Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-176

176 Í7ö. országos ülés 1902 deczember 20-án, szombaton. melylyel a magyar sajtó, mint a magyar köz­vélemény kifejezője fogadta Veszelovszky Fe­rencz t. képviselőtársam itt mondott első fel­­. szólalását. Az ember azt gondolta volna, hogy épen a békés megértés lehetőségének elérése vé­gett az ő orgánumaik a szónokainkat hasonló elbánásban fogják részesíteni. Emlékeznek a t. ház tagjai arra az előkelő nyugodt, higgadt, tárgyilagos és előzékeny beszédre is, melyet Hodossy Imre t. képviselőtársam tartott e ház­ban, és a mely a magyar nemzeti polikának egyik örökbecsű monumentumát képezi. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Nézzük csak, hogy az ő orgánumaik hogyan fogadták Hodossy Imrének ezt a kimagasló beszédét, (Hall­juk! Halljuk!) Először is a »Narodni Novini«-ben, az ő hMatalos szócsövükben vezérczikk jelent meg, ily czimen: »Szégyen és gyalázat a magyar parlamentnek.« Jól értsük meg, t. ház: a ma­gyar parlamentnek, mint hogyha ez a parla­ment nem volna az övéké is. Az ember azt gondolná, hogy valamely botrány történt e ház­ban. Nem, t. ház; szó szerint: Szégyen és gya­lázat azért, mert meghallgatták Hodossy Imre beszédét. (Mozgás jobb felöl.) És most jön irodalmi méltatása a beszéd­nek : »Hodossy ur behozott a házba öreg, büdös, moslékot, azt szétfröccsentette, hogy bűzétől minden zug megtelt.« (Nagy mozgás a jobbol­dalon ; felkiáltások : Disznóság!) Most jön tárgyi kritikája ennek a beszéd­nek. Azt mondja: »Hodossy Imrének ez a be­széde egy gálád, buta, gyáva, rabulista prókátori támadása és megsértése az egész tót népnek, minden egyes tótnak.« B. Felitzsch Arthur: Botrány! (Ugy van! jobbfelöl.) Haydin Imre: Kérdem, szellemi kocczanás ez ? Nem, ez vak gyűlölet, gyűlölete mindennek, a mi magyar és mindenkinek, a ki a magyarság védelmére kél. Jó ízlésem tiltja, hogy elmond­jam, mily kifejezésekkel illetik a miniszterelnök urat, mily inszinuácziókkal merészkednek még a t. ház elnökéhez, gróf Apponyi Alberthez is. Csak azt jelenthetem ki, hogy ugyanaz a gyű­lölet orgánumaik minden egyes számából kirí, hogy ezek soha máskép nem kezelik a magyar­ságot, mint a legnagyobb gyűlölettel, a leg­nagyobb megvetéssel, lenézéssel és a gúny leg­sértőbb fegyvereMel. Nem tehetek róla, t. ház, a mikor ezt napról-napra olvasom, a mikor napról-napra látom, akkor önként érlelődik bennem a meggyőződés, hogy ezeket az indula­tokat soha kapaczitálassal, hanem csak erővel és hatalommal lehet lebírni. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Nem szeretek saját sze­mélyemmel foglalkozni. Rakovszky István: A várnai választással! Haydin Imre: De mert ez tárgyi összefüg­gésben van azzal a tendencziával, melyet kimu­tatni óhajtok, kénytelen vagyok. Engem kép­viselőházi beszédemért ez a lap egyszerűen gaz árulónak nevezett. Én nagyobb dicsőséget nem ismerek, mint a tótot elárulni a magyarnak. (Helyeslés a jobboldalon.) Én azt tartom igazi árulónak, ki e miatt árulással vádol. (Helyeslés a jobboldalon.) De nézzük azt, miért vádolnak ők engem árulással. Én Hurbán 48-ki szereplé­séről azt mondtam, hogy rablókaland, mint a hogy tényleg az is volt. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Erre azt írják: »Ez az ember me­részeli tót nemzeti felkelésünket rablókalandnak minősíteni*. Hát ők Hurbán hazaáruló vállal­kozását tót nemzeti felkelésnek tartják s akkor ezek az urak tagadják, hogy még mindig liptó­szent-miklósi programm alapján állanak és hogy még mindig az Okoljét, a tót nemzetiségi tar­tományt keresik ? Maga a »Narodni Novíny«, az sem óvatos mindig; t. i. megtámadták őket kí­vülről azért, hogy a tót nemzeti párt elhagyta a liptó-szent-miklósi prograinniot. Erre a »Na­rodni Noviny« védi a tót nemzeti pártot és azt mondja: inkább csak a viszonyokkal és az idő­vel való megalkuvásból csináltuk meg a pro­grammot, de a liptó-szent-miklósi programm, tehát a külön tót nemzetiségi tartománynak eszméje, az minden jóravaló tót lelkében mint örök ideál marad. (Mozgás a jobboldalon.) Mit irt pl. a »Narodni Novini« egy má­sik számában ? »Azt gondolják a magyarok, hogy ők képezik a gyomrot' és mi vagyunk az ebéd benne« ? (Mozgás.) Én mindezeket csak azért hoztam fel. hogy ne ámiísuk magunkat s még inkább ne ámittassuk magunkat. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassék teljesíteni ezeknek az uraknak a követelését és meglátják, hogy holnap jönni fognak mások, kik többet fognak akarni, holnapután mások, kik még töb­bet fognak akarni, és egyszerre ott leszünk ab­ban az áldatlan nemzetiségi viszályban, mely mint Ausztriában, emészti az állam egységét és a polgárok békés megélhetését. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Most engedje meg nekem a t. ház, hogy a Felvidék nemzetiségi izgatásainak egy másik irányára térjek át. Szüllő Géza: A várnai választásra! Rakovszky István: Ez az oka az ilyeneknek! (Felkiáltások a jobboldalon: Nem tetszik ?) Trubinyi János: Nagyon jól beSzéll Rakovszky István: De nem cselekszik jól! Haydin Imre: Engedje meg nekem a t. ház, hogy a cseh-tót egységről és a cseh-tót nem­zetiségi eszme propagálásáról röviden szólhassak. Már két izben volt alkalmam a t. ház előtt ezen propagandának czélját, terjedelmét és módszerét részletesen kifejteni. Nemrég megjelent egy füzet is ezen propagandáról dr. Czambel Samu kitűnő tollából, mely ritka avatottsággal tárgyalja ezt a kérdést és mely, ugy tudom, szét is osztatott a t. ház tagjai közt. Röviden jelzem, hogy a cseh-tót egység egy gondolatból indul ki: hogy a cseh-, morva- és a magyarországi tót nép nem-

Next

/
Oldalképek
Tartalom