Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-174

lik, országos ülés 1902 deczember 18-án, csütörtökön. 133 meinek és nagy nevének, sietett az ő halála után rövid idő alatt összerakni filléreit, hogy számára két emléket alkosson. Egyet a fővárosnak sírkertjében, az ő hamvai számára, és emlékezetének megőrzésére, egy mauzuleum czéljára, egy másikat a neki állítandó szobor számára. Nekem volt szerencsém már a t. házban jelentést tenni arról, hogy a társadalom erre a czélra olyan nagy összeget gyűjtött össze, a mely mindkét czélnak. a mauzeíeum és a szobor költségének fedezésére elégséges. Az az összeg kamatok nélkül körülbelül 800.000 koronát tesz ki, azóta kamatostul jelentékenyen meghaladja ezen összeget. Én kijelentettem a t. házban már egy alkalommal és azért nem volt illetékes az, a ki nekem szememre vetette, hogy valami titkos kéz visszatartja a fővárost attól, hogy Kossuthnak szobrot emeljen, és azért nem volt igaza Bátkay képviselő urnak és ha őt felvilágosítom, maga is be fogja látni, hogy igazságtalan és a mi még több, igaztalan volt velem szemben, hogy a titkos kéz nem lehet más, mint én, — ismétlem, hogy egy alkalommal már megmondtam — és sajnálom, hogy ő rosszul emlékezve, ezt így releválja — hogy én soha semmit sem tettem olyan irányban, hogy Kossuth Lajos szobrának felemelését késleltessem, (Elénk helyeslés jobbfelöl.) nem fogok tenni semmit ezután sem. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) és a főváros a technikai munkálatokra szolgáló idő leteltével a pályázat kihirdetésében, a szobor elkészítésében eljár szabadon, tetszése szerint és a szükséges pénzösszeg együtt lévén és meglévén az előfeltételek, a szobor el fog készülni és óhajtom is, hogy az a maga rendes utján elkészüljön, (Helyeslés jobbfelöl.) Gondolom, hogy ez után jogom volt azt mondani, hogy nem volt igaz a vád, a melyet ellenem emeltek. (Helyeslés jobbfelöl.) Higyje meg nekem Bátkay képviselő ur, és ezt egész határozottan mondom, hogy igaztalan akkor is, a mikor engem azzal vádol, hogy én érzelmi politikát hirdetek ebben a házban, vagy megfordítva, a házat intem és tanácsolom a háznak, hogy ebben a kérdésben érzelmi politikát ne kövessen, és mégis magam követem, de a csúnyát, a meghunyászkodás érzelmének a politikáját. Rátkay képviselő urnak ezt az inszinuáczióját én visszautasítom. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Én egyetlen egy kérdésben sem. olyanban sem, a mi az érzelem szférájától el nem választható, vagy a minek egyik vagy másik kiágazása vagy vonatkozása abba belenyúlik, nem követem a meghunyászkodás politikáját, (Ugy van ! jobbfelöl.) és épen ezért utasítom el magamtól azt a gyanúsítást, mintha én nemtelen, csúnya, vagy akármiféle más hasonló érzelemtől hagynám magamat vezettetni. (Ugy van! jobbfelöl.) Legkevésbbé vezettetem pedig magamat a meghunyászkodástól, mert ezt nem is ismerem. (Helyeslés jobbfelöl.) Engem ítéljen meg bárki akármilyen szigorúan, tegye ezt joga szerint, de igaztalan velem szemben és el sem fogadom senkitől sem, ha bármi kérdésben bármily téren, bármily helyen, bárhol és bárkMel szemben nekem a meghunyászkodás érzetét imputálja. (Elénk helyeslés jobbfelöl,) Én Kossuth Lajosról ott is ugy beszélek, mint itt, (Helyeslés jobbfelöl.) ugy és nem máskép, ugy, a hogy érzek, ugy, a hogy nyilvánosan és a hogy négy szem közt szoktam beszélni, nyilatkozom ott is, a hol közelében állok annak, a kinek felelőséggel tartozom és a kinek első tanácsadója vagyok ez idő szerint. (Elénk helyeslés jobb felöl.) És ha nem igy éreznék, ha a meghunyászkodás politikáját követném, akkor mondhatnám-e, a mit előbb mondtam, hogy: óhajtom Kossuth Lajos szobrát! (Élénk tetszés jobbfelöl.) Most áttérek a konkrét kérdésre. (Halljuk! Halljuk!) Konkrét indítvány adatott be az iránt, hogy e ház járuljon egy aranynyal Kossuth Lajos szobrának költségeihez. Ugy tudom, hogy a főváros nem ezt kérte, hanem anyagi hozzájárulást kért, ez pedig nem anyagi hozzájárulás, ügy tartom, hogy vannak dolgok, vannak kérdések, a melyekről őszintén kell nyilatkozni, a melyekkel kellő őszinteséggel kell szembeszállani, mert a kérdést kikerülni nem szabad sem nekem, sem önöknek. Én kifejtettem már ebben a házban őszintén, mik a nézeteim Kossuth Lajosról. Gondolom, hogy ha én őt ugy jellemeztem, a hogy ő bennem él, az önöknek nem tetszhetik vissza, hisz azt önöknek is el kell ismerniök, hogy melegebben nem éreznek iránta. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Kifejtettem azt is ebben a házban, hogy én azokból az okokból, a miket akkor bőven elmondtam, — mert az érzelmek ütközésében, az érzelmek félreértésében ebben a kérdésben veszedelmet látnék, — hogy tehát azokból a magas szempontokból ezen országnak nagy és életbevágó érdekei miatt azt óhajtom, hogy ez idő szerint törvényhozási aktus ne létesüljön Kossuth Lajos kérdésében, (Zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ez az!) mert vagy az akar ez lenni és ekkor nyiltan meg kell tennünk, vagy nem akar az lenni, és ekkor nem szabad megkerülni azt egy aranynyal. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ézt én nem tartom helyes útnak. Egyedül helyes megoldásnak csak azt tartom, a mi az én álláspontom ma. (Halljuk! Halljuk!) Miután szükség nincs rá, mert ez a szobor, a mely óhajtom, hogy létesüljön, létesül a nélkül is, az ily kerülő utón való állásfoglalást, a mit nem akarok más néven nevezni, (Mozgás a szélsöbalold.alon.) én a magam részéről sem helyesnek, sem ezen ház méltóságával, sem Kossuth Lajos emlékével ós a hozzáfűzött kegyelet mélységével és érintetlenségével megegyeztethetőnek a magam részéről nem tartom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ez az én néze-