Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-176
176. országos ülés 1902 deczember 20-án, szombaton. 171 "Ügy a szellemi, mint a fizikai munkások számára a 7-dik nap munkaszünetét behozni a törvényhozásnak elodázhatatlan kötelessége, és épen ilyenkor, mikor az egész közönség szinte vágyik már, hogy ezen intézkedések foganatba vétessenek, megdöbbenve kell hallanom, hogy a közigazgatási tisztviselőkre nézve a vasárnapi munkaszünet csak pium desiderium fog maradni. A vármegyei szabályrendeletek most újra módosittatnak, de a köztisztviselők számára csak szűkebb körre lesznek szorítva azok az ünnepek, a hol fel lesznek mentve a munkától és a vasárnapoknak is csak bizonyos órája fog rendelkezésükre állani, hogy kipihenhessék magukat. Mit vétettek ezek a tisztviselők, t. miniszterelnök ur, hogy hat napi nagy és nehéz munka után, különösen most, mikor a törvényhatóságok agyon vannak már terhelve mindenféle munkával, ezeknek egyáltalában ne adassék mód a pihenésre, ne adassék mód vallási kötelezettségeik teljesítésére és különösen arra, hogy családjuknak is élhessenek ? Addig, mig az egész vonalon a vasárnapi munkaszünet nem lesz behozva, azt hiszem, egy különös bajt kell orvosolni. Népünknek különösen a felső vidéken megrontója a pálinkás bolt és a korcsma. (TJgy van! Ugy van! a néppárton.) Ahhoz nem kell specziális törvényhozás, hogy ezt a rákfenét valahogyan kigyógyítsuk, ehhez elegendő a belügyminiszternek egy rendelete, hogy vasárnap és ünnepnapon a pálinkásboltok és korcsmák zárassanak be. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ehhez nem kell bővebb kommentár. A pénzügyminiszternek egyáltalában nem kell félnie, hogy az eráris zsákon bizonyos folytonossági hiányok fognak mutatkozni, (Derültség a néppárton !) mert ha ezek mutatkoznak is, nem érnek fel azzal az erkölcsi haszonnal, a mely abból fog hárulni az országra, hogy népünket az erkölcsi elvadulástól meg fogjuk menteni. ( Ugy van! a néppárton.) Molnár János: Az anyagi zülléstől is! Trubinyi János: Miután az eddigi törvényhozási intézkedések nem biztosithatják kellőkép azt, hogy népünknek erkölcsi érzését megszilárdítsuk, hogy azt az erkölcsi végromlástól, az erkölcsi elvadulástól és anyagi végpusztulástól megmenthessük, ennek a törvénynek módosítását elodázhatatlan kötelességnek tartván, kérem a t. képviselőházat, hogy benyújtandó határozati javaslatomat elfogadni méltóztassék, (Halljuk! Sálijuk! balfelöl.) annál is inkább, mert tulajdonképen kór elemmel fordulok benne a t. kormányhoz és nem utasítással. Határozati javaslatom így szól (olvassa): »A vasárnapi munkaszünetről szóló 1891: XIII. t.-cz. revízióját czélző kérvények azzal a kérelemmel adassanak ki a kormányelnök urnak és általa a kormánynak, hogy egy uj, erkölcsi alapon nyugvó, a munkásosztálynak életviszonyait és vallásos kötelezettségeit kellőleg felölelő és precziz szövegű törvénymódosítást szerkesztessen és a törvényhozás elé terjeszszen.« (ÉlénJc helyeslés a bal- és a szélsobalodáim,) Széll Kálmán miniszterelnök: Az előttem szóló képviselő ur engem is aposztrofált és azt hozzám is intézte; árra kívánok nyi 1 átkozni. A mi a közhMatalnokokat illeti, nem vagyok abban a helyzetben, hogy mást jelentsek ki, mint azt, hogy a mai állapoton valami gyökeres változást tenni ez idő szerint nem •tartok lehetségesnek. Hiszen egy olyan magától gyakorlatilag meghonosodott munkaszünet a hMatalnokoknál is van. Trubinyi János: Délután! Széll Kálmán miniszterelnök: Vannak olyan hMatalok, a hol délelőtt is van. Nagyon sok olyan hMatal van az országban, a legnagyobb része ilyen, künn az országban is, a hol vasárnap szünetelnek. Hát látott már vasárnap a t. képviselő ur adóhMatalt nyitva? Trubinyi János: Én közigazgatási tisztviselőkről beszéltem! Széll Kálmán miniszterelnök: Azok is közigazgatási tisztviselők, általánosságban mind az, nincsen kategorizálva. De más közigazgatási tisztviselőknél is vasárnap a munkaszünet egy bizonyos neme létezik. Hanem azt mondani, hogy ezt most akként fogjuk alkalmazni, hogy egyetlenegy hMatalban vasárnap nem tartozik a tollat a kezébe venni senki, azt, engedelmet kérek, nem lehet. (Ugy van! Ugy van!) Ez abszolúte lehetetlen. Mert az ügyek ellátása néha sürgősség szempontjából azt nem engedi meg. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a szélsöbaloldalon.) Ezt reá kell bizni a gyakorlatra. Trubinyi János: A felekkel érintkezhetnek! Széll Kálmán miniszterelnök: Kérem, konverzálva diskutiálni nem lehet; ezt a bizottságban lehet tenni, de a házban nem. (Halljuk! Halljuk!) Ezt lehetetlen peremptoricze kimondani, ezt a szolgálat érdeke nem engedi meg, ezt rá kell bizni minden minisztériumra vagy hatóságra, hogy időnkint ez iránt rendelkezzék; az annak a belügye. (Helyeslés a jobboldalon és a szélsöbaloldalon.) Ha majd a pragmatika létrejön, lehet ebből valamit belevenni, de akkor sem ugy általánosságban, hogy vasárnap az egész országban a hMatalokban munkaszünet legyen, mert ez lehetetlenség. (Helyeslés a jobboldalon és a szélsöbaloldalon.) Vasárnap is adhatják magukat elő sürgős ügyek, melyekben intézkedni kell. Ha a hMataloknál a szünet ki van mondva, akkor az illető tisztviselő nem köteles intézkedni és nem köteles a hMatalba bejönni. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Méltóztassék tehát ezt a kérdést ugy hagyni, a mint van, mert nem lehet ám minden kérdést egyik vagy másik nézetből, a mely csak egyoldalulag foglalkozik a tárgygyal, elintézni; ez az ügyek felforgatására vezetne. (Helyeslés a jobboldalon.)
