Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-176

.176. országos ülés 1902 deczember 20-án, szombaton. 173 deficzittel küzd, a postának óriási deficzitjei vannak, ott a posta mégis csak egyetlenegy hMatalos órát tart, és azt is az istentisztelet idején kMül. Németországban keresztül tudják ezt vinni, itt azonban fiskális szempontok miatt nem akarják a kérdést megbolygatni. T. ház! Voltak manchesteri idők, a midőn a manchesteri sajtó valósággal gúnyolta az efféle törekvéseket. Azonban a manchesteri idők diadalünnepei elmultak, és a manchesteri sajtó az ő győzelmeit nem tudta megvédeni, mert az 1889. évi párisi kongresszus kimondotta, hogy a vasárnapi munkaszünet az igazi szabadságnak követelménye, mert a legigazibb demokratizmus is okvetlenül megköveteli, hogy meglegyen a vasár­napi munkaszünet, és pedig meglegyen minél teljesebb mértékben. T. képviselőház! ügy a családi, mint a szocziális békének, valamint a hazának ép ugy, mint a társadalmi együvétartozandóságnak és a morális együttérzésnek legfőbb követelménye, hogy a vasárnapi munkaszünet szigorúan meg­tartassák. (Élénk helyeslés és éljenzés a nép­párton.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. KMan valaki szólani? Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: T, ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék meg­engedni, hogy csak igen röviden — mert egy fontos törvényjavaslatom van ma a napirenden, a melyet, lehetőleg még ma elvégezni, igen nagy érdek volna — válaszoljak a t. felszólaló kép­viselőtársaimnak. (Halljuk! Halljuk !) Válaszolni óhajtok első sorban arra nézve, a mit Szederkényi Nándor t. barátom mondott, hogy t. i. a kereskedelmi alkalmazottak köteles biztosítására vonatkozólag milyen álláspontot foglalok el. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam volt szMes megemliteni, hogy ez gondoskodásom tárgyát képezi. Már nem egyszer jelentettem ki e házban és külö­nösen a bizottságokban is azt, hogy bizonyos sorrendet kell tartanom az általam a ház elé terjesztendő javaslatokban, annál is inkább, mert ezen fontos szocziálpolitikai alkotások az állam részéről mégis valószínűleg bizonyos anyagi ál­dozatokkal fognak járni. Sorrend tekintetében a legfontosabbnak tartom — és azt hiszem, a t. ház ebben velem • egyet fog érteni — a baleset elleni biztosítást. (Helyeslés.) Remélem, hogy ezt minél előbb nyilvánosságra hozhatom, (Tetszés.) és azután a szakkörökkel való alapos megbeszé­lés után a ház elé terjeszthetem. (Altalános helyeslés.) Hogy a nyugdíjbiztosítás kérdésével is óhajtok foglalkozni, ezt már többször kijelen­tettem s ezzel t. barátomat talán megnyugta­tom. (Helyeslés.) A másik kérdés azután a vasárnapi munka­szünetnek a kereskedőkre való alkalmazása. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, mindnyájan egyetértünk abban, hogy a vasárnapi munkaszünet kérdése az ország­ban hódit, és ez kívánatos és üdvös. Nem kí­vánok általános fejtegetésekbe belebocsátkozni, a mint azt tette a legutóbb felszólalt t. kép­viselőtársam, mert azt hiszem, nagyon helytelen volna, hogyha elvi differencziákról beszélnénk akkor, mikor a gyakorlati kérdésre nézve talán egyetértünk. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem az a kérdés, hogy milyen szempontból óhajtom ezt vagy amazt megtenni; a fődolog az, hogy bi­zonyos dolgot mindnyájan akarunk és ez talán fontosabb, mint az elvi differencziák. (Általános helyeslés.) A vasárnapi munkaszünet kiterjesztését igenis óhajtom én is. (Altalános helyeslés és él­jenzés a néppárton.) Buzáth Ferencz: Csakhogy fogtunk végre egy minisztert! (Élénk derültség.) Zboray Miklós: Fogtunk, de visz! (De­rültség.) Molnár János: Megijedt a dicsérettől! (Fel­kiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk!) Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: De, t. képviselőtársamat szabadjon kérnem, méltóz­tassék megengedni, hogy ebben is fokozatosan haladjunk. (Helyeslés a jobboldalon.) Én azt hiszem, hogy a kereskedői alkalmazottakat ille­tőleg ma már leginkább meg van érlelve az általános nézet, hogy reájuk ki kell terjeszteni a vasárnapi munkaszünetet. (Altalános helyeslés.) Itt akartam kezdeni, de méltóztassék megengedni, hogy mielőtt egy határozott javaslattal, vagy ren­delettel előlépek, előbb kellő megnyugvást sze­rezhessek magamnak az iránt, hogy rendeletem azután tényleg az összes érdekeltek jóakaratú támogatásában fog részesülni. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Hiszen a törvény alapján van módom­ban rendeleteket kiadni, de a rendeletet kiadni és azután azt látni, hogy egypár hét múlva nagy az elégületlenség az érdekelt körökben és azt vissza kell vonni, ez, azt hiszem, nem volna épen a czól­nak megfelelő. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) Méltóztassék nekem megengedni, t. képviselő­társunk, hogy én magamnak meggyőződést sze­rezhessek arról, hogy ez az érdekeltek körében elfogadásra fog-e találni és hogy nem kell-e attól tartani, hogy nem lesznek vele megelé­gedve, (Felkiáltások a néppárton: Kívánják!) mert ha valaki valamit komolyan akar, annak körültekintéssel kell azt csinálni és nem meg­gondolatlanul. (Helyeslés.) Én tehát nem kérek egyebet a t. háztól, mint azt, hogy méltóztas­sék nekem időt adni, hogy meggyőződhessem arról, hogy azt, a mit magam is óhajtok — és reménylem, hogy ebben méltóztatik meg is nyu­godni — (Helyeslés a néppéirton.) megcsinálha­tom-e a nélkül, hogy ez az érdekelt körökben elégedetlenséget keltsen ? (Helyeslés.) Mindezek alapján kérem, méltóztassék a kérvényi bizottság azon javaslatát elfogadni, hogy a kérvények pártolás nélkül adassanak ki a ke­reskedelemügyi miniszternek. Szederkényi Nándor: Határozati javaslaté-

Next

/
Oldalképek
Tartalom