Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-174

120 Í74. országos ülés 1902 deczember 18-án, csütörtökön. és ezek a garancziák írásban is statuáltassanak a részére, hogy az bármikor a kezében legyen, azért vannak strikte felhozva oly fontos pontok, a melyek a kMándorlás momentumánál a leg­lényegesebbek. Miután ón a kMándorlót az egész utón megvédeni óhajtanám, sőt akkor is, ha ki­száll, ennélfogva egyedül a vitelbér pontos meg­jelölését kevésnek tartom, mert a kMándorlók legnagyobb része Amerikába megy és ott nem­csak a viteldíj, hanem az ellátási dij is nagy sulylyal esik latba. Tehát az ellátási diját is a hajón előre fixálni kell, hogy útközben és az ut végén ne legyen módjában a szállító vállalkozó­nak a kMándorlótól többet követelni, mint a mennyi előre megállapittatott. Ez vonatkozik az egyik pontra. A másik pontra vonatkozólag még tovább óhajtanék menni. Ha a kMándorló megérkezik Amerikába, tökéletesen elszakadtnak látszik a hazától, mert nincs semmiféle szál a szubjektív momentumokon kMül, a mely őt a hazához kötné. Mi egy törvényt alkotunk azon czélból és azon intenczióból, hogy a kMándorlót ott a tengeren túl is oltalmazzuk; ennélfogva szük­ségesnek tartom, hogy ez oltalomról és az olta­lom minőségéről neki is tudomása legyen. Ha őt hosszú utján egy szerződés kiséri csupán Magyarországból, cikkor ebbe a szerző­désbe vigyük bele a törvény összes garancziáit, a melyeket igénybe vehet akkor, a midőn meg­szorul, vagy a mikor haza akar térni. Azt óhaj­tanám ennélfogva, hogy a szerződésbe — hi­szen az úgyis blanketta lesz — vétessenek bele ezen törvénynek mindazon szakaszai, a melyek a kMándorlónak a szállítóhoz való viszonyát a törvény szerint szabályozzák, a melyek a bün­tetésre vonatkoznak, illetőleg a melyek a szál­litó-vállalkozónak, esetleg meghatalmazottjainak törvényellenes cselekedeteMel szemben némi ol­talmat nyújtanak, és a melyekben meg van irva, hogy hova forduljon akkor, mikor künn az ide­genben igazát keresi ezen szállítók visszaélései ellen, vagy mikor véginségben haza akar térni. Hiszen mikor az a kMándorló elmegy Magyar­országból, sőt még a mikor itt van, akkor sem tudja, hogy mi van abban a törvényben, mert az csak egy nagy fikczió, hogy az állampolgá­roknak a törvényt ismerni kell. Ismerniök kel­lene, de nem ismerik, mert ha csak a minimá­lis garancziákat is tudnák az állampolgárok, már sokkal könnyebb volna a kormányzat és sokkal könnyebben tudnának ó'k maguk exisz­tálni az államban, mert jogaikat, ténykedésük határait maguk meg tudnák állapítani, ós akkor az a töméntelen kihágás, bírságolás etc,, na­gyobbrészt eliminálva volna. Annái szükségesebb tehát, hogy még itthon felvilágosittassék az ál­lampolgár jogairól és kötelességeiről. Még in­kább szükséges, hogy mikor elszakad az ide­genbe, mikor tanácsadója nincs, legyen előtte az a szerződés, a melyben le vannak irva összes jogai és ennek • a törvénynek összes garancziák Kérem tehát, méltóztassék elfogadni indítvá­nyomnak azt a részét is, a melyben azt kérem, hogy mindaz, a mi ebben a törvényben a kMándorlóra jó, a mi őt a szállitó-vállalkozó üzel­mei és visszaélései ellen megvédi és a miben ő ez ellen orvoslást talál, benne legyen a szerző­désben, mert csak azt viszi magával ki a hazá­ból ; mert ez az, a mihez fordulhat és a minek szárnyán visszajöhet. Kérem módositványom el­fogadását. (Helyeslés.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselő­ház ! A t. képviselő ur két módosítást óhajt felvétetni ebbe a szakaszba. Az egyik módosí­tás az, hogy az 5. pontba, a hol meg van álla­pítva, hogy a viteldijakat számban és szóval a szerződésekbe fel kell venni, azt is fel akarja vétetni, hogy a hajón az ellátási ' dijak, ha a szállítás a tengeren történik, a szerződésben kitétessenek. Nekem ez ellen semmi kifogásom sincs, mert én is azt akarom, hogy lehetőleg garancziák nyújtassanak és szereztessenek a kMándorlók részére minden túlkapás, vagy min­den esetleges visszaélés ellen. Különben, ha az állam szerződik valakMel, akkor gondoskodni fog arról is, a mint ez a javaslatban benne is van, minélfogva nem lehet többé tartani olya­noktól, mint a milyenek eddig előfordultak. Azonban nekem semmi kifogásom sincs az ellen, hogy ez felvétessék az 5. pontba. Stiláris szem­pontból talán jobb volna, ha nem ugy történ­nék, mint a hogy ezt a t. képviselő ur kívánja. A képviselő ur ugyanis azt mondja, hogy vétes­sék fel a szövegbe, hogy: »hajóval való utazás­nál az ellátási dijak . . .«, e helyett azonban jobb lenne, ha igy mondatnék: »5. a viteldíjnak és hajón való utazásnál az ellátási dijnak« stb. Simonyi Semadam Sándor: Elfogadom! Széll Kálmán miniszterelnök: így jobb textu­ália tekintetből. Beszélő alakban jó az, a mit a kép­viselő ur kMan és azt gondolom, hogy a t. kép­viselő urat ez vitte is arra, hogy módosítását akkép szövegezze, hogy a hajón való szállítás alkalmával a hajón való ellátási dij is felvétes­sék. De a törvénybe jobb, szövegezése szempont­jából, ha azt igy viszszük keresztül: >A viteldíj és hajón való szállítás esetén az ellátási díjnak megjelölését számokkal és szavakkal.^ (Helyeslés jobbfelül.) A képviselő urnak második módosítása abból áll, hogy azok a rendelkezések, a melyek a vállalkozóra vonatkoznak, és a melyek kMán­dorlók és azok biztosítása érdekében tartalmaz­nak intézkedéseket, a szerződésben magában is helyet foglaljanak és ott kinyomassanak. (Hall­juk! Halljuk!) Ez, azt hiszem, helyes lesz, ha megtörténik, csak az a kérdés, hogy szükséges-e ezt a tör­vénybe beletenni vagy nem? Minthogy azonban a végrehajtásnál amúgy is akként szándékozom intézkedni, hogy ezek, ha nem is valamennyien. felvétessenek, bár az sem volna nagy dolog, ha valamennyit felvennó'k, kijelentem, hogy ugy fo­gom végrehajtani a törvényt, hogy ki fogom

Next

/
Oldalképek
Tartalom