Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-170

170. országos ülés 1902 deczember 13-án, szombaton. 7 ezek tisztán pénzügyi, adózási kérdések. A kifejezésre azért helyezek súlyt, mert az elvi kifejezés maga egy igen fontos kifejezés, és én azt a pénzügyi egyezmény kérdéseibe ugy bonyolítani, hogy ebből azután elvi, esetleg politikai következtetések vonassanak le, megengedhetőnek nem tartom. Én megszavazom e törvényjavaslatot, miután látom, hogy itt mást tennünk nem lehet és miután ez nem bizalmi kérdés, a kormány iránt, hanem a köztünk és Horvátország között fenforgó ügy további bonyolításának kérdése. ÉQ ezt az eszközt Horvátország részére megtagadni hajlandó nem vagyok, mert ebből Horvátország részéről súlyos vádak keletkezhetnének irányunkban, mintha mi Horvátország iránt a 68-iki törvénybe lefektetett kötelességeinket nem akarnók teljesiteni. Én tehát megszavazom e javaslatot azé^t, mert azon kötelezettségeket teljesiteni kívánom és a vádnak alapot nem engedek juttatni, miután nem birom felfedezni azt, hogy ezen provizórikus törvényjavaslatnak oka az volna, hogy a kormány mulasztást követett volna el, mert ezen pénzügyi egj ezményt nem a t. kormány, hanem a regnikoláris bizottságok intézik. T. képviselőház ! Miután a regnikoláris bizottságok működésüket folytatják és én hiszem, hogy ezen évben dűlőre is fogják juttatni, nem kívánok ma a kérdésnek érdemébe belebocsátkozni, prejudikálni sem kívánok részemről bizonyos számításoknak, megvárom az eredményt; akkorra, mikor az összes akták, az összes iratok előttünk lesznek, és megbírálhatom azokat lényegükben és egész terjedelmükben, tartom fenn a bírálatot. Részemről e szerint e javaslat elé akadályokat vetni nem óhajtok, hogy esetleg Horvátország a mulasztást a mi nyakunkba hárítsa és a vádat reánk vesse. Nem is akarok ezúttal sem rekriminácziókba, sem az ottani dolgok bírálatába bocsátkozni; egyáltalában nem akarok egy szót sem mondani, a mely talán a pénzügyi egyezménynek ilyen vagy amolyan alakban való megzavarása, akár a testvéri érzésnek bizonyos tekintetben csonkítására vagy kisebbítésére szolgálna. Én hiszem, és meg vagyok arról győződve, hogy a mi történt, a mint a múltban, ugy a jövendőben, igazságot fog nekünk szolgáltatni, és igazolni fogja azt, hogy nagyobb méltatlanságot és igazságtalanságot Horvátország nem követett el senkMel, mint velünk, midőn az ő gyűlöletének összes mérgét reánk kívánja borítani. Magyarország az ő földjükön egyetlenegy emberrel sem jelent meg soha, hogy ott erőszakot alkalmazzon, vagy az ő nemzetiségi, nemzeti fejlődésüknek útját állja. Azt nem mondhatjuk, hogy ők hasonlóan jártak volna el velünk szemben. Csak ennyit akartam most mondani, különben megszavazom a provizoriális törvényt. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Én a dolognak pénzügyi részéről nem kívánok szólani; ezt talán az én t. barátom, a pénzügyminiszter ur majd megteszi. Én csak arra vonatkozólag akarok pár megjegyzést tenni, a mit Kossuth Ferencz t. barátom, mielőtt az ülésbe bejöttem — gondolom, napirend előtt — a maga részéről konstatált. Hát én is konstatálom, hogy azon mende-moDdák, pletykák, a melyek a hírlapokban és némelyikben rosszakaratulag megjelentek, — hisz ilyenek most ugy teremnek, mint a gomba — egygyel megszaporodtak, azzal tudniillik, hogy t. barátom nálam járt Buclán, éjfélkor és a többi. Ezek mind a legképtelenebb dolgok. Én vele — mint tegnap is előadtam — beszéltem itten az országházban, abban a szobában, a mely nekem rendelkezésre van bocsátva; ott keresett fel engem Kossuth t. képviselő ur talán már a múlt hét végén. Köztünk egy politikai beszélgetés folyt, semmi egyéb. Ebben az én t. barátom a legjobb hazafias szándékból azzal a nemes intenczióval,, a mely őt közügyekben mindig jellemzi, bizonyos kérdéseket vetett fel, bizonyos kéréseket, illetve felhívásokat intézett hozzám. Ezekre azt mondtam, hogy nagyon sajnálom, de nem mehetek ezeknek tárgyalásába bele, mert ezeket a kérdéseket, a miknek nagy részével magam is foglalkozom, ilyen kijelentésekkel, a miket Kossuth Ferencz t. barátom kért tőlem, elintézni és megoldani nem lehet. Azok annak idején majd a képviselőházban szőnyegre kerülnek. Köztünk tehát semmiféle tárgyalás, alkuvás, pláne én nálam fenn, pláne este nem volt. Örülök mnidig, ha Kossuth Ferencz t. barátom meglátogat, de hozzá ez idő szerint már igen régen nem is volt egyáltalában szerencsém. Én csak megerősitem ugyanazt, a mit Kossuth Ferencz t. barátom maga is mondott, minden ilyen mende-mondának és pletykának a világból való kilóditása czéljából. (Helyeslés a jobboldalon.) A mit a dolog érdemére akartam mondani, azt megmondottam tegnap, megmondotta Kossuth Ferencz t. barátom is. Sajnálom, hogy kívánságainak nem tehettem eleget; ő tegnap ki is fejezte, hogy bizalmatlanságának egyik oka az, hogy neki tagadó választ voltam kénytelen adni. Ezek olyan beszélgetések voltak, a melyek — gondolom - politikusok között, akár a többséghez, akár a kisebbséghez tartoznak, mert közérdekről és aktuális kérdésekről van szó. — mindig meg vannak engedve, sőt szükségesek, (Helyeslés.) mert az eszméknek kicserélése és egymás álláspontjának itt ebben a házban és künn is való kölcsönös megbeszélése az ügyeknek nem ártalmára, csak hasznára van; (Ugy van! a jobboldalon.) az országnak és a tanácskozások higgadtsága és nyugodtsága érdekében szükséges parlamenti viszonyoknak ez — gondolom — csak javára, csak előnyére fog válni, nem pedig hátrányára. (Helyeslés a jobboldalon.) Es mindazok, a kik egyik vagy másik esetben és most ebben bármilyen czélból rosszakaratulag gyanúsítást akarnak az e termen kívül, de