Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-153

82 153. országos ülés 1902 november 21-én, pénteken. tolatlanul cselekszik, hogy ekkora bölcsességgel még Magyarországon sem lehet kormányozni. (Élénk derültség és taps a sz élsöbáloldalon.) Következett azután a függetlenségi harcz, (Halljuk/ Halljuk! a szélsobaloldalon.) a magyar nemzetnek a legeslegutolsó perczig késleltetett önvédelmi harcza; mert hiszen nem forradalom, nem függetlenségi harcz volt az kezdetben és sokáig, hanem valami irtózatos, valami lehetetlenség, más nemzetek példájában szintén elő nem fordult orvtámadás elleni harcz. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Csak az utolsó perczben hitték el, hogy az a támadás orviü történik, hogy a magyar korona köréből történik, (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) hogy a velünk szövetséges állam szervezett hatalma részéről történik és hogy az a saját nemzetünk katonái által íörténik. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) De megtörtént. És mikor annak az önvédelmi harcznak vége lett, szerencsétlen vége lett, legalább pillanatig a nemzetre nézve, akkor a győző hatalom nem a magjar király, nem a magyar honvédség és nem a magyar hadsereg lobogójával jött Magyarországra, hanem a hóditó zsarnok gőgjével és vérengző szenvedélyével (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) és azt a gőgöt és azt a vérengző szenvedélyt ennek az osztrák néphimnusznak hangjai mellett gyakorolta, (Élénk helyeslés és taps a szélsobaloldalon.) Barabás Béla: Érzik ezt odaát, tudják ezt odaát is mindnyájan. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Régmúlt dolgok! Eötvös Károly: Tudja mindenki, ez a történet. A nemzet kibékült királyával, kibékült annak tanácsosaival, kibékült a királynak nem teljesen, de mégis lényegesen megváltoztatott politikai irányzatával. De a nemzettől azt követelni, hogy az orrán lévő legyet is tűrje és dicsérje azt is, mint arczának ékességét, lehetetlenség. (Elénk derültség, éljenzés és taps a szélsobaloldalon.) Barabás Béla: Szemtelen is az a légy! Eötvös Károly: A légy oda szállhat az árczra, de csak az az ember nem kergeti el, a kinek kezei meg vannak kötve. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Ép és egészséges ember álmában is elkergeti, (Elénk tetszés és taps a szélsobaloldalon.) mert ebben az embernek sem haszna, sem gyönyörűsége nincs. Önök pedig nemcsak a magyar nemzetnek orrán tartják ott ezt a legyet, hanem ott tartják a magyar királyi méltóságon is, mert ezt ékteleniti el legjobban. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Mert a nemzet azokért a nagy áldozatokért, melyeket a múltban oktalanul áldozott, azokért a nagy áldozatokért, melyeket ma jól vagy rosszul, de megfontolva hoz, legalább megvárhatja attól a Hadúrtól vagy Felségtől, — nem is róla beszélek, hanem tanácsosairól — hogy a nemzetnek érzését, múltjának emlékeit legalább tiszteljék. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Mikor a nemzetnek egy törvényhozója, e képviselőháznak egy tagja Kolozsvárt nem is azt cselekedte, a mihez szentséges szent joga lett volna, hogy azt mondja annak az ifjúságnak, zugjátok le azt az úgynevezett néphimnuszt, (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) hanem csak azt cselekedte, hogy azt mondta, énekeljétek a magyar himnuszt és nem is a magyar himnuszok közül egyiket vagy másikat, hanem énekeljétek csak azt, melyben az van: »Isten áldd meg a magyart«, ezért a katonai hatóság vádeljárást indit és megtorló eljárást indit és azt ez a képviselőház^ helyesnek tartja: ez erkölcsi lehetetlenség. (Élénk helyeslés és taps a szélsobaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mindent a maga idejében! Eötvös Károly: T. honvédelmi miniszter ur, a nemzet becsületének és önérzetének a tisztelete minden időben egyforma (Helyeslés a szélsobaloldalon.) és minden hatóságnál, még a királyi korona körében is, sőt többet mondok, még az osztrák császár körében is, mert hiszen szövetséges állam. Hát egy hű és régi és mindenre kegyetlenül felhasználható szövetségest legalább érzelmeiben tisztelni czélszerü. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) A mikor az igazságügyminiszter ur belekeveredve a jogi kérdés abszolutivumának és relativumának tömkelegébe (Derültség), mindenütt csak azt kereste, mi a jogi és nem jogi oldala a kérdésnek, akkor mégis csak első feladata az lett volna, hogy megvizsgálja Magyarország törvénykönyvéből, a melynek régi és ujabb foliánsaiban sok jól meg nem fontolt, helytelen dolog is van, hogy talál-e egy oly jogi tételt, a mely szerint az osztrákoknak ez a néphimnusza annyira tisztelendő és főtisztelendő dolog legyen, (Derültség) hogy a ki ez ellen sérelmet követ el, azt Magyarország hatóságai nyilvános vádeljárás utján üldözik és ellene megtorló eljárást inditanak. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ha tiszt akar lenni! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Krasznay Ferencz: Ostoba beszéd! (Nagy zaj.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem ijedek meg! {Folytonos, nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Olay Lajos: Meg kell mondani, hogy nem lehet különbség a becsületben! (Zaj.) Eötvös Károly: A t. honvédelmi miniszter ur legyen szives figyelmeztetni rá, ha elfeledném, hogy ezen szavaira, melyeket tegnap is kifejtett, hogy: »Ha tiszt akar lenni«, feleljek tüzetesebben. Egy megjegyzést óhajtok ,tenni a t. igazságügjminiszter ur beszédére. O fegyelmi eljárásokat, az ügyvédi kamarai, birói fegyelmi el-