Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-176

176. országos ülés 1902 deczember 20-án, szombaton. 167 ha a ház előtt feltárná legalább azon diiferencziális pontokat, a melyek az osztrák és a magyar álláspont között fennállanak. (Helyeslés a baloldalon.) Egyszersmind szíves lenne felvilágosítást adni arra nézve is, hogy egy esetleg újonnan kinevezendő kormány nem fog-e túlmenni azon kívánalmakon és kérelmeken, a melyeknek teljesítését az eddigi osztrák kormány az országtól megkapni akarta? (Tetszés és helyeslés a néppárton és a baloldalon.) Kérném a t. miniszterelnök urat, mMel nem hiszem, bogy a ház újév előtt még abban a helyzetben lesz. hogy tanácskozhassak, illetőleg e tárgygyal foglalkozhassak, hogy legalább most az ünnepek előtt egy kis felvilágosítást adna minekünk, a kik kimegyünk választóink közé, hogy azokra az esetleges kérdésekre, a melyek igen vitális érdekeket érintenek, felvilágosítást adhassunk. (Helyeslés balfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Két kérdést szíveskedett hozzám intézni a t. képviselő ur. Egyik az, hogy vannak-e garancziák arra vonatkozólag, hogy azon esetben, ha Ausztriában kormányválság állana elő és ott uj kormány venné ät az ügyek vezetését, azok a megállapodások, a melyek a kiegyezési kérdések egy nagy részére nézve köztünk már fennállanak és létrejöttek, átvétetnek-e az uj kormány részéről és nem kell-e újra kezdeni a dolgokat ? A másik kérdés az, hogy mondjam meg és terjeszszem a ház elé, hogy mik azok a differencziák, a melyek a kiegyezésre vonatkozólag köztünk fenforognak, illetőleg nagyok-e ezek a differencziák még, hogy a ház meg tudja Ítélni, vájjon azoknak természete olyan-e hogy a kiegyezés létrejöhet-e, vagy nem jöhet létre, hogy az ország érdekei meg vannak-e óva vagy nincsenek? mert csak ez lehet a czéL A második kérdésre akarok először válaszolni. Én azt gondolom, t. ház, hogy a Kossuth Ferencz t. barátomnak adott válaszban már benne van erre a második kérdésre nézve is az, a mit válaszolhatok. Mert akkor azt mondtam... Kossuth Ferencz: Sok volt benne! Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen az is válasz, ha az ember megmotMálja, hogy miért nem válaszolhat; hát én azt motMáltam meg. Kossuth Ferencz: A hallgatás is válasz! t Széll Kálmán miniszterelnök : ügy van. És én azt az embert nem ismerem, — sem magánügyekben, sem közügyekben, — a kinek nyilatkozata súlyát vagy jelentőségét alább szállította volna az, ha időnkint akárkinek — akár közéletben, akár magánéletben — valamely kérdésére azt mondta, hogy: nem mondhatom most meg, de meg fogom mondani, a mikor a viszonyok megengedik. Én nem egyszer hallottam ilyet a túloldalról is; és ez természetes.Vannak kérdések, • melyeknek idő előtt való megbeszélése lehetetlen, hogy a helyes megoldás érdekében álljon. De senkinek sincs ez érdekében. Hiszen addig, a míg valami nincsen készen, a mig nincsen befejezve, analizálni az alkatelemeit a be nem fejezett tranzakcziónak, megmondani, hogy miben áll egyik vagy másik eltérés, hogy nagy-e, kicsi-e, megvilágítani, miért nem fogadtatott el amott, miért nem fogadtatott el itt egy-egy álláspont, miért utasítottam én vissza, miért utasította vissza az osztrák kormány ezt vagy amazt a kérdéseknek azon komplexusából: engedelmet kérek, ez' annyit jelentene, mint az egész kiegyezést ide hozni, azt a maga részleteiben itt vizsgálat tárgyává tenni, egy oly kiegyezést, a melyre vonatkozólag nem tudom megmondani, hogy kiegyezés-e általában, bogy megvan-e általában ; és már most olyan dologról beszélni, a mi még nincs meg, ez, engedelmet kérek, lehetetlen dolog. Mert ez a kiegyezés csak akkor lesz meg, ha minden pontjában létesül a kiegyezés; addig csak előleges tárgyalásokról lehet szó, a mely előleges tárgyalásokat igenis, a maguk egész részletességében ide kell hozni, a melyekről számot kell adni, mikor már az ember valamiben konkludálhat. Akkor azt mondhatom, hogy ime, hoztam egy operatumot, ezt tessék megbírálni, elfogadni vagy elvetni: vagy pedig beszámol az ember azzal, hogy nem tudtam kiegyezést csinálni, most már álláspontom ez és , propoziczióim az országra vonatkozólag ezek.En azt gondolom, hogy nem lehetséges az, — és t. képviselőtársam maga is be fogja ezt látni, — hogy én most egymás mellé állítsam és felvonultassam a kiegyezésnek egyes kérdéseit és itt mérlegeljem, melyik nagy, melyik kisebb, melyikre vonatkozólag van kilátás arra, hogy megtörténik a megegyezés, melyikre vonatkozólag nem birok engedni én a magyar kormány részéről semmi körülmények között, melyek olyanok, a melyekben Körber miniszterelnök nem bír engedni. Pichler Győző: Arra feleljen, hogy Körber miniszterelnök intrikus-e! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök: Itt most lehetetlen ezt igy elemezni. Eljön az ideje és reménylem, nem hosszú idő múlva, a mikor egész őszintén és minden részletet kitárva itt fogok állani és a képviselő urakat fel fogom, világosítani, kérve a legszigorúbb bírálatot, teljesen, mindenben a ház szigorú vizsgálatát. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi a másik kérdést illeti, azt olyannak tartom, a mely érdemes volt arra, hogy a t. képviselő ur felvetette bizonyos hírekkel szemben. Ilyen hirek többször is keringtek már, keringtek a magyar kormányra vonatkozólag is: nem voltak alaposak. Most keringenek az osztrák kormányra vonatkozólag. Alaposak-e. nem-e, azt én ma, miután ezek a hirek tegnap keletkeztek, meg nem mondhatom. Rakovszky István: Mellékes is! Széll Kálmán miniszterelnök: Mellékes is.