Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-153

84 153. országos ülés 1902 november 21-én, pénteken. akarnak, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A t. honvédelmi miniszter ur ma is már ismételve súgta nekem: »ha tiszt akar lenni az illető.« (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon^) Tisztázzuk a fogalmakat ebben is, mert én nem hiszem, hogy a középkori vagy még a középkorba visszasanditó ujabb katonai felfogásnak minden részlete okos, józan és tisztességes, (Ugy van! JJgy van! a szélsobaloldalon.) Nézzük meg ezt a kérdést a maga egyszerűségében. Bocsánatot kérek, ha én nagyon primitív módon fogom ezt a kérdést itt traktálni a t. honvédelmi miniszter urnak, de ugy látom, hogy szükség van rá. (Zajos tetszés és éljenzés a sz élsöbaloldalon.) Mi szükséges ahhoz, hogy valaki a magyar hadseregben, vagy a magyar honvédségben tiszt legyen? Azt hiszem, egyetért a t. honvédelmi miniszter ur velem abban, hogy java fiatalkorbeli ember legyen, épkézlábu, egészséges ember legyen és szükséges, hogy előbb katona legyen; azután a katonai tudományokat annyira a mennyire, de korrekté megtanulja és a rendes szabályok szerint, nem a meghozott, hanem a józan észnek szabályai szerint, ha erre katonai tudományánál, testi épségénél és ügyességénél fogva alkalmas, a tisztikarba felveszik. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Jelleménél fogva! Eötvös Károly: Kérem, első dolog mégis az, hogy keze-lába legyen. (Hosszantartó, zajos derültség.) Menjünk át a másikra, a jellemkérdésre. Fontosnak tartom ezt a kijelentését és a magam részéről, ezt a szabályt, ezt a szót, ezt az elvet elfogadom, azzal a különbséggel azonban, hogy ez a jellem nemcsak a katonaságnál szükséges, hanem arra egyaránt szüksége van mindenkinek, a ki a közélet bármely pályáján megbízatást nyer; (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és a katonatisztnek sincsen arra nagyobb szüksége, mint akármelyikünknek, (Elénk helyeslés a szélsöbalohlalon.) nincsen rá több szüksége, mint a bírósági végrehajtónak. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Bakó József: Nincsen is nagyobb jellemük, mint azoknak! Eötvös Károly: Hát e tekintetben a t. honvédelmi miniszter ur abba a középkori felfogásba ne tévedjen el, hogy jellemre, becsületre csak a katonatisztnek van szüksége. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Soha sem mondtam! Eötvös Károly: No hát, ha eddig nem mondta, ezentúl se mondja. (Hosszantartó derültség. Elnök csenget.) Már most a t. honvédelmi miniszter ur az ujabb kor katonai mozgalmainak, béke és hadi lábon levő mozgalmainak történetét jobban ismeri, mint én, O részt vett azokban a hadjáratokban, a melyeket én csak messziről láttam; ő azokat közelről hajtotta végre, érdemeket, igazi érdemeket szerzett, katonai érdemeket. (Elénk éljenzés a jobboldalon.) Én azonban ezen a téren egyre vagyok kíváncsi, és erre nézve szeretném őt tanúnak idézni ide a ház elé. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Itt vagyok! Eötvös Károly: Hát meg is teszem. A katonai erények közé tartozik a jellem is első sorban, Hogy miből álljon ez a jellem, arról ne beszéljünk, azt hiszem, jobban ismerjük, ha nem beszélünk róla, és ha abszolút, vagy relatív meghatározást nem adunk neki. (Derültség a szélsobaloldalon.) De a katonai erények közé a jellemen kivül és a jellemmel első sorban tartozik minden nemzetnek az önérzete, és tartozik a különböző nemzetek között a nemes versenynek az érzete. Ha annak a magyar katonának azt mondják, te most nemzeted becsületéért harczolsz, az egészen más dolog, mintha azt mondják neki: te most a Gotterhalte-ért harczolsz. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha azután azt a katonát harczba viszszük, hiszen békében katona nem kell nekünk, nem is azért fizetjük mi a katonát, hogy itt masírozzon, hogy itt a Gotterhaltét játszsza, (Ugy van! a szélsőhaloldalon.) sőt abban is egyetért velem talán a honvédelmi miniszter ur, hogy azért tartjuk a katonát, hogy, ha majd ellenség támad meg bennünket, legyen, a ki megvédelmezze Magyarország népét, annak jólétét, függetlenségét, meg szegény királyát is, (Élénk tetszés, helyeslés és éljenzés a szélsobaloldalon.) hisz annak nagyobb szüksége van reá, mint nekünk, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) mondom, akkor, a mikor az a katona hivatásának igazán a mezején van, a mikor fegyverrel kezében, az ellenség előtt áll és azt legyőzni igyekszik és azt mondják neki, hogy te német, harczolsz a németért, te franczia, harczolsz a francziáért, te pedig magyar harczolsz az osztrákért : (Elénk tetszés a szélsőbaloldalon.) mit gondol a t. honvédelmi miniszter ur, a katonai erényeknek legelseje nincs-e gyalázatosan lábbal tiporva? (Élénk tetszés a szélsőbaloldalon.) Mit gondol a miniszter ur, ha a mi katonáink ősi vitézségökkel és erényökkel nem a német, nem az összbirodalom, nem a császári és királyi szinü, nem a kétfejű sas és nem a Grotterhalte miatt ontották volna vérüket, (Elénk tetszés a szélsőbaloldalon.) a mi hadseregünk tisztjei nem százszor különbek volnának, mint ma ? (Elénk tetszés és taps a szélsobaloldalon.) Ezért, t. miniszter ur, minden nemzet okos kormánya, ha van neki, (Derültség.) arra törekszik, egyedül és kizárólag arra, hogy az állam hadseregében a nemzeti eszme, a nemzeti érzés, a nemzet érzésének tisztelete, a kegyelet a múltért, a remény és ábránd a jövendő nagyságáért, de saját nemzetének nagyságáért, verjen gyökeret, hogy minden nemzet hadseregének tiszti karában ez legyen az első és hogy