Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-176

176. országos ülés 1902 deczember 20-án, szombaton. 163 Holló Lajos: Ha a ház nem határozatképes, lehehetlen ezt tárgyalni. Elnök: Akkor hát az ülést öt perezre fölfüggesztem. (Helyeslés.) {Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Napirend előtt Kossuth Ferencz képviselő ur kMan szólani. Kossuth Ferencz: T. ház! Nagyon röviden fogom a t. háznak becses idejét igénybe venni. A mai ülés valószínűleg az utolsó a ház karácsonyi szünetének megkezdése előtt. Szét fogunk menni a nélkül, hogy értesülve lennénk arról, a mi az országot a jelen körülmények közt legjobban érdekli és méltán érdekli, mert a megoldásra váró közgazdasági kérdések helyes vagy helytelen megoldásától függ a jelen nemzedék jóléte vagy szegénysége. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház! Nem akarok ezzel az alkalommal annak vitatásába bocsátkozni, hogy helyes jogi fogalomnak felel-e meg az, ha majd az önálló vámterület jogi állapotában Ausztriával közösen fogunk az idegen államokkal szerződni, mint a hogy ezt a kormány megtenni szándékozik. Azt sem akarom vizsgálni ez alkalommal, a mi felett már hosszan vitatkoztunk a t. miniszterelnök úrral, — hogy az év végéhez köt-e a törvény és köt-e a Bánffy-Badeni szerződés, a melynek alapjára állított az 1899-iki XXX-ik törvény bizonyos kötelezettségeket, a melyeknek eddig a kormány nem tett eleget. E kérdések felett most nem fogok vitatkozni, mert ismeretes már az igen t. miniszterelnök urnak e kérdésekkel szemben elfoglalt álláspontja ós minthogy övé a hatalom, természetes tehát, hogy az ő nézete érvényesül, akár legyen e nézet helyes, akár nem. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) De azt az igen t. miniszterelnök ur sem fogja tagadhatni, hogy január 1-én életbe lép a külállamoknak bizonyos joga, a melylyel e külállamok nem kötelesek bár szükségszerüleg e napon élni, de tény, hogy élhetnek vele; és az is tény, hogy a t, miniszterelnök ur nem tudja és nem tudhatja, fognak-e élni e joggal, igen-e vagy nem? Ezen bizonytalanság daczára az ország még ma is teljesen készületlenül és lefegyverkezve áll. (Igaz! TJgy van! a szélsöhaloldalon.) Mi pedig, kik hMatva vagyunk az ország érdekei felett őrködni, és a kormány ténykedését ellenőrizni, szét fogunk menni az országban a nélkül, hogy felvilágosítást tudnánk adni megbízóinknak arról, hogy milyen sorsban fog részesülni ez a szegény magyar haza legéletbevágóbb érdekei oltalmazásában. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt a mai napon konstatálni akartam, nem mint hogyha azt remélném, hogy felszólalásomnak ma több hatása lesz a miniszterelnökre, mint más alkalmakkor, hanem be akartam bizonyítani azt, hogy az a párt, a mely körülöttem ül, teljesiti ellenőrző kötelességét, s óvást emel az ellen, a mi történik (Igaz! TJgy van! a szélsöhaloldalon.) és visszautasít magáról minden felelőséget, azért, hogy a kormány nem tartja szükségesnek a magyar közvéleményben erőt keresni, és nem tartja azt sem szükségesnek, hogy az ország törvényhozóit tájékoztassa. (Helyeslés a szélsöhaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én is igen röviden fogok válaszolni a hozzám intézett kérdésre; nem is annyira kérdésre, talán inkább egy bizonyos szemrehányásra, a melylyel t. képviselőtársam végezte beszédét, t. i., hogy nem tudja az ország, hogy mi sors vár reá. Az ország annyit tud és tudhat, hogy az 1899. évi XXX, t.-cz. értelmében és rendeletéből a magyar kormány tárgyal az osztrák kormánynyal egy olyan, hosszabb időz-e, tíz évi időtartamra kötendő vámszövetség létesítése czéljából, a milyen időre körülbelül eddig — 1867-től 1897-ig háromszor— az eddigi vámszövetségek köttetni szoktak. Azt is tudja az ország és a t. képviselő ur is, hogy ezen tárgyalások, melyek igen sok és nagyon nehéz fázisokon mentek keresztül, még végleges befejezést nem nyertek; addig pedig lehetetlen — ezt már egypárszor igyekeztem a ház előtt igazolni — a tárgyalásokat, melyek nincsenek lezárva, a t. ház elé terjeszteni, (Helyeslés a jobboldalon.) Magam is sajnálom, ezt és higyje meg a t. képviselő ur, nem rajtam múlt, hogy ma már egy végleges állásfoglalásról nem adhatok értesítést és nem tehetek nyilatkozatot. Sajnálom, mert én is azt óhajtottam volna, hogy ennek az évnek a vége előtt ezen kérdésben tökéletesen tisztán lássunk; hiszen többször kifejeztem azt a törekvésemet, hogy véglegesen tisztázzuk a kérdést Ansztriával. Én azon voltam, hogy ezen egyezség a kölcsönös méltányosság alapján ós az ország valódi gazdasági érdekei egyetemének az egész vonalon való megóvása mellett létesüljön. Most sem akarom feladni a reményt, hogy a kiegyezés ezen alapokon mindkét állam joga és méltányos érdekeinek számbavételével és egyeztetésével létesülhet. De bármit hozzon is a legközelebbi jövő, én azon leszek, hogy a t. házat az összeülése utáni ülések egyikén tájékoztassam e kérdésben. Különben sem választ el bennünket ettől hosszú idő, mert hiszen a ház üléseit csak annyi időre fogja elnapolni, a mennyi időt az ünnepek feltétlenül igénybe vesznek. Egy megjegyzést teszek mindenekelőtt a t. képviselő ur előadásának arra a pontjára, hogy a Bánffy-Badeni egyezség alapján állunk. Méltóztatik tévedni, nem ezen az alapon állunk. Az az egyezség egy vámszövetségi tervezet volt, mely előterjesztetett mindkét parlamentben, hogy beczikkelyeztessék. Ez nem történvén, létesült az 1899 : XXX. t.-cz., a mely a viszonosság alapján fentartotta a régi állapotokat • de igenis azokat az egyes 21*