosszabbodni. Most e tekintetben a t. miniszterelnök ur megnyugtatott, hogy a szerződés fel fog mondatni és igy bizva a t. miniszterelnök ur azon Ígéretében, hogy e tekintetben a magyar bortermelők érdekei meg fognak a jövő szerződésben óvatni, — feltéve, hogy a t. miniszterelnök ur, a mint hiszem, meg is tartja szavát — és hogy semmi gátló körülmény közbe nem lép, tehát a miniszterelnök ur válaszát nagy köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés,) Nagy megnyugtatására fog ez szolgálni az ország összes bortermelőinek. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök: Miután az interpelláló képviselő ur tudomásul vette a választ, (Éljenzés.) azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház a választ tudomásul vette. Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem, méltóztassék helyüket elfoglalni. Következik az interpelläcziók megtétele, és pedig először Rákosi Viktor interpellácziója katonai ügyben a honvédelmi miniszterhez. (Halljuk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Kérem, méltóziássanak helyüket elfoglalni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nincs miniszter!) Rákosi Viktor : Leendő minisztereket látok... Széll Kálmán miniszterelnök: Itt vagyok! Hiszen kint majdnem szétszedik az embert; alig tudok idejutni. Rákosi Viktor: A miniszterelnök ur remélhetőleg nem veszi rossz néven, ha távolléte ilyenkor fájdalmat okoz. T. képviselőház! Tekintettel a 1. háznak karácsonyi türelmetlenségére, azt hiszem, okosabban teszem, ha rövidebbre fogom beszédem, illetőleg interpelláczióm indokolását. (Halljuk! Halljuk í) Nagy változás történt, t. h napokban az ausztriai császárság és a magyar királyság közös hadügyminiszteri állásának a betöltésénél. Krieghammer eltávozott és helyét ítitter von Pitreich foglalta el . . . Madarász József: Ki az? Rákosi Viktor: . . . ítitter von Pitreich! Már bocsásson meg Madarász bátyám, de ezt nem tudom magyarul mondani. (Derültség.) Én azt hiszem, t. ház, hogy Krieghammer távozása mellett meglehetős hidegséggel mehetünk el, mert az ő működése és alakja iránt a magyar nemzet rokonszenvvel soha nem viseltetett (Helyeslés a szélsöbaloldalon.! és a mikor ő megkezdi Grrácz felé való lovaglását, ebben a magyar nemzet részvéte nem kiséri. Egyetlenegy meglepetést sikerült neki csinálni és ez az volt, a mikor kinevezték hadügyminiszternek. Senki sem tudta, hogy jutott akkor hozzá. Az ő működését én személyesen nem ismerem, meg nem kritizálhatom, azt azonban tudom, hogy valami nagy megelégedettséget az országban soha sem keltett. De mMel azt hiszem, hogy sem Ausztriában, sem Magyarországon ahhoz, hogy valaki megbukjék nem elég az, hogy rossz miniszter legyen, én más okokat is keresek az ő távozásában és mMel nagyon kíváncsi vagyok ezen okokra, ez iránt intézek kérdést a miniszterelnök úrhoz, mert Krieghammer ur mindig ellenséges érzülettel viseltetett irántunk, minden kívánságainknak és követeléseinknek makacsul ellene szegült, a nemzet anyagi javait, véráldozatát sohasem kímélte, sőt azok iránt szuverén megvetéssel viseltetett. Van azonkívül egy pontja életének, a mely az egész nemzet felháborodását keltette fel, a mikor a Hentzi-ügyben olyan különös napiparancsot adott ki, hogy azokat, a kik a magyar fővárost a magyarok ellen védelmezték, mint követendő hősöket állította a katonai ifjúság elé. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Akkor nem bukott meg. Más alkalommal sem bukott meg, a mikor kívánságainknak ellene szegült és most egyszerre elteszik láb alól. T. képviselőház ! Ezt nem azért mondom, ne tessék félreérteni, mintha sajnálkoznám a távozása felett. Én ezt csak örömmel mondhatom; de mégis szeretném tudni, hogy mi történt. Mert a