Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-175

148 275. országos ülés 1902 dexzember 19-én, pénteken. A kérvény a pozsonyi radikális körből indult ki, de ez engem egyáltalán nem riaszt vissza attól, hogy ezt a kérvényt teljes mértékben pártoljam. Igaz, hogy a t. kormányelnök ur azt állítja, hogy a választók számát felemelte, de csak a Bánffy-féle hires összeíráshoz képest emelte fel, de ez a felemelés is oly csekély, a mint azt Holló Lajos t. képviselőtársam kitűnő indokolá­sában kimutatta, hogy épenséggel nem haladás az. Szeretném látni, ha a t. miniszterelnök ur arra lenne szMes egyszer válaszolni, hogy meny­nyi volt a választók száma 1848-ban, a mikor pedig az ország népessége nem tett ki többet 10 milliónál, holott ma a hMatalos adatok sze­rint 20 millió és azok közül a választók száma csak egy millió. A mit Holló Lajos t. képviselőtársam em­iitett volt, azt én ismételve akarom említeni, hogy a volt nemzeti párt ebben a kérdésben úgyszólván engageálva van. (JJgy van! a hal- és a szélsöbaloldalon.) Az 1896-ik évi indemnitási vitában épen gróf Apponyi Albert, a nemzeti párt akkori elnöke nagyszerű, igazán Tacitus­hoz méltó módon ostorozta szarkazmussal és gunynyal azokat az állapotokat, a melyek épen a városokban léteznek. A városi elem ma tel­jesen függő elem. Annak gerincze, a polgárság, csaknem teljesen megszűnt. (JJgy van! a hal- és a szélsöbaloldalon.) Ha iparosainkat méltóztat­nak meghallgatni, azok véleményéből csakhamar meg fognak győződni, hogy vannak iparágaink, melyekben 10.000 önálló iparos is van, de a legtöbbnek nincsen segédje. E tizezer közül nincsen többnek választói joga, csak ezernek, a többi teljesen expropriálva van és semminemű joggal nem bir. Midőn ezeket az állapotokat tekintem, azt látom, bogy van ugyan törvény elég, de jog kevés és igazság is kevés. (Ugy van! Úgy van! a hal- cs a szásöbaloldalon.) A mi az igazságot illeti, azt látom, hogy vannak emberek, a kik 50—60 korona egyenes adót fizetnek és válasz­tói joguk még sincsen, mert pl. két dűlőben van a szántóföldjük, az egyik dűlő az egyik határban, a másik a másik határban és ez már elég ok arra, hogy a választói jogtól elüttesse­nek. Ekkép aztán olyan emberek, a kiknek adó­juk az egyik vagy a másik czimen a czenzust meg nem üti, ámbár 50—70 korona direkt adót fizetnek, nem birnak választői joggal. Azonkívül képtelenség is a mostani válasz­tási törvény. A miniszterelnök ur bizonyára igen tájékozva van e törvény tekintetében és tudni fogja, hogy ezek az állapotok tarthatat­lanok. Nyilatkozzék a miniszterelnök ur arra nézve, van-e ország a kulturállamok közt, a hol ilyen vagy csak hasonló választási törvény léteznék, mint a mienk? Az 1899: XV. t.-cz. értelmében kénytelen volt a miniszterelnök ur rendeleteket adni ki, mert nem lehetett a tör­vényt máskép végrehajtani. HMatkozott a 74-ik évi választási törvényre, ez ismét visszautal bennünket az 1835 :V. t.-cz.-re. Ez a törvény aztán beszél az úrbéri negyedtelekről. Ámde ezeket megállapítani nem lehet. (Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Pozsony, Sopron, Vas, ós Zala vármegyék központi választmánya kijelentette, hogy az úrbéri negyedtelek megál­lapítása abszurdum, (Tetszés a bal- és a szélső­haloldalon.) Hogyan jártak el aztán az egyes központi választmányok? ügy, a mint a keres­kedelemügyi miniszter ur tudhatná, ha itt lenne, hogy az ő választókerületében vannak községek, a melyeknek 12 ezer lakosuk van és csak 9 választóval birnak. Igaz, hogy az általános statisztika szerint némileg szaporodott a választók száma; de olyan kerületekben, a melyekről tudták, hogy ellenzéki kerületek, kiirtották a választókat. (Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldalon..) Ott van Trencsén vármegye! Hasonlítsák össze a Trencsén vár­megyei jelenlegi adatokat az 1896-iki ada­tokkal! Azt hiszem tehát, nem szabad ezt tovább igy folytatni és nem szabad szisztémát csinálni abból, hogy egész társadalmi osztályokat lenyű­gözzenek, nem szabad félni a szocziáldemokra­táktól, vagy bárminemű más demokratáktól: tessék, jöjjenek be, lássuk egymást szemtől-szembe és döntsük el a kérdéseket. (Élénk tetszés és helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Felkiáltások bal felöl: Ez volna az igazi liberá­lis felfogás!) Akár radikális forrásból származik is te­hát e kérdés, akár más forrásból; szívvel-lélek­kel támogatom a kérvényt, (Tetszés a balolda­lon.) mert attól tartok, hogy a boszu pillanatá­ban mégis csak ki fogják eszközölni ezt a jogot. (Ménk helyeslés és tetszés a néppárton és a szélsőbaloldalon.) Rátkay László: Visontai Soma! Visontai Soma: T. képviselőház! Őszinte örömmel tölt el az a beszéd, a mely most hang­zott el dr. Ernszt Sándor t. képviselőtársam ajkáról, mert az arról győz meg engem, hogy még olyan pártok is, a melyek bizonyos tekin­tetekben ellentétes irányon haladnak, azon jo­gok és igazságok terén, a melyek az államra nézve alkotó elemet és tényezőt képeznek, egye­sülnek és vállvetetteh küzdenek a szabadság­jogokért. (Igaz! Ugy van! a néppárton). Holló Lajos t. képviselőtársam beszédében már reámutatott arra, hogy mennyire érett gyümölcs már a választói jog kiterjesztése par­lamentáris küzdelmeink közepette és valóság­gal ugy vagyunk vele, hogy a 48-iki teljes át­alakulásnak egyik akadályát épen az képezi, hogy ugyanazon társadalmi körök, az az állami rend és az a parlament, a mely a mostani választói jogot és a mostani demokratikus társadalmi és politikai szervezetet a prMilégiumok lerombolá­sának köszönheti, ma a választói jogot prMilé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom