Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-174

122 17í. országos ülés 1902 deczember 18-án, csütörtökön. őt, figyelmeztettem, hogy mennyire könnyelmű vagy, könnyelműségedben túlhajtod a humanizmus határait, hogy te, mikor humánus vagy az idegenekkel szemben, saját gyermekeiddel szemben inhumánusan jársz el, és a legnagyobb szívtelenségét, sőt kegyetlenséget gyakorlód saját gyermekeiddel szemben. Ez be is következett. Hát az állam részéről is ilyenforma luxus volna a humanitásnak ilyen túltengő gyakorlása, hogy a magyar állameszmével ellenséges érzületű, a magyar állam ellen ellenséges irányban működő egyének, a kik a magyar államot elhagyják, a haza iránti szeretet megtagadásával a külföldön keresnek egzísztencziát, s onnan a hazájuk ellen törnek, az állam részéről még segélyeztessenek, és ha ide visszatérni akarnak, abból a őzéiből, hogy itt, államellenes iizelmeiket hatályosabban folytathassák, ebben ők meg ne akadályoztassanak. Hiszen van erre elegendő példa. Tudjuk, hogy Amerikában van egy pánszláv propaganda, a melyet különösen az Oroszországból kMándorlóttak űznek ott, a kik az oda kMándorló magyar állampolgárokat épen a pánszláv tendencziák sikeresebb előmozdítása czéljából még a vallásuktól is eltérítik és az ortodox egyház kebelébe viszik. Megengedem, hogy nehéz azt mindig konstatálni, hogy azok a kMándorlottak tényleg vettek-e részt államellenes üzelmekben, mert ilyen messziről nagyon nehéz azt megállapítani; de már könnyebben megállapítható akkor, mikor egyes ily jelenség, a mit most felhoztam, fenforog. Ha épen azért, hogy a magyar állameszme ellen folytatott izgatásaikat itt benn folytathassák és a hazában benmaradt és a hazához ragaszkodó polgártársaink közt szélesebb mederben terjeszthessék a pánszláv propagandát, akarnak visszatérni, olyanok, kik Amerikában teljesen a pánszláv propagandának kezeibe dobták magukat és vallásukat is elhagyták, ez már csak evidens bizonysága rájuk nézve annak, hogy ők államellenes üzelmeket folytatnak. Már most befejezve felszólalásomat, megengedem azt, hogy talán ez irányban a végrehajtási intézkedésekben történhetik gondoskodás, különösen felszólalásomnak második részét, a visszatérés meggátlását illetőleg, a segélyezés, a támogatás megvonása tekintetében azonban lehetne e §-ban intézkedni, bár én a t. miniszterelnök ur elhatározására bízom, hogy akarja-e a törvénybe felvenni erre vonatkozó módosításomat, vagy pedig más úton-módon, jelesül a végrehajtás keretébenakar-e gondoskodni ezenmindkét czélnak a megvalósításáról. Különben módosításom így hangzik: Az első bekezdés után iktattassák be a következő: »De abból« — t. i. az alapból.— ^semmiféle támogatásban vagy segélyezésben nem részesíthetők az olyanok, a kik künnlétük ideje alatt a magyar állam ellen ellenséges magatartást tanúsítanak, vagy ilyen irányú izgatásban részt vesznek.« (Helyeslések jobb felöl.) Széll Ká!mán\ miniszterelnök: Mindenekelőtt figyelmeztetem a t, házat, illetőleg az igen t. elnök urat, hogy a 30. §-ban, a melyen már keresztülmentünk és a melyet már nem lehet módosítani, egy sajtóhiba van, a melyet, gondolom, ki lehet korrigálni, a részletes tárgyalás befejezése előtt, mert a sajtóhibák kikorrigálását a házszabályok megengedik, még a harmadik olvasásánál is. A 30, §. igy szól: »A 11. §. 2-ik bekezdésének, ugy a 27., 28. és 29. §-oknak rendelkezéseMel ellenkező megállapodások érvénytelenek.« Ennek nincs értelme, mert ugy kellene lennie, hogy: »a 11. §. 2-ik bekezdésével.« E szerint a »nek« rag igazítandó ki »vel« ragra. Ez tisztán sajtóhiba, és ezért kérem, legyen kegyes a t. ház megengedni, hogy ezt kiigazíthassuk, és hogy a t. elnök ur elrendelhesse, hogy a 30. §. harmadik szavában a »nek« rag kicseréltessék a »vel« raggal. Elnök: Erre nem szükséges a t. ház határozata. A sajtóhiba igy is ki fog javíttatni. Széll Kálmán miniszterelnök: A mi már most a tárgyalás alatt levő szakaszhoz tett módosításokat illeti, Sághy Gyula t. barátom már az általános vita folyamán fölemiitette ezt a kérdést és ebben tökéletesen igaza van, de ez annyira magától érthető, hogy magam részéről nem is tartom szükségesnek ennek felvételét. Hiszen a kMándorlási alap czélja humanitárius és nemzeti érdekek szolgálása, arra tehát csak nem szolgálhat, hogy azok, a kik a magyar állam és a magyar nemzet ellen izgatnak, részesüljenek benne. Szépséghibának tartanám azonban, ha a törrenybe ilyet belevennénk. (Igaz! Ugy van!) Különben a végrehajtás arra a bizottságra van bizva, a melyben minden minisztérium képviselője ott ül. Ennélfogva csak nem lehet feltenni, hogy bizottság ilyen embernek bármiféle segélyt is juttasson. Annak kijelentésével, hogy a módosítás fölösleges, kérem a t. házat, hogy ezt ne fogadja el, t. barátomat pedig felkérem, hogy szíveskedjék azt visszavonni, mert magától értetődőnek tartom, sőt a dolog természetében is van, hogy az eljáró bizottság a legnagyobb szigorúsággal fog ragaszkodni ahhoz, hogy az, a ki a magyar állampolgárságot megtagadta, vagy a magyar állam ellen izgat, csakugyan semmiféle segélyezésben ne részesüljön. (Helyeslés.) A mi magát a szakaszt illeti, magam is vagyok bátor a 35. §. első bekezdésénél egy hiány pótlását javaslatba hozni és egy szócskának beiktatását módosításként ajánlani. Máitegnap voltam szerencsés hosszasabban kifejteni, hogy mily nagy szempont az, hogy kMándorlóit honfitársaink felé nyújtsuk kezünket. A mig ők magyar állampolgárok, joguk is van hozzá, és óhajtjuk, hogy minél nagyobb számban magyar állampolgárok maradjanak, hogy el ne veszítsük őket és hogy inkább erősítsük az összekötő szálakat. Erre szolgálnak azok a jótékonysági szempontok és a szellemi szükségletek, a melyekre nézve a szakasz intézkedik. De hogy ebben