Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-176

,176. országos ülés 1902 deczember 20-án, szombaton. 165 ránk nézve, a mi alkotmányos életünkre nézve (Ugy van! a szélsobaloldalon.) abban, hogy ezen közös szervünk, a ki a mi közös alkotmányos közegünk is, a ki rendelkezik a mi véderó'nk felett, a ki rendelkezik azok felett a nagy anyagi áldozatok felett, a melyeket az ország hoz, nem a mi alkotmányos közegünk, a ki csak czélszerüség szempontjából közös Ausztriával, hanem egyszerűen császári közegnek tekintetik, és egyik táborszernagy után jön a másik, teljesen közömbös Magyarországra, hogy melyik, mindegyik egyaránt csak császári urát akarja szolgálni és nem kMan eleget tenni a magyar alkotmány iránti kötelességeinek, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) A másik dolog, a mi szerintem sérelmes, az, hogy ezekben a közös hadügyminiszteri székekben mindig olyan urak ülnek, a kik sem magyar közjogi ismeretekkel nem birnak, sem pedig a magyar állam nyelvével ismeretségben nem állanak, és a kikkel a törvényes és alkotmányos tárgyalás teljes mértékben meg van nehezítve. Én nem tartom azt lehetségesnek már a mai 67-es állapot mellett, hogy a közös szervek mind magyar emberek legyenek, vagy kizárólag mind magyarul tudó emberek, de hogy egymásután szüntelenül olyanok neveztessenek ki hadügyminiszterekké, a kik a magyar állam nyelvét nem ismerik, a kik nem voltak magyar államjjolgárok, az egyszerű szotiz reánk nézve és egyszerű semmibevevése a mi létünknek. Ha eddig osztrák állampolgár vagj

r osztrák honosságú volt az illető — nem is tudom, mert alig lehet ezeket valahová sorozni — a ki állami nyelvünket nem tudja: a váltakozó rendszer, az igazi dualizmus és paritás azt hozná magával, hogy mikor üresedésbe jön egy ilyen állás, az magyar honpolgárral töltessék be. Hiszen azokban a magas állásokban igen sok jeles és kMáló magyar férfi van, a ki ezt a tisztet a legnagyobb odaadással, császára és királya iránti hűséggel és az ország iránti kötelességérzéssel tudná betölteni. Méltatlan és helytelen tehát reánk nézve, hogy ebben Magyarország létét semmibe sem veszik és a hadügyminiszteri állásra mindig következetesen osztrák állampolgárokat neveznek ki, a kikkel — ismétlem — a tárgyalás teljesen meg van nehezítve. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ez, sajnos, nagy mértékben annak a delegaczionális elfajult intézménynek következménye, a hol lehetett azt látni tervszerűen, hogy az egész működés nem állt másból, mint azon kicsinyes és sokszor férfiatlan hizelkedésből és bókolásból,... (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Rakovszky István: Ugy van! Holló Lajos: . . . a melylyel a magyar delegátus urak óhajtották az ő uraiknak kegyét még ebben a helyzetben is megnyerni, és nem voltak semmiféle olyan férfias és a magyar nemzethez illő követelésekkel irántuk, a melyeket feladataik alapján kellett volna támasztaniok, és a melyek azután törvényes következményekkel is jártak volna. Ezen degenerált és dekomponált helyzet szülte, hogy Magyarország jogaMal semmit sem törődnek, minden ily kinevezés egyszerűen a császár prMát hatáskörébe tartozik, t. ház, minden alkotmányos befolyás és a magyar nemzet lételének minden figyelembe vétele nélkül. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) En tehát e változást tudomásai nem vehetem és sző nélkül nem hagyhatom. Kérem a t. miniszterelnök urat, hogy ebben az irányban az ország érdekeit, ha még most nem késő, most, ha pedig késő, a következő alkalommal megvédeni szíveskedjék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Igen röviden leszek szerencsés nyilatkozhatni. Valóban nem értem esnem tudom, honnan veszi Holló Lajos t. képviselő 111* íí zt, hogy nem alkotmányosan, nem az 1867 : XII. törvényczikk keretében és "nem törvényesen történt volna meg a kinevezés. Ugy történt a maga keletkezésében és a maga végrehajtásában is. Már régóta kijelentette báró Krieghainmer volt hadügyminiszter ur azon szándékát, hogy le kMan mondani. Igen sok ideig ezen szándókát nem hajtotta végre, de cseppet sem volt meglepetés azokra, a kik a dologba be voltak avatva, hogy ez a változás be fog állani. Az ellenjegyzés megtörtént ugy, a mint eddig meg szokott történni, a rangidősebb közös miniszter által, egészen alkotmányosan. Hát hogy miből veszi a t. képviselő ur azt, hogy itt az ország törvényei vagy alkotmányos érdekei, a mint körülirvák, a közös miniszterekkel szemben az 1867 : XII. törvényczikkben, nem voltak megtartva, én a magam rész érői nem tudom. (Egy hang a szélsobaloldalon'- A császári ház minisztere ') Nem a császári ház minisztere. Hiszen császári ház minisztere nincsen. A külügyminiszter a császári és királyi ház minisztere; de ő az. Ez a Pitreich altábornagy pedig, a ki közös hadügyminiszterré kineveztetett, ugy, mint ezt a törvény megállapítja, a törvény szerint felelős mind a két delegácziónak, tehát ő Felségének alkotmányos minisztere az 1867: XII. törvényczikk értelmében. Holló Lajos: Nekünk is alkotmányunk van! Széll Kálmán miniszterelnök: Igenis, az 1867 : XII. törvényczikk értelmében, hisz méltóztatott hallani, igenis, a hadügyminiszter ő Felségének a minisztere, valamint én ő Felségének minisztere vagyok az 1848 : III. törvényczikk értelmében. (Egy hang a szélsobaloldalon : Az országé is!) Egyúttal az országé is. Ez a kongruens összefolyása a miniszterben és a miniszterre bizott végrehajtóhatalomban a koronának és a törvényhozás befolyásának. Ez, gondolom, egészen tiszta sor. A közös miniszternek a hatáskörét az 1867 : XII. törvényczikk írja körül. (Helyeslés a jobboldalon.) Valami degenerálásnl is beszél a t. kép-