Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-175

175. országos ülés 1902 deczember 19-én, pénteken. 141 Dedovics György jegyző (olvassa): A pozsonyi községi közigazgatási tanfolyam hallgatói egyévi önkéntességi kedvezmény megadását kérelmezik. Daróczy Aladár előadó: A pozsonyi községi közigazgatási tanfolyam hallgatói azt kérik, hogy a védtörvény 25-dik §-ában foglalt kedvezményt a képviselőház a községi közigazgatási tanfolyamokra is kiterjeszsze, illetve azokat a fentnevezett törvény czikk illető szakaszában körülirt tanintézetek közé felvenni méltóztassék. Több alsóbbrendű iskolát hoznak fel kérelmük indokolására, a mely iskoláknak hallgatói ezen kedvezményben részesülnek. A kérvényi bizottságnak az a véleménye, hogy ez kiadandó lenne a honvédelmi miniszter urnak. Elnök: Elfogadja a ház a kérvényi bizottság javaslatát? (Elfogadjuk!) A kérvény kiadatik a honvédelmi miniszter urnak. Dedovics György jegyző (olvassa): Idősb Soós István és társai a szeghalmi tagosítás felülvizsgálását kérelmezik. Daróczy Aladár előadó: A kérvényi bizottság javaslata szerint ezen kórvény mint res judicata visszavétel végett a ház irodájában lenne leteendő. Elnök: Elfogadja a ház a kérvényi bizottság javaslatát? Elfogadtatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Szilágy vármegye a hazai ipar fejlesztését kéri. Daróczy Aladár előadó: Szilágy vármegye törvényhatóságai a hazai ipar fejlesztése érdekében kérvényt nyújtottak be a képviselőházhoz. Ebben a kérvényben kérik, hogy helyes közgazdasági politika létesítése által a hazai ipar fejlesztése biztosíttassák. A kérvényi bizottságnak javaslata az, hogy ezen kórvény a kereskedelemügyi miniszternek adassék ki. (Helyeslés.) Rátkay László jegyző: Molnár János! Molnár János: T. képviselőház! Teljesen méltányolom Szilágy vármegye kérvényét, a hazai ipar fejlesztését illetőleg, mert én is, sajnosán, azt tapasztaltam, hogy nemcsak egyesek, hanem különösen olyan faktorok is. a melyeknek első sorban volna hMatásuk a hazai ipart pártfogolni, e tekintetben nem fejtenek ki olyan erélyt, mint a milyen kellene. így pl., t. képviselőház, (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) a vármegyék, a városok, községek, szóval a törvényhatóságok mennyi papirt, nyomtatványt, könyvet, tollat, tintatartót, tintát, vonalzót, irószekrényt, iróállványt igényelnek és használnak, és vájjon ki néz az után, hogy a papir, a levélpapír, a nyomtatványok, a pénztári, adókezelési, nyilvántartási stb. könyvek magyarországi iparosok, magyarországi gyárak, magyarországi kereskedők által legyenek előállitva. (ügy van! TJgy van! a hal- és a szélsöbaloläalon.) Azután, t. képviselőház, a vármegyék, városok, községek hMatalszolgái és szolgáinak ruházata, sipkák, kalapok, kabátok, köpenyek, mellények, nadrágok, csizmák, mind ezeken a gombok, rojtok, zsinórok és bélések vájjon magyar posztóból, magyar kelméből, magyar bőrből, magyar gyárakból, magyar kereskedőktől és magyar iparosoktól kerűlnek-e ki ? (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloläalon.) Azután a vármegyék, városok és községek évenkint milliókat és milliókat költenek közmunkaügyekre, de arról,-vájjon az útkaparók és egyéb munkások seprői, ásói, kapái, kaszái, kajjaró készülékei, vasgereblyéi, kupaczmérői, csákányai, lapátai, vájjon a különféle jelzőtáblák, kilométer-kövek, magyarhoni anyagból, magyar iparosok és magyar kereskedőktől kerültek-e ki, azt senkisem kérdi. És végül, t. képviselőház, a mi a legfontosabb — mert ez nemcsak milliókat és milliókat, hanem százmilliókat vesz minden évben igénybe, — a vármegyék, városok és községek gyakran építkeznek, az adózók nem kis naegterheltetésére emelnek községházakat, iskolákat, kórházakat, laktanyákat stb., de hogy vájjon azok a falitáblák, térképek, kályhák, takaréktüzhelyek, és gyakran egészen készen hozatott ablakok, ajtók, kőlépcsők, fedőcserép, kőlemezek ós számos egyéb felszerelési tárgyak magyar ipar gyártmányai-e, magyar kereskedőktől származnak-e, magyar anyagból vannak-e, azt ismét nagyon ke\esen keresik és kutatják. Igaz, t. képviselőház, hogy — miként mindezt a nyitramegyei gazdasági egylet szintén, majdnem szórói-szóra, felpanaszolta — vannak anyagok és vannak tárgyak, a melyeket a külföldről olcsóbban és tökéletesebb alakban lehet behozni. De ha mindig csak erre nézünk, akkor soha sem juttathatjuk a magyar ipart abba a helyzetbe, hogy ez is ugyanazon árakon és ugyanoly tökéletesen állíthassa ki a, tárgyakat. (Helyeslés balfelöl.) Ezek kapcsán, t. ház, midőn hozzájárulok a jelen kérvényhez, vagyok bátor a következő határozati javaslatot előterjeszteni (olvassa): »A 265. számú kérvény ne csak a kereskedelemügyi miniszternek adassék ki, még pedig pártoiókg, hanem a belügyminiszternek is azon kérelemmel, hogy utasítsa a vármegyéket, városokat és községeket, hogy mindennemű anyagi szükségleteiket hazai anyagból, — ha csak egyáltalán létezik — továbbá hazai iparosok és hazai kereskedők által elégíttessék ki.« (Élénk helyeslés balfelöl.) Rátkay László jegyző: Major Ferencz! Major Ferencz: T. képviselőház! Teljes mértékben pártolom az imént felszólalt t. képviselőtársam által felhozott és a valóságnak egészen megfelelő fejtegetéseket, valamint az ő határozati javaslatát; de mikor az iparfejlesztésről szólok, kell, hogy rámutassak más faktorokra is, a melyek hMatva vannak arra, hogy a magyar ipar valahára egyszer már Magyarországon virágzásnak induljon. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Hogy ez megtörténhessék, erre nézve csak egy szurrogátum az, a mi felhozatott. Az iparfejlesztésnek legnagyobb tényezője magának az ipartörvénynek minél sürgősebben