Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-173

102 173. országos ülés 1902 deczember 17-én, szerdán. hogy az olasz kormány állított fel most nem régen ilyen szervezetet Newyorkban, és ezt az olasz kMándorlási hatóságot egyszerűen becsukatta az amerikai kormány és még azt sem engedte meg, hogy Elise-Islandba vándoroljon át működésével. Ezzel csínján kell bánni, mert ismétlen), csakis az államok territoriális jogának respektálásával szabad kMándorolt hazánkfiaMal az érintkezést fentartani. Ez vezet azután rá arra a kérdésre, a mit Csernoch János t. képviselő ur tárgyalt itt, és egész alaposan bizonyos irányban. Mert az ottani lelkészkedésnek és egyházi fenhatóságnak a kérdése sem olyan egyszerű. En igenis azon vagyok, hogy a vizitátori méltóság vagy stallum helyett egy vikarátus állíttassák fel, és igyekszem ebben a római, általában a hierarchikus aggályoknak lehetőleg elejét venni, igyekszem azokat az aggályokat egy hosszasan vezetett tárgyalás és, remélem, sikerrel vezetett tárgyalás során eloszlatni. (Altalános helyeslés.) És az a támogatás, a melyben engem a herczegprimástól kezdve végig a magyar katolikus püspöki kar a maga resszortjában és ügyeiben, s a többi egyházak lelkészei is részesítenek, az a buzgó, lelkes, odaadó támogatás, az az állandó érintkezés, melyben velük vagyok e kérdésben, azt hiszem, biztosit arról, hogy ebben a kérdésben a létező nehézségeket sikerül majd leküzdenem. Én csak köszönettel tartozom — s ezt már most másodszor teszem, — azért, hogy engem a katolikus püspökök mindegyike, s különösen azok, kikhez e kérdésben speczialiter fordulok, a legodaadóbban támogat. Épen ugy támogatnak a többi felekezetek egyházi férfiai és hatóságai is, a mennyiben rájuk szükségem van, és az amerikai kMándorlás szempontjából rájuk is van szükségem. Azonban nagyobb érintkezésben állok e tekintetben a román kMándorlást illetőleg, ahol fentartom a nexust, s fentartoin azon határvonalak között, — s ez legyen egyúttal válaszom a Hegedüs Loránt képviselő ur által elmondottakra — a mely határokat nekünk kell első sorban respektálnunk, hogy t. i. nekünk semmi román polgár ügyébe beavatkoznunk nem szabad, de az oda időlegesen, vagy hosszabb időre kMándorolt magyar állampolgároknak vallási ügyei igenis érdekelnek bennünket, és valamint más állam teszi, ugy nekünk is jogunk van az érintkezést ezen a téren fentartani és ápolni. (Általános élénk helyeslés.) Holló Lajos: Küldjék ki oda Molnár ajrátot! Széll Kálmán miniszterelnök: Mielőtt a tegnap hallottak némelyikére áttérnék, még válaszolok egyes, ma hallott dolgokra. Azt mondja gróf Wilczek többek között, hogy ő nem tartja egészen helyesnek a törvényjavaslat több határozmányának azt az intézkedését, hogy a minisztériumra bizza a részletes rendeleteknek a kibocsátását, mert mint mondja, az utóbbi időben — s ez talán czélzás akart lenni reám, — igen sok olyan törvényt hoztunk, a mely rendeletekre bizza a kérdések részletes elintézését. Gr. Wilczek Frigyes: Az utolsó évtizedekről beszéltem. Széll Kálmán miniszterelnök: Én magamra veszem, és állítom, hogy az utolsó évtizedben, pl. az egyszerűsítési törvénynyel idejöttem a ház elé, és kértem e törvényben azon elvek lefektetését, és azon elvek kimondását, a melyek akár törvényben, akár pedig elvi szempontból igenis organikusabb hatáskörökbe és törvényesen megállapított eljárásba ütköznek. Ezeket mind törvény által állapítottam meg, de a mi azután az egyszerűsítést illeti: a megyei közigazgatási kezelést, a járási, a községi kezelést, az árvaügynek és mindazon ügyeknek kezelését, a melyek ott előfordulnak, a kézbesítésnek, a kihágási eljárásnak, a büntetéspénzek dolgának, a kihágási, a pénzügyi kihágási dolgoknak kezelését, azután a közigazgatásnak egy másik nagy terrénumán az árvaügyeket a megyékben, járásokban és a községekben: mindezeket én igenis rendeletekre biztam azon törvényekben, és, gondolom, helyesen jártam el, s a belügyi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával lesz alkalmam számot adni a t. képviselő uraknak arról, hogy micsoda vaskos kötete az egyszerűsítési rendeleteknek bocsáttatott ki, a melyek alkalmasak lesznek arra, — mert meghallgattam az egész országnak minden kMáló szakférfiát, vagy legalább sok szakférfiát, mert rajtunk kMül is vannak az országban elegen ilyenek, hogy az eljárást minden téren megkönnyítsék. Továbbá tiz ilyen rendeletet bocsátok ki, a melyek most már lassanként életbe fognak lépni: január 1-én, avagy a jövő év közepén ; nagy részük már ki is van bocsátva, csak kettő vagy három van még hátra. Azt hiszem, hogy ezek a közigazgatás reformját nemcsak hogy előkészítik, de magát a közigazgatást mértföldekkel viszik előbbre, mert egyszerűsítik azt. Krasznay Ferencz: Hogy egyszerűsítenék, a mikor egy egész könyvtárt képeznek maguk a rendeletek ? (Mozgás a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen épen ez a felületes ítélkezés; kérdezze meg a t. képviselő ur azt az alispánt, a szolgabirót, hogy ha nekik rendeletben megmagyarázom az egész országban egyformán, hogy az akta első keletkezésétől, az akta felvételétől és az akta beérkeztétől kezdve végig mit kell tenniök, és hogy kell eljárniok: hogy ha ezt nekik útmutatással, részletes körülírással és mintákkal megmagyarázom, hogy ez mennyire egyszerűsíti számukra az eljárást. Azok az emberek tudják, hogy hogyan járjanak el, ha sok rendeletet kell is elolvasniok; sokkal jobban tudják, mint azok, a kik keveset vagy semmit sem olvastak és semmit sem tudnak, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) hanem eltulajdonítottak maguknak valamit nagy felülete-