Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-175

156 175. országos' ülés 1902 deczember 19-én, pénteken. hitel az ilyen birtokra nézve csaknem elveszett; azonban annál inkább és annál nagyobb fokban fog elóallani a személyes hitele ennek a kisgazdának, a melyet aztán igen jól értékesíthet a hitelszövetkezeteknél, a melyek nagy örömünkre mind nagyobb mértékben és számban fejlődnek e hazában. Egyúttal addig sem lesz teljesen lábra állítva a törpebirtokos, mig az örökösödési törvényt is meg nem változtatjuk akként, hogy ne lehessen elaprózni a jószágot olyan mértékben, mint eddig. Ennek kapcsán, midőn hozzájárulnék az illető kérelemhez, vagyok bátor a következő javaslatot benyújtani: »a 27. és 28. számú kérvények pártolólag adassanak ki az igazságügyminiszternek*. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Visontai Soma: Én a magam résziéről a legmelegebben pártolom Molnár János igen t. képviselőtársam határozati javaslatát. Azt hiszem, hogy az államnak legmesszebb menő érdeke az, hogy a kisebb exiszteneziákat fentartsa és az élet anyagi viszonyai közt legalább abban az oltalomban részesítse, a mely oltalmat az állam saját keretében belül nyújthat. Ha már a mai napság nincsen anyagilag abban a helyzetben az állam, hogy a romlásba induló kisebb embereket megvédje az elpusztulástól, ne segítse elő ezt a romlást törvényeMel abban az irányban, hogy ezeket a törvény alapján még azon legszükségesebbtől is megfoszszák, a mi az ő életük tengetéséhez, az emberi méltósághoz viszonyított fen tartásukhoz szükséges. A végrehajtási törvény keretén belül vannak már olyan dispozicziók, a melyek megtiltják a végrehajtást vezetőnek azt, hogy a végrehajtást szenvedőtől az ő iparának fentartásákoz, mesterségének üzéséhez, az ő élelmezéséhez szükséges tárgyakat végrehajtással el lehessen tőle venni. Nagyon sajnálatos körülmény az, a melyre Molnár János t. képviselőtársam felhívta a t. miniszter ur figyelmét, hogy a törvénynek ezt a rendelkezését sehol az országban nem tartják meg. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Nagyon különös a helyzet. Ha magánember ós jjolgár erősebben zúdul fel egy köztisztviselő ellen, mint a hogy a törvény megengedi és túlmegy a határon, akkor ez hatóság elleni erőszakot képez és a polgárt megbüntetik. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ha pedig a végrehajtó a törvénynek teljes tudatában oly sérelemben részesiti a polgárt, a mely bizonyos körülmények közt helyrehozhatatlan, akkor azt mondja a volt igazságügyminiszter, Erdély Sándor t. képviselőtársunk, hogy forduljon jogorvoslathoz és igy segítsen a dolgon. Pedig ez, a mint a t. igazságügyminiszter is tudja, sok esetben lehetetlen; nemcsak azért, mert a végrehajtással megfosztják az illetőt a legszükségesebb ipari készleteitől, teljesen megakasztják abban, hogy ő és hozzátartozói a legszükségesebben részesüljenek és iparát ugy, a hogy, folytathassa; nemcsak ezért, de azért is, mert oly helyzetet teremtenek a végrehajtás által, hogy teljesen kMetkőztetik mindenéből és jogorvoslatért nem folyamodhatik, mert az minden körülmények közt költségekkel jár. Még messzebb megyek. Necsak a végrehajtóra nézve legyen fegyelmi vétség, a mikor rosszhiszemüleg a törvény ellenében jár el a szegény ember zaklatásával, pusztításával és megkárosításával ; (Igaz! TJgy van! a néppárton.) szerintem az ügyvédi fegyelmi törvényekbe is felveendő, hogy az ügyvédi jogsegély sem terjedhet oly messzire, hogy tudatosan, a törvény megsértésével egyes embereket megfoszszon az önfentartás legszükségesebb eszközeitől, hogy aztán utólag a törvény értelmében járjon el és keresse a jogorvoslatát. Ennélfogva, t. képviselőház, a magam részéről elfogadom, hogy a kérvények ebből a szempontból pártolólag adassanak ki az igazságügyminiszternek. Megjegyzem, hogy Molnár János t. képviselőtársam ama felszólalását is helyeslem, a mely a kisgadák fentartására vonatkozik. Erre nézve ma már az egész czMilizált társadalomban megérett eszméken felépülendő u. n. otthonvédelem szükséges. Ebben az irányban is jó lesz, ha a t. kormányzat gondoskodik kellő törvényekről. Ennélfogva elfogadom Molnár János t. képviselőtársam határozati javaslatát egész terjedelmében, t. i. hogy mind az igazságügyminiszternek, mind a pénzügyminiszternek pártolólag adassanak ki a kérvények. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. KMan valaki szólani? A mennyiben nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter ur kíván szólani. Plósz Sándor igazságiigyminiszier: T. képviselőház ! Már más alkalommal volt szerencsém kijelenteni, hogy a végrehajtási törvény revíziójával foglalkozom. (Helyeslés.) Kénytelen vagyok vele foglalkozni, mert hiszen a polgári perrendtartás nem léphet életbe a nélkül, hogy a végrehajtási törvény ne módosulna; ha pedig már hozzányúlunk egyszer, azt hiszem, nem szenved kétséget, hogy a törvénynek nemcsak ama tételeit kell, hogy módosítsuk, a melyek a perrendtartással vannak összefüggésben, de más tételeit is, a melyek kirívó hiányt képeznek, orvosolnunk kell. Annak idején lesz tehát módunk arról beszélni, megvitatni azt, hogy mennyire terjeszkedjünk ki különösen abban az irányban, a melyet ezek a kérvények hangoztatnak. A magam részéről mindenesetre kívánatosnak tartom, hogy a végrehajtási törvényben megengedett beneficium competentiae kiterjesztessék ; hogy annyira-e, a mennyire e kérvények óhajtják, vagy nem, arra nézve nem nyilatkozom, és felette veszedelmesnek tartom, hogy ma, ilyen rövid felszólalások keretében állást foglal-