Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-169

464 169. országos ülés 1902 deczember 12-én, pénteken. mányelhöki székét elfoglalta, hogy t. i. szanálni fogja a közélet bajait. Meggyőződésem szerint ezt a becsületes és tiszteletreméltó igyekezetét nem mindenütt követte a teljes siker és talán nem elég gyorsan megy a szanálás az én meggyőződésem szerint; de azt is hajlandó vagyok megengedni, hogy, ha ez igy van, azért van igy, mert Augiás istállójával van dolga, a melyet a bukott rendszerek teremtettek. Épen ezekért, az okokért nem is obstruáltunk. Egy erős parlamentáris akczió és az obstrukczió közt nagy különbség van. Pártunk egy erős, parlamentáris akczióra határozta el magát és be fogom bizonyítani, hogy erre szükség volt. Egy erős parlamentáris akcziót kétféleképen lehet vezetni: vagy azzal, hogy éles és szenvedélyesen támadó felszólalások történjenek, és zajos jelenetek idéztessenek elő, mint a hogy ez megtörtént minden parlamentben, és nálunk is akkor, midőn az ellenzéki pártok leverték a Bánffykormányt, a mely akczióban a mostani többség egy tekintélyes része is részt vett. De van az erőteljes parlamentáris akczíónak egy másik modora is, még pedig a tárgyilagos és higgadt vitatkozási modor, a melylyel a bírálat kiterjed a helyzet minden részére, a kormány minden cselekedetére, és a mely bírálatnak épen azért, mert higgadt, hosszasnak kell lennie, mert ha nem lenne hosszas, akkor nem jelezné azt, hogy kMételes körülmények idézték elő a kMételes parlamenti akczió szükségét. (Igaz! Ugy van! a szélsnbaloldalon.) Ha sem szenvedélyes felszólalások nem történnek, sem pedig nem térünk el a vitatkozás hossza és behatóságával a rendes medertől, ezen esetben semmiképen sem jeleznénk azt, hogy a helyzetet kMételesnek tartjuk. Mi az előttünk levő kát alternatíva közül a higgadt és tárgyilagos vitatkozási módot választottuk. A ki ezt nem helyesli, az dobja ránk az első követ. (Helyeslés a szäsobaloldalon.) Ezzel az elhatározásunkkal következetesek voltunk önmagunkhoz, mert mi a mi hatáskörünkben mindig iparkodunk előmozditani azt, hogy a magyar parlament vitatkozási modora emelkedett, tárgyilagos és higgadt legyen, és ezt talán a t. többség is elismeri. Talán azt is elismeri a t. többség, hogy ezáltal a magyar parlament tekintélye a külföldön növekszik, kMált akkor, ha összehasonlítja a külföld a magyar parlament vitatkozási modorát az osztrák parlament vitatkozási modorával. (Helyeslés a szélsőhüiloldalon.) Kiemelem azt, hogy ha ez igy vau. ez nagyrészt nekünk tulaj donitható. Minden igazságos ember tehát kell, hogy arra a következtetésre jusson, hogy az a párt, a mely ekképen szMén hordja a parlament tekintélyét, az a párt. a mely legjobban járul hozzá ahhoz, hogy ebben a házban komoly, tárgyilagos és higgadt vitatkozás legyen, semmi esetre sem foghatott bele egy hosszú vitába, ha nem volt komoly oka arra. hogy ezt megtegye. De tovább megyek és azt állítom, hogy párt, a melynek szerény tagja vagyok, arra is számithatna, hogy ebben a házban mindenki ismerje el azt, hogy csakis nemzeti érdekekért küzd és sohasem harczol személyes tekintetekért, csakis a haza javáért, csakis a magyar állameszme előbbre viteléért és sohasem önzésből vagy talán a hatalomért. Jól tudjuk azt, hogy a mostani körülmények között a hatalomra vágyódnunk nem is lehet, mi azonban a hatalmi czéloknál előbbre helyezzük azt a magasztos eszményképet, a mely előttünk lebeg, t. i. az édes hazának függetlensége ügyét, és a haza javának előmozdítását; az a küzdelem, a melyet eriryedetlenül és fáradhatlanul folytatunk ezekért az eszmékért, ezekért az elvekért, képezi életünk czélját. (Elénk liélyeslés a ssélsöbaloldalon.) Midőn én az országban a mi zászlónk alá hMeket toborzani járok, mindig megmondom azoknak, a kik hozzánk csatlakozni akarnak, hogy tőlünk semminemű anyagi előnyt ne várjanak, a mi táborunkban olyanokra nem számithatnak; mi mást nem adhatunk, mint részesedést fáradozásainkban, és azt a jutalmat, melyet magyar lelkiismeretükben fognak megtalálni. (Ugy van 1 a szélsőbal'oldalon.) T. ház! A haza iránti kötelesség teljesítésének vágya indított bennünket most is arra, hogy azt a hosszú vitát létrehozzuk, a mely most a vége felé jár. (Halljuk! Halljuk! a s.z'éls'úbaloldalon.) Az állítjuk, hogy a mai helyzet egy abnormális helyzet; az ország közgazdasági helyzete évek óta bizonytalan; a keresetek minden ágában általános pangás állott be, és a nemzet minden osztályában általános az elszegényedés. A kormány évek óta alkudozik, s az utolsó években ezt az alkudozást az 1899-iki törvény is előirta a kormánynak. De bármenynyire óhajtja is a t. kormány azt, hogy a hoszszasan folytatott alkudozásával eredményt érhessen el, mégis tény az, hogy eddig nem tudott semmi eredményt kimutatni, ós tény az is, hogy ezt a kormány kénytelen be is vallani. Ez a tény máshonnan nem eredhet, csak onnan, hogy az osztrákok követeléseiket oly magasra csigázzák fel. hogy ezeknek a kormány eleget tenni nem akar. Ítészemről elismeréssel adózom azért, hogy a t. miniszterelnök ur határt szab engedékenységének, és hogy ellentáll az osztrák követelések túlhajtásainak. De maga az a tény, hogy a t. miniszterelnök ur kénytelen hoszszu ellentállást kifejteni és kénytelen határt szabni engedékenységének : ez a tény odavezetett, hogy az a bizonytalan helyzet, a melyet már jeleztem, mai napig is fennáll. Arra nézve, hogy mik azok a feltételek, a melyeket Ausztria szab a kiegyezés létrehozása tekintetében, és mik azok, a melyeket a t. miniszterelnök ur elfogadni hajlandó, s a melyeken túlmenni nem akar: ezen kérdésekre nézve a t. miniszterelnök ur állhatatosan hallgat, és nem világosítja fel az országot. Teljes és vak